– A fasori evangélikus gimnázium még a rendszerváltás előtt, 1989-ben indult újra – az országban elsőként – mint egyházi fenntartású oktatási intézmény. Hogyan élte meg, hogy résztvevője lehetett az újrakezdésnek?

– Pályakezdő tanárként kerültem a Fasorba. Bár összehasonlítási alapom nem volt, nem tudtam más intézményhez mérni, nagyon boldog voltam. Megtisztelőnek éreztem, hogy egy nagy múltú, az egyházhoz visszakerült evangélikus gimnáziumban dolgozhatok. Nagy dolognak lehettem a részese. A tanári kar a kezdetektől összetartó és szellemileg nagyon pezsgő volt. Kiváló embereket, nagy tapasztalattal rendelkező tanárokat ismerhettem meg.

– Miként lett éppen fasori tanár?

– Korábban egy évig gyógytestnevelést oktattam. Második gyermekemet vártam, s emiatt ott nem hosszabbították meg a szerződésemet. Ismeretlenül jelentkeztem felvételre dr. Gyapay Gábor igazgató úrnál, aki felvett, és biztatott, hogy nyugodtan gondolkozhatom nagycsaládban is, ő az intézmény részéről támogatni fogja ezt. Így az első benyomásom az lett a gimnáziumról, hogy olyan hely, amely tiszteli és védi a családomat.

– Ebben az időszakban az államosítás előtti tanári kar egy része is újra katedrára állt. Mit tanult tőlük pályakezdőként?

– Több nagy tekintélyű tanártársam óráján visszaültem az iskolapadba a diákok közé, és hallgattam az előadásaikat. Fantasztikus órákat tartottak! A tanárság tényét, azt, hogy az milyen felemelő dolog, az ő mentori szolgálatuk mellett ismerhettem meg.

– A tanári kar számára kihívást jelenthetett, hogy a régi Fasorból mit éleszt újjá, és melyek azok az új kihívások, melyekre 1989-ben már nem a régi oktatási modell a megfelelő válasz. Immáron több mint harminc éve nyílt újra az iskola. Miként formálódott ez idő alatt a Fasor szellemisége?

– Az újrainduláskor óhatatlanul mindenki a régi Fasort kívánta visszahozni. Őszintén szólva én is emellett voltam, mert rengeteg boldog emberrel találkoztam, akik abban a szellemiségben nevelkedtek, és példásan álltak helyt a különböző élethelyzetekben. Idővel rá kellett jönnünk, hogy a régiben sok jó van, de a kilencvenes években a gyakorlat szintjén mégsem emelhető át egy az egyben az a modell. Ma is arra törekszünk, hogy a régi Fasort összekössük a maival, azaz a szellemi és lelki örökséget folyamatosan vigyük tovább a mai kor kihívásainak és elvárásainak megfelelve.

– Miben nyilvánul ez meg?

– Mindig is a nyitottság és a tolerancia jellemezte a Fasort. Ez máig sem változott. Kollégáimmal azon dolgozunk, hogy az innen kikerülő diákok a munka és a család területén is megállják a helyüket, valamint olyan boldog felnőttekké váljanak, akik segítő módon tudnak a társaik felé fordulni. Ismerve tanárkollégáimat, tudom, hogy jó kezekben vannak a diákjaink. Büszke vagyok arra, hogy egyre több olyan tanár is van közöttünk, akik régebben a Fasorban végeztek. Ez is nagyon jó érzés, mert így valóban iskolánk szellemiségének folytonosságát tudjuk biztosítani.

– A test és lélek, azaz a fizikai és lelki jóllét elsajátításához a testnevelésórák nélkülözhetetlenek. Miként lehet segíteni a fiatalokat ennek felismerésében?

– Rengeteg lehetőséget kínálunk szűkös körülmények között. Belvárosi, régi épületben működő iskolaként nem volt egyszerű, de mára van udvari, fűtött sátrunk, kis méretű tornatermünk. Ezek jó lehetőséget adnak a testnevelésórák megtartásához. Nálunk minden tanórának megtervezettnek, felépítettnek kell lennie. Az iskolavezetés a gyógytestnevelést mindig is támogatta. Ennek köszönhetően rászoruló diákjaink helyben kaphatják meg a számukra legmegfelelőbb fizikai terhelést. Kollégáimmal magas szinten oktatjuk a saját sportágunkat is, így délutánonként gyeplabda-, kézilabda-, röplabda- és labdarúgó-szakkör várja a diákokat. Több csapatunk szép eredménnyel büszkélkedhet. Télen korcsolyázni járunk, úszásoktatásra is van lehetőség. Példamutatással és bátorítással szeretnénk elérni, hogy diákjaink szellemi gyarapodásuk folyamatában a fizikai aktivitásukat is fejlesszék. Célom, hogy diákjaim képesek legyenek az egészséges életvitel megtartására, társas kapcsolataikban az együttműködés, a kölcsönös tiszteletadás jellemezze őket.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 29–30. számában jelent meg 2020. augusztus 2-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.