Ismerem ezt az érzést. Kisdiák voltam még. A Balaton mellett voltam úttörőtáborban, ahol a legizgalmasabb feladat az éjszakai őrség volt. Mikor én is jelentkeztem, a vezető tanár – életkoromat figyelembe véve – utolsónak, hajnali 5 órától osztott be. Nyáron akkor már világosodik és nem olyan félelmetesek a víz melletti természeti hangok, zörejek. Mélyen aludtam azon az éjszakán. Az átadó őr szavaira keltem: Ébredj! Itt az idő! Te jössz! – mondta. Pillanatok alatt talpon voltam. Átvettem a karszalagot, a lámpát és az órát, ami alapján váltottuk egymást. Mire az előző őr eltűnt a sátorban tudatosodott csak bennem, hogy sötét van. Azt mondták, már szürkülnie kell, de biztos mindjárt világosabb lesz. Békák brekegtek, madarak vijjogtak, zörgött-neszezett minden, ott is, ahol nem volt semmi. Félelmetes volt és az idő csak lassan telt. Számoltam 60-ig, aztán megint 60-ig. Egy perc, meg még egy. Csak nem akart hajnalodni. Az óra már 6-ot mutatott, de csak nem lett világosabb. Mikor a tanárt felébresztettem, hogy Tanár úr, ma nem kelt fel a Nap, csak akkor derült ki, hogy minden addigi őr annyira félt, hogy mindenki tolt egy kicsit a mutatókon és valójában még csak fél 4 van.

Három dologra szeretném ennek a történetnek kapcsán felhívni a figyelmet:

1. Ébredj! Itt az idő! Te jössz! Ma neked szól az ébresztő, hiszen látod a környezeted sötétségét. Lehet, hogy félelmetesek a hangok-zörejek. De eljön a hajnal!

2. Mi is csak tologatjuk az órát előre. Gyorsítjuk az életünket. Mindent MOST szeretnénk, sőt már a MOST is későn van. Ádventi időnket is szeretnénk siettetni, és már nincsenek titkok, meglepetések és meglepődések. Isten azonban tartja az időt. Ő tudja az időszámítást. Ő tudja, hogy mikor jön el AZ idő.

3. Felkel az Isten Napja! Könnyen vagyunk, mert már tudjuk, hogy felkelt. Jézus Krisztus születése egyszer s mindenkorra felhozta az Isten Napját. Ő a világ világossága. Elhozta közénk és meg is világosította számunkra az Isten országát. Halálával pedig ki is nyitotta annak kapuját nekünk.

Az ádventi időszak öröm vasárnapja után legyen számunkra is nyilvánvaló, hogy nem figyelhetünk másra. Őrségbe állított minket Isten, hogy vigyázzunk és várjunk.

Jöjj, népek Megváltója. Jöjj, Urunk Jézus, és örvendeztess meg minket isteni jelenléteddel. Szükségünk van tanácsra, segítségre, oltalomra. Jöjj hát, és gyógyítsd meg vakságunkat. Jöjj, és segíts minket emberi gyengeségünkben. Jöjj, isteni dicsőség fényessége! Jöjj, Isten ereje és bölcsessége, világosítsd éjszakánkat nappallá, oltalmazz a veszélytől, gyógyítsd vakságunkat, erősítsd bennünk a bátorságot, vezess bennünket kézen fogva, akaratod szerint földi vándorlásunkban, míg föl nem veszel minket az örök városba, amelyet magad készítettél nekünk. Ámen.

(Elhangzott 2016. december 12-én a Kossuth rádió Erős vár a mi Istenünk! című műsorában.)