- Miért pont most indultak neki egy ilyen típusú rendezvény megszervezésének?

- Őszintén el kell mondani, hogy ehhez hasonló rendezvényeink még voltak, de nem voltak ilyen nagy ívűek, tehát nem vonultattunk fel ekkora seregszemlét, mint ami itt van: a zenétől a művészetig, a színháztól a sportig. A Köz-Ép-Pont megszületésében szerepe volt Gáncs Péter magyarországi evangélikus püspöknek is, aki annak idején kezdeményezője volt a Szélrózsa mozgalomnak és megkérdezett engem, mit szólnék ahhoz, ha egy Szélrózsa eseményt itt rendeznénk Erdélyben. Én nyitott voltam és rögtön azt mondtam, kicsit felelőtlenül, hogy természetesen. Aztán egy volt az álom, a kívánság és más volt a realitás. Mi egy kicsit kisebb méretben, de azt a minőséget próbáltuk elérni, amit a magyarországi Szélrózsa képvisel, ugyanakkor sajátos erdélyi karaktert adtunk a rendezvénynek. Bár egyek vagyunk, de azért nekünk, erdélyieknek megvannak a magunk sajátosságai, úgy a kegyességben, egyháztörténetben, mint a társadalom felépítésében. Ezt a sajátosságot kell hogy hordozza ez a találkozó. Mondhatjuk úgy is, hogy egyfajta Szélrózsa rendezvény ez, de Köz-Ép-Pont kivitelben.

- Hogy esett a választás Sepsiszentgyörgyre?

- Ez nagyon egyszerű. Van egy remek önkormányzata. Én – nyilván vendégként – mindig úgy láttam, hogy egy dinamikusan fejlődő, jól élhető város. Remek polgármester, alpolgármester asszony, megyei vezetők, tanácsosok, akik megértették, mit akarunk és aktív módon segítettek. Ugyanakkor azok az önkéntesek, segítők, technikusok, személyzet, akik idevalósiak, nemcsak segítőkészek, hanem profi módon végezték munkájukat. . Szép a város, jó a város vezetés, segítőkész szakemberek, minden jel arra mutatott, hogy remek helyszín lesz és ez be is igazolódott. Az sem elhanyagolható, hogy Barcaságban él a legtöbb evangélikus, tudtuk, hogy könnyen elérhető lesz számukra Sepsiszentgyörgy. Fontos szempont volt, hogy nem nagy a város, át tudjuk fogni a bentlakásokban elszállásolt diákokat, vigyázni tudunk rájuk. Egy nagyváros sokkal veszélyesebb, szétszóródik, elkallódik az egész. Egy nagyváros tömegében felszívódna, észre sem vevődne, hogy hol van a Köz-Ép-Pont.

- A Köz-Ép-Pont milyen szempontból középpont?

- Nem egyszerűen átvettük a Szélrózsa nevet, ezt egyébként a Szélrózsa atyja kérte is, hogy ne vegyük át, mert ők levédenék, ezt a kis önzést mi megértettük és akkor kerestük a nevet. Csoportban gondolkodtunk, hogy mi lenne a legmegfelelőbb név és volt egy Heuréka pillanat. A keresztyén ember életében Isten a középpont,  ő köréje építjük fel az életünket. Így találtunk rá erre a kifejezésre. De ugye el van választva kötőjelekkel: Köz a közösséget is jelenti, aki megtalálja Krisztust Ép, teljes, egész életet élhet. Valahol ez  volt az alapgondolat. Hogy a kereső, lázadó fiatalokat finoman rávezessük, igenis induljanak el nyugodtan megkeresni ezt a középpontot, mi fel tudjuk ajánlani, hogy mi ezt látjuk középpontnak és jó lenne, ha ezen elgondolkodnának, melyek ezek az értékek. Rávezetni őket, hogy ők maguk értékesek, értéket kapnak Krisztustól, ezt jelenti a lelki középpont.

- Hogy érzi, mennyire sikerül megszólítani a fiatalokat?

- Nehéz is, meg nem is. Nehéz, mert torz  a képük az egész kereszténységről, ehhez hozzájárul maga a tradicionális kereszténység is, amelynek sok szép értéke van, de amikor megkövesedett sztereotípiákra épül, attól a fiatalok viszolyognak, mert ők ezt így nem akarják. Egyrészt hitelesnek kell lenni, másrészt az ő szemléletüknek, életkoruknak, temperamentumuknak megfelelően kell az örök értéket átadni. Na most egy olyan világban,  ahol Sziget, Félsziget, Volt, Sound és más fesztiválok vannak úton útfélén, nehéz ezzel konkurálni. Ezt sem anyagilag, sem másképp nem bírjuk, de mi tudunk adni valami többletet, erre kell rávezetnünk a fiatalokat. Hogy mennyire fogékonyak – ezt csak az idő tudja megválaszolni. Nekünk igyekezni kell, jól szervezni, jól felépített mondanivalóval előállni. A szándékunk nagyon tiszta és nagyon őszinte, szerintem ezt a lélek mindig honorálja. Az ő kicsi lelkük lehet, hogy megérzi, hogy ez értük van, nagy szeretettel és lelkesedéssel csináljuk. Én például ötvenévesen újra megélem fiatalságomat, vagyis azt élem meg, amit a hetvenes nyolcvanas években nem lehetett. Úgy hiszem, lesz folytatás, növekedni fog szépen ez a rendezvény, mint a kis virág a cserépben.

- Mi a legerősebb élménye a találkozóról?

- Én imádom a zenét, a koncertek nagyon tetszettek, a Mácsafej nagy élmény volt, de az Echinox is, én nem tudok táncolni, de a Százlábú Néptáncegyüttes előadása is tetszett, én is ott lépegettem a táncházban. Az is nagy élmény volt, hogy tegnap este felmentem a bentlakásokba rendet teremteni, nem volt probléma, csak hát ezeket a tizenéveseket ágyba kell parancsolni valahogy, mert hanem reggelig dumálnának. Ezek mind nagy élmények. Az egész egy nagy élmény.