Huszonhárom résztvevőnek adatott meg, hogy a Nemzet és vallás Törökországban címmel megszervezett tanulmányi úton 2014. március 26 és 31-e között a török metropoliszban a politikai és az egyházi élet fontos szereplőivel beszélgessen, és közelebbről megismerkedjen az iszlám spiritualitással, valamint a kereszténység történelmének és jelenének kiemelkedő helyeivel. 

A neuendettelsaui Augustana Egyetem, a Bajorországi Lutheránus Egyház Brücke-Köprü kereszténység és iszlám dialógust elősegítő központja ésa budapesti Evangélikus Hittudományi Egyetem közös szervezésében valósult meg a program, melynek vezetői prof. dr. Dieter Becker, prof. dr. Jutta Hausmann, Hans-Martin Gloël lelkész és Tezer Güc, a Brücketörök munkatárs voltak. A tizenhárom német és az öt magyar résztvevő (Barcsik Zoltán, Bonnyai Anna, Kalit Eszter, Móricz Nikolett, Zaharia Annamária Júlia) február végén háromnapos felkészítő szemináriumon vett részt Neuendettelsauban, így előismeretekkel felvértezve utaztak a jelenkor iszlám világának fellegvárába. Az intenzív isztambuli hét számtalan vallásközi és interkulturális beszélgetésre adott lehetőséget, és olyan impulzusokkal gazdagította a résztvevőket, melyek továbbgondolása, feldolgozása keresztény közösségeink, egyházunk párbeszédkészségét segítheti elő.

Vallásközi párbeszéd

A világvallások kiemelkedő vezetői látták vendégül egy-egy „kapunyitogató” beszélgetésre és török teára a kíváncsi utazókat. A törökországi muzulmánok jogi vezetője, dr. Rahmi Yaran főmufti irodájában megmutatta, hogy íróasztalában őrzi az arab nyelvű Szentírást, hiszen olvasása, véleménye szerint, a Korán megértését segíti elő. A főmufti jelentős hivatalos vallásközi találkozókról számolt be, de azt is elmondta, hogy a reprezentatív megbeszéléseken túl a különböző vallású közösségek között jelenleg nincsenek működő dialógus projektek. Hasonlóan nyitott és barátságos fogadásban lehetett része a csoportnak Ishak Haleva isztambuli főrabbi hivatalában. A mai Törökországban a közel 25 ezer zsidó négy nagyobb közösségben él. Az államilag mindenkinek kötelező heti két hittanórát az izraelita gyerekek a közösség iskolájában elvégzett vallásórákkal abszolválhatják. Ishak Haleva főrabbi nagyszámú kivándorlásról, a közösség csökkenéséről és a rabbi utánpótlás kríziséről számolt be. Igazi lelki vezetőként és született isztambulihoz illő életkedvvel cselekvésre és a dialógus folytatására bíztatta a látogatóit. Dr. Hausmann Jutta előadásából megtudhattuk, hogy 1986-ban és 2003-ban támadás érte az isztambuli zsinagógát, de 2011-ben az Erdogan által vezetett kormány visszaszolgáltatta a zsidó közösség korábbi ingatlanjait. Ennek ellenére, mióta a török parlament Izraellel való kapcsolatai elhidegültek, a zsidó gyülekezet is óvakodik a nyílt közszerepléstől. A vallásközi párbeszédet kereső csoport a keleti kereszténység, az ortodoxia kiemelkedő központjába is ellátogatott. I. Bartholomeus pátriárka a hagyomány szerint András apostol székében ül. Az új Róma, Konstantinápoly érsekeként és ökumenikus pátriárkaként az egyetemes ortodoxia tiszteletbeli feje, valamint világszerte 3,5 millió ortodox hívő egyházi vezetője. A 381-es konstantinápolyi zsinat óta a kiemelkedő egyházi központ és a Vatikán között az 1960-as évek folyamán történt jelentős közeledés, melynek keretében visszavonták az 1054-es kölcsönöcs exkommunikálást. 2011-ban a patriarkátus is visszakapta korábban eltulajdonított ingatlanjait. Az 1971-ben bezárt Heybeliada szigeten található ortodox teológia viszont fájó pontja a törökországi kereszténységnek. Az intézményre nagy szükség lenne, de eddig csak ígéretek hangzottak el konkrét megnyitás helyett. Betegség miatt elmaradt a találkozó a patriarkátus képviselőjével, de a dr. Dieter Becker által tartott előadás a helyszínen fontos információkkal gazdagította a résztvevőket. A mai Törökországban a múlt századbéli nagy lakosság-áttelepítések és népirtások után közel 100 ezer keresztény maradt, akik az óegyházi szír és örmény, az ortodox, a római-katolikus, valamint a protestáns felekezetek között oszlanak meg. A Boszporusz metropoliszában van német evangélikus és ferences gyülekezet is, de a látogatókkal a közel ötven éve Isztambulban szolgáló Franz Kangler katolikus pap találkozott. A vasárnapi misén valódi ökumenét élhetett meg a többségében evangélikus teológusok csapata a kereszténység több évszázados városában. Franz Kangler, osztrák pap, aki egyben a németnyelvű Szent György gimnázium igazgatója is, széles spektrumból mutatta be a keresztények közel félévszázados isztambuli történetét. Rámutatott arra, hogy a diszpóra helyzetben a felekezetközi határok leomlanak. Elmondta, hogy a jogi korlátozások ellenére igyekszenek széles oktatói és szociális munkát végezni.    

Állam és vallás viszonya a mai Törökországban

Az 1700 éves Milánói Ediktum óta nehéz kérdés az állam és az egyház viszonya. A kérdés mindig az, mennyire tartják tiszteletben egymás területeit, mennyiben támogatják egymás munkáját, és hogyan akadályozzák meg az érdekképviseletek visszaéléseit. Az iszlám világban sem mellékes a kérdés. 1923-ban Atatürk tette meg az első határozott lépést a szétválasztás irányában, de máig nincs „vegytiszta” politikájú, vallástól abszolút mértékben mentes kormányzás a muzulmán államokban. Az európai látogatók két politikai szereplő, az Igazság és Fejlődés Pártjának (AKP) – a jelenlegi kormánypárt – tagjával, Ibrahim Yildirimmel és a Gülen mozgalom képviselőjével találkozhattak. Ibrahim Yildirim külföldi tanulmányok után tért haza, vállalkozóként és kormánypárti szereplőként az elmúlt tizenkét évben Törökország gazdasági felemelkedésére törekszik kormánytársaival együtt. Célként beszélt az állam és az egyház szétválasztásáról, valamint az Atatürk által megszüntetett kalifátus újraalapításáról. A kalifa az iszlám világ vallási vezetője volt, akinek hiánya mai napig fájó pontja az muzulmánoknak. A visszaállítandó intézményt vándor-kalifátusként képzelnék el. A Gülen mozgalom, a jelenleg Amerikában élő Fethullah Gülen imám, karizmatikus prédikátor által vezetett ellenzéki mozgalom világszerte öt fontos területen dolgozik: oktatás, dialógus, katasztrófamedicina, szakszerű businesshálózat és média. A vezető jelmondatával mecsetek építése helyett iskolák építésére hívja követőit. Európa szerte kiépített magániskola hálózata nemes és követendő értékeket hirdet, de a vallásközi dialógus területén még kívánnivalót hagy maga után a mozgalom. Izraellel szembeni politikájában határozottan elkülönül a két említett csoportosulás, az előbbi elutasító, míg az utóbbi baráti attitűdöt képvisel. 

Az iszlám titkai

A dialógus egyik fontos része egymás szempontjainak, értékeinek kölcsönös megismerése. Az isztambuli tanulmányi kirándulás kitűnő alkalmat adott az iszlám vallás értékeinek megtapasztalására. Az ott töltött hétnek természetes velejárója volt a naponta ötször imára hívó müezzin éneke és a mecsetek mellett lábat mosó, imára igyekvő férfiak. A csoport az iszlám építészet kiemelkedő spiritualitású tereit, a Kék Mecsetet és a Szulejmán Mecsetet is meglátogatta. Megismerkedtek a világhírű XVI. századi Sinan építész és a mecsetépítészet titkaival az úton elhangzott előadásból. Az iszlám világ isztambuli zarándokhelyén, Eyüpban is jártak. Az iszlámmal való ismerkedés csúcspontját a Hasan Dede szufi sejknél töltött idő jelentette. A közel egy órás török nyelvű prédikációt rituális ima követte, ahol ősi vallások dobszavával és ritmikusan ismétlődő kiáltásokkal szólították meg Allahot. A mély spirituális energiákat mozgató imát követő kis szünet után sor került a szufi misztika központi elemére, a dervisek táncára. Öt nő és öt férfi hosszas pörgése az önátadás, az önmagáról való lemondás, az teremtő és a világ közötti közvetítés és az isteni szeretet átadásának szimbólumaként állt a kíváncsi turisták előtt.

Kereszténység kincsei az ősi központban

Bár a több milliós várost minaretek sokaságával tűzdelték meg, a kereső utazó a kereszténység ősi kincseit is megtalálhatja. A neuendettelsaui és a budapesti csoport a patriarkátus temploma és a bulgárok fémtemploma mellett a Galata negyedben található német katolikus és ferences templomot is láthatták, de a Prinzen szigetek egyikén rejtőző Szent György templomot és a hatodik századi Kora templomot is meglátogatták. A Kora templom múzeumként mutogatja a gyönyörű mozaikokat, amelyek nem csak az evangéliumi történeteket rajzolják meg gondos pontossággal, hanem Krisztus családfáját is igazi műremekek precizitásával és emelkedettségével szemlélteti. A kis Hagia Szophia mellett a teológusok dr. Heutger Violanak köszönhetően a Kelet-Római Birodalom jogalkotó rendszeréről és a császárok vallásosságáról hallhattak. A csoport láthatta távolról a bezárt ortodox teológiát is, de a „torony élményt” mindenképpen a Hagia Szophia nyújtotta. A hatodik században épített templomban a keresztény világ máig legnagyobb kupolája negyven fényes ablakon nyugszik. Több földrengést is átélt a napjainkban modernnek számító, érdekes összetételű vakolatának köszönhetően. A múzeumként látogatható szent tér a Krisztust, Máriát és a császárokat ábrázoló mesés mozaikjain kívül Mohamed próféta és a fontos kalifák neveit is megmutatja. 

A „igéző” város és a menekültjei

Két világvallás kincseiben dúskáló és kulturális sokszínűségben pompázó város nem csak az említett látványosságok megismerésével ajándékozta meg a résztvevőket. Az óváros főterén, a Hippodromon a Delphiből származó kígyós oszlop és az egyiptomi obeliszk a néhai Kelet-Római Birodalom dicsőségéről árulkodott. A Galata torony a keresztes hadjárattól védő falra, a Topkapi palota pedig az Oszmán Birodalom gazdagságára emlékeztetett. A helyhatósági választások forgatagában levő város nem feledkezett meg két millió színes tulipánjával és gasztronómiai csodáival elkápráztatni az utazókat. Az „igéző” város viszont látni engedte Közel-Kelet „sebeit” is. Nem csak a menekülteket ellátó keresztyén egyesület áldozatos munkájáról hallhattak előadást a tanulmányút résztvevői, hanem ők maguk is találkoztak szír menekültekkel. A Törökország által befogadott egy millió szír menekült közül sok asszony és gyermek él ma a város utcáin.

Mint az óriási híd, amely a Boszporusz csatorna között élénk forgalommal kapcsolatot teremt két kontinens között, úgy az egész város történelmével és jelenével hídként áll két kultúra, két világvallás között. Örök kincs és élmény lesz az európai hídfőre hazatérők számára az „hídon” való út és a híd tövében folytatott tavaszi beszélgetés.