Az ádventi időszakot számomra a négyheti vezérige határozza meg.

Az első hét igéje: „Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas” (Zak 9,9b). Évről évre megdöbbent, hogy a Királyok Királya milyen szelíd és alázatos volt. Nem kérkedett nagyságával, hatalmával. Igaz volta ellenére az „igaztalanok” közé jött. Szeretnék ilyen lenni és így élni.

A második hét igéje: „Egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok.” (Lk 21,28) Abban segít engem, hogy a mindennapok gondjaiból, a feladatok sokaságából merjek, akarjak és tudjak feltekinteni, felemelni az arcomat. Tudom, mert gyakorolhatom, hogy felegyenesedni csak úgy tudok, ha leteszem a terheimet, bűneimet Jézus lábaihoz az úrvacsorai oltárnál.

A harmadik hét igéje: „Építsetek utat a pusztában az ÚRnak! Az ÚR jön hatalommal.” (Ézs 40,3.10) Újra és újra abban erősít meg, hogy feladatom, hivatásom fontos az Úrnak. Lelkészként nem mindig láthatunk nagy eredményeket, azaz munkánk nyomán nincs mindig tele a templom. Sokan helyeslik a hallottakat, de nem tudják élni azt, az állhatatosság még hiányzik belőlük. Ez bizony elkeserítene, ha nem ismerném ezt az igét: „Építsetek…” Isten szól, és tennem kell, hiszen Ő hatalommal jön és eredményt hoz – ha talán nem is én fogom ezt átélni.

Végül a negyedik hét igéje, amely karácsony ünnepe előtt a legfontosabb: „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek! Az Úr közel!” (Fil 4,4-5) Öröm nekem az ünnep? Vagy csupán a készülésre tudok koncentrálni gyülekezetemben és családomban? Évről évre átélem a sok kapkodás ellenére, hogy öröm, mert Krisztus születésének ünnepére készülök. Akkor is, amikor igehirdetésre készülök, de akkor is, amikor díszítem a lakást, vagy ünnepi vacsorát főzök. Az Úr együtt örül velünk, és az Ő öröme fölötte van minden emberi örömnek.

Kívánok áldott várakozást, elcsendesedést e négy ige kapcsán!