– Miért tartottátok fontosnak, hogy megújuljon az Evangélikus félóra?

Stifner-Kőháti Dorottya: – Mikor lenne aktuálisabb a megújulás, a felfrissülés, mint a reformáció 500. jubileumának küszöbén, s októberben, ami egyházunkban a reformáció hónapja? De nem akarok a kérdésre kérdéssel válaszolni: belső és külső motivációk/körülmények találkozásának eredménye lesz az, amin dolgozunk. Ahogyan személyes életünkben, úgy hivatásunkban is „kötelező” feladatunk és lehetőségünk időről időre megreformálni a régit, friss szemmel nézni önmagunkra, munkánkra, rutinjainkra. Ahogyan Luther bátor tettével „beengedte” a friss levegőt kora egyházába, úgy nekünk is, akik az Evangélikus Egyház szolgálatában állunk, szintén mindig aktuális feladatunk az újulásra való készség. Ezt lelkészként és újságíróként kétszeresen is feladatomnak tekintem. A külső keret pedig az EISZ. Tavaly szeptemberben érkezett vezetőnk, Illisz László médiamunkánk szinte valamennyi területéről lefújta már a port, új kollégákat hozott, és szakmai útmutatásával, dinamizmusával irányítja ezt a fiatal, lelkes csapatot. Ez év októberében a beáradó friss légáramlat elérte a félórát. A megújulás és megőrzés az az út, amelyen járunk. Hallgatóink visszajelzéseire figyelve – amelyeket partnerünk, az Evangélikus Rádiómisszió és a személyes kapcsolatok útján kapunk – szeretnénk tovább vinni a hagyományt, amely 1990 óta jellemzi a vallási félórákat. Mindenekelőtt, amiket Rados Péter és Lengyel Anna kiváló rádiós kollégáink honosítottak meg, s amelyet majd húsz éve Gáncs Péter püspök úr mellett magam kezdtem el tanulni. S végül, több mint tíz éve Nagy Lászlóval magunk alakítottunk. 2010 tavasza óta vagyok felelős szerkesztője az adásnak. Fontos állomásnak tekintem a mostani megújulást.

– Korábban több országos rádiónál is dolgoztál. Az utóbbi években az Evangélikus Diakónia munkatársaként tevékenykedtél egyházunkért. Mit látsz a rádióadásban a fő feladatodnak?

Hajdú Tibor: – Legfontosabb feladatom a diakónia kommunikációjának erősítése, megmutatni mindazt az értéket, amit a szolgálat képvisel. A rádiós munka szervesen illeszkedik ebbe, szeretném, ha hangsúlyosan megjelennének a szeretetszolgálathoz kapcsolódó témák. Nem titkolt célom, hogy a ránk bízott embereket, az elhivatott munkatársakat bemutathassuk, valódi sorsokkal ismerkedjenek meg a hallgatók, és nem utolsósorban felemelhessük a hangunkat azokért a rászorulókért, akiknek erre nincs lehetőségük.

– Az új adás mottója: Hallhatóan evangélikus. Mi jellemzi majd a megújult Evangélikus félórát?

Stifner-Kőháti Dorottya: – Címszavakban: lutheri tradícióinkat hitelesen és tisztán közvetíteni, gyökereinket őrizve, identitásunkat erősítve a nem evangélikus hallgatók számára is vonzóan, érdekesen bemutatni egyházunkat. Az evangélium, a jézusi szó az első. Magam lelkészként ezután sem fogok „más hangon” szólni. De mind e mellett egyházunk színét, derűjét, lendületét, nyitottságát, és a szintén Lutherre visszavezethető humorát és a zene iránti olthatatlan szeretetét is előtérbe helyezzük. A humor, az élet derűje nem idegen egy vallási műsortól. Lesznek új rovataink szép számmal, persze új szignálokkal, és a struktúra is teljesen más lesz. Élő beszélgetések, stúdióhangulat, telefonos bejelentkezések, lapszemle, és a közeljövőben maga Luther is megszólal majd... Többet nem szeretnénk előre elárulni!

– A megújult adás kialakításánál mennyire volt szempont az, hogy az Evangélikus félórát ne csak evangélikusok hallgassák?

Hajdú Tibor: – Ez egy fontos cél. Miközben a régi értékeket megtartjuk, színes, magazin-jellegű műsort álmodtunk, olyan részletekkel, amelyek nem kizárólag „belterjes” információt tartalmaznak, hanem a mindennapi életünk kérdéseit, problémáit és örömeit dolgozzák fel. Ezek túlmutatnak az evangélikus közösségeken. Dóri tiszteletre méltó teológiai megalapozottságát az én „laikusságom” egészíti majd ki, amivel a nem evangélikus hallgatók is azonosulni tudnak majd.

– Felekezettől függetlenül az egyházi médiával kapcsolatban többen is megfogalmazták már, hogy nem, vagy csak részben követi a kor elvárásait. Hogy látjátok ezt? Az Evangélikus félóra versenyképes tud lenni?

Stifner-Kőháti Dorottya: – Itt is csak lutheri örökségünkből tudok meríteni. Nem hiszem, hogy a mai médiakínálatban feltétlenül versenyt kell nyernünk. Magam munkaköri kötelességemnek is tekintem, hogy sok „médiát fogyasszak”. Hát, nem könnyű a megemészteni való... Annál nagyszerűbb lehetőség, mint a Kossuth rádió néven ismert közszolgálati adón megszólalni, nem létezik. Nem kizárólag evangélikusok, hanem a kereszténység iránt nyitott, más felekezetű, vagy egyáltalán nem vallásos hallgatók is szívesen hallgatják a vallási félórákat. Sok a rossz hír, a lehangoló esemény, a tragédia a médiában. Vágynak az emberek a békés, harmonikus, pozitív hangvételre, amely rámutat: a világot Isten végtelen szeretete és gondviselése hatja át, még ha nem is érezzük ezt minden pillanatban. Mi boldogan adunk át jó híreket: az evangéliumot, és olyan emberi történeteket, portrékat, amelyek elgondolkodtatnak, utat mutathatnak, vagy „csak” derűvel, reménnyel töltenek fel.

Versenyképes-e ma a jézusi etika, a szeretet, a tisztaság, hitelesség, a becsület – nem az erről való beszéd, hanem ennek megélése? A kérdésre ki-ki maga kell, hogy választ találjon… A hívő emberek is tele vannak kérdésekkel. Ezeket meghallva kell válaszokat adnunk történeteinkkel. Vannak, akik keresik Istent. Őket is szeretnénk elérni, kortól függetlenül. A feladatunk, hogy szolgáljuk azt, aki ide küldött. Az eredmény, azaz, ha áldás van-lesz munkánkon, az Ő dicsősége.

Hajdú Tibor: – Nézőként-hallgatóként én is tapasztalom, hogy kétségkívül van egyfajta, kevésbé korszerűnek tűnő hangulata ezeknek a műsoroknak, miközben jobban belelátva ezeknek a közösségeknek az életébe egy teljesen más, élő, vibráló, vidám világ tárult fel előttem. Ezt kell nekünk is megmutatnunk a hallgatóinknak. Az Evangélikus félóra megújulásának középpontjában mindenképpen a korszerű tartalomszerkesztés és a dinamizmus áll. A konkrét kérdésedre válaszolva – egyetértésben Dórival – én is azt mondom, hogy nem versenyre készülünk, egyszerűen jó műsort szeretnénk csinálni.

– Kérlek, emeljetek ki egy részletet a következő adásokból, ami nektek különösen is fontos.

Hajdú Tibor: – Egész biztos, hogy a legelső, október 3-i adás a legfontosabb. Nem csak azért, mert az első közös műsorunk lesz, hanem a diakónia napján rendezett ünnepi alkalomról is beszámolunk majd. Mint minden évben, úgy idén is az Evangélikus Diakónia díjazza az év diakóniai szponzorát, munkatársát és önkéntesét, és szólok, hogy lesznek meglepetések.

Stifner-Kőháti Dorottya: – Összességében: szeretnénk bemutatni, hogy az evangélikus egyháznak van mondanivalója a társadalom számára. Szava is, tettei is.