Az első alkalommal Ézsaiás könyve 49,14-16 igeversek alapján szólt a prédikáció. Németh Katalin elmondta, hogy olyan nagy Isten keze, az Ő irgalmas tenyere, hogy abba belefér mindaz, ami bánt, ami elszomorít minket. Isten számon tart bennünket. Az ádventi elcsendesedésben, imádságunkban bátran szólítsuk meg őt a gyertya fénye mellett, és tegyük le mindazt ami teher számunkra. Szentlelkét kérve, tiszta szívvel tudjunk várni a Messiás születésére.

Polgárdi Sándor esperes Ézs 40,3.10 alapján szólt a gyülekezethez. Kiemelte az ádventi időszak hangsúlyos várakozását és az ige közösségében való készülődését. Ma még inkább Istenre kell mutatnunk, meghallani a próféciát. Amikor az ajándékozásra készülünk, akkor a gyülekezetben az egyházban ma többet kívánunk adni. Nemcsak kézzel fogható értéket, hanem azt az üzenetet kívánjuk közvetíteni, amelyben Isten szeretete elér embereket s családokat. Mi hisszük, hogy megérkezik, mi keressük Őt, pedig Ő érkezik azért, hogy szólhasson hozzánk!

A sorozat harmadik alkalmán Béres László lelkész tett tanúságot Isten szeretetéről. Énekeink mindegyik estén az alkalmak áhítatát gazdagították. Áldott készülődés és várakozás van és marad a gyülekezet közösségében és a testvérek szívében a betlehemi gyermekre mutató prédikációk után.