Dr. Pángyánszky Ágnes, az egyetemi közösség otthonának lelkésze tartott áhítatot a nap bevezetéseképpen, Noé Istenre való hagyatkozásának bibliai igéjét idézve. Noé mindenben úgy járt el, ahogyan azt az Isten parancsolta neki - állt az igében. 

Prédikációjában elmondta, hogy az elmúlt héten teológusokkal Tótkomlóson jártak, ahol találkozott egy kisfiúval, aki bár még csak hetedik osztályos, mégis eldöntötte, hogy lelkész szeretne lenni. Már ebben a korban olyan lelkesedéssel mesélt a maga előtt látott lelkészi példaképekről, a gyülekezeti élet pozitívumairól, hogy el kellett fogadni: ha valaki az Isten hívásának engedelmeskedik, akkor sok mindent az Isten kezébe helyez. Például az időt, ahogyan ezt ez a kamasz fiú is teszi.

„Az ember a személyiségét, az életét és az álmait is az Isten kezébe teszi és engedi, hogy az Isten bevonja egy olyan életbe, amelyről azt lehet tudni, hogy nem egy egyedül megharcolt élet lesz, hanem lesz mellettem egy társ, aki segíteni fog, aki el fog kísérni ezen az úton - mondta a lelkész. - Amikor az ember a hívást hallja, a közösségre is rátalál. Már az egyházi iskola, a gyülekezet és egy ifis csapat is egy közösség. A közösségnek pedig szüksége van az én segítségemre, jelenlétemre. Kialakul egy kölcsönös harmónia és egymásrautaltság.”

A teológusok egy elhívásnak engedelmeskedve érkeznek a teológiára. Az Istenre való hagyatkozás, a bizalom és az idő Noé történetének is kulcsfontosságú gondolata. Bizalommal belekapaszkodott Isten ígéretébe.

„Az Isten megbíz egy feladattal és amikor megszületik az életedben a döntés, akkor az Isten kezébe helyezed életedet és onnantól kezdve Istenre hagyatkozva éled az életed és végzed azt a hivatás, amelyet nem csak magad választottál, hanem az Isten is rád bízott. Életünkben megélhetjük az Isten hívó szavára való figyelést és engedelmességet, éppúgy, ahogyan az Noé is tette.

A lelkész ezután remélte, hogy a teológia életébe betekintve meg fogják látni az érdeklődők azt az összhangot, amely az elhívott emberek életében megtapasztalható. Azt kívánta, hogy a diákok keressék a példát, a hivatásbeli szépséget a mai napon és bárhogyan is döntsenek majd a pályaválasztásban, a hivatás kiválasztásában, mégis olyan küldöttek, tanítványok és elhívottak lehessenek, akik nem félnek az életükben a bizalmi helyzettől, sőt azt valami különleges ajándéknak tekintsék.

Az áhítat után az egyetemen tájékoztatók hangoztak el. Dr. Szabó Lajos rektor köszöntése után a felvételi eljárásról Bot Krisztina, az Eötvös Lóránt Tudományegyetem (ELTE) részéről, míg dr. Borókay Réka az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) részéről tartott tájékoztatót.

A nap folyamán a diákok megismerkedtek még a Hallgatói Önkormányzat munkájával (HÖK), és nyílt órákon betekinthettek a teológia tudományának szépségébe is.

Több diákkal is beszélgetve feltűnt a sokakban még meglévő bizonytalanság. Volt, aki szeretne a teológiával, mint tudománnyal foglalkozni, de nem szeretne lelkészi pályára menni. Páran azért komolyan ki tudták mondani azt is, hogy ők lelkészek szeretnének lenni, a Sztehlo gimnázium és a Fasori gimnázium egy-egy diákja is megerősített ebben. Találkoztam olyan diákkal is, aki testvérét szeretné követni a pályán.

Sokan voltak, akik a hittanári szak mellé valamilyen humán vagy reál tárgyat vennének fel és ezt fontolgatják. A velük lévő tanárok azonban megnyugtattak: aki már ezen a nyílt napon részt vesz, az már valamiféle döntést megtett, nagy valószínűséggel jelentkezni is fog a képzésekre.

Isten adjon nekik bölcsességet, és nyitott szívet a döntéshez!