Az úrvacsorás istentisztelet liturgiai szolgálatát – a hagyományokhoz hűen – Gregersen Labossa György lelkész, a diakóniai bizottság elnöke, a kántori szolgálatot Kertész Botond látta el. Igét Krámer György hirdetett.

Az országos irodaigazgató prédikációjában emlékeztetett arra, hogy így év elején mindenki tervez – munkájában, magánéletében, szolgálatában egyaránt. Választási év kezdődött az egyházban is, a diakónia – a folyton változó körülmények és jogszabályok miatt is – folyton változik. Miközben tervezünk, mindig kérjük Istent is arra, hogy segítsen a megvalósításban. Mindez természetes és emberi. De hányszor van az, hogy kéréseink nem teljesülnek? Nemcsak a „luxus” jellegűek, hanem sokszor még az életbe vágó kérésünk sem. Hogyan kell tervezni, hogy ez létrejöjjön? Feltette a kérdést: vajon mi a recept?

Talán a bibliai szereplőket tanulmányozva megkaphatjuk a választ. Azonban azt láthatjuk, hogy mindazok, akiknek „nagy találkozásuk” volt Istennel, mind hibáztak valamit. Sok esetben katasztrofális döntéseket hoztak. Akár Jákobra, akár Zakariásra gondolunk. Neki maga Gábriel mondja: „gyermeked fog születni.” Mire Zakariás felteszi a kérdést: „De miből fogom ezt tudni?” De ott van Péter vagy éppenséggel Pál esete is. Igazi recept tehát a kérések feltétlen teljesülésére vonatkozóan a bibliai szereplők esetében sincsen.

Kiemelte, hogy a legfontosabb tanulság mindebben az, hogy abban, ami történik, megtaláljuk-e az Istent. A tervezgetésben nem az a lényeg, hogy megtalálom-e, amit szeretnék, hanem az, hogy megértem-e, felfedezem-e az Istent. A dolog nem rajtunk múlik. Isten akar találkozni velünk. És ez megnyugtató. Innen békességgel és nyugalommal tervezhetünk. Hagyjuk, hogy magával ragadjon ez a békesség. Ő akar, ő fog találkozni velünk. 

Az istentiszteletet követően Buda Annamária diakóniai osztályvezető nyitotta meg a konferenciát, üdvözölve az újonnan fenntartásba vett intézmények munkatársait. Megemlítette, hogy érkezésükkel nyolcezerre nőtt a diakóniára bízottak száma, a munkatársi létszám pedig meghaladja a kétezret.

Dr. Szilvásyné Peregi Eszter a legújabb jogszabályváltozásokat ismertette a jelenlévőkkel, majd Hajdú Tibor vázolta fel a 2018-as kommunikációs terveket. Előadásában hangsúlyozta, hogy a Reformáció 500 jubileumi év a protestáns egyházakra irányította a figyelmet, ami kedvez a diakónia nyilvánosság elé lépésének is, ráadásul egy újabb jubileumi évben. Idén hatvanöt éve bízta meg ugyanis az egyház Sztehlo Gábort a diakóniai osztály felállításával. Az ezzel kapcsolatos kommunikációs lehetőségek kifejtése után szó esett Sztehlo Gábor Magyar Örökség Díjra való felterjesztéséről is, illetve az ehhez kapcsolódó jelölések gyűjtéséről.

Az ebédet követően az Országos Iroda három helyszínén kisebb csoportokban folyt tovább a munka. Monori Mónika szakmai referens koordinálásával az intézmények gazdasági folyamatairól folyt műhelymunka, Molnár István János intézményi referens segítségével a jogszabályváltozások gyakorlati kérdéseivel foglalkoztak az érdeklődők, míg Nagy Tibor biztosítási szakértőtől a vezetői felelősségbiztosítás kereteiről és lehetőségeiről juthattak információkhoz a résztvevők.

Az előadások és workshopok után egyéni konzultációra is lehetőség nyílt a diakónia vezetőjével és munkatársaival.