– Hogyan készül egy evangélikus lelkész az adventi időszakra?

– Gyakorló hívőként, vagyis igyekszem szem előtt tartani a nagy ünnep valódi üzentét. Azért is, hogy az egyes alkalmakon, amelyekből ilyenkor több van, hitelesen és időszerűen hirdessem a karácsonyi örömhírt, hogy támaszt nyújthassak azoknak, akik lelkigondozást igényelnek. Reménykedve és várakozással tekintek az ünnepek elé, hogy idén még többen meghallják a templom harangjainak hívását. Év végéhez közeledve megpróbálok munkatervet készíteni, elvégezni azokat a hivatali teendőeket, amelyek összefüggnek az adminisztratív kötelezettségeimmel.

– Mennyire változott meg az ünnepek előtti készülődés a mai fogyasztás-orientált társadalomban?

– Elsőként a pozitív példákat említem, mivel ezek több figyelmet érdemelnek: úgy érzem, hogy az utóbbi időben a növekvő szükség mellett növekszik jótékonyság és az önzetlen segítségnyújtási szándék. Egyre több helyen találkozunk az adventi időszak kezdetét jelentő helyi szervezésű alkalmakkal, és természetesen a keresztyén egyházakban is évről évre komoly készülődés folyik. Ezekre kell odafigyelni, ezeknek van megtartó erejük. Az ünnepek előtti készülődés egyre gyakrabban divatfüggővé és giccsessé válik, és hajlamosak vagyunk megtölteni a ránk erőltetett haszontalanságokkal. A marketing- és reklámszakértők is évről- évre jobban teljesítenek: a halloween és az advent közé mára már sikerült beékelni a „fekete pénteket”, karácsony 2. napjától pedig elszabadulnak a leárazások.

– Meg lehet teremteni a mai rohanó világban azt a meghitt hangulatot, ahogyan az előző generációk ünnepeltek?

– Érdekes, hogy annak ellenére, hogy viszonylag erősen bennünk él a nosztalgia az előző generációk ünneplése iránt, mégis gyakran az ellenkezőjét tesszük annak, amit például a nagyszüleink. A világ változását nem tudjuk megállítani, azonban ha sikerülne megőrizni őseink lelkiségét, akkor az ünneplésünk is meghittebb lenne. Ha újra visszatérnénk az ünnepelthez - hiszen a karácsony elsősorban Isten ígéretének beteljesedésének, Jézus Krisztus születésének az ünnepe – a hangulat is meghittebb lenne. Ez a visszatérés pedig csakis rajtunk áll.

– Mennyiben változott a hívek ünnepekhez való hozzáállása?

– Mindenki szívén viseli a karácsonyi ünneplést és nagy odafigyeléssel készül rá. Miközben a kényelmünkért óriási áldozatokra vagyunk képesek, a lelki szükségletek érzékelhetően egyre kevesebb figyelmet kapnak. Míg az ünnepi kilók gyorsan felszaladnak, addig az ember lelke az ünnepek ellenére is gyakran étlen-szomjan marad.

– Tudnak valamiféle lelki segítséget nyújtani azok számára, akik magányosan töltik az ünnepeket?

– Természetesen, hiszen a karácsonyi ünneplés közös élmény, ami elfeledteti hívő ember magányát, és örömmel tölti el. Ami pedig a személyes segítséget illeti, Jézus követőjeként valamennyi kereszténynek az a küldetése, hogy ha megfogalmazódik az igény, a lehetőségeinkhez mérten segítsen a magányosokon és nélkülözőkön.

– Mi az evangélikus egyház üzenete 2016-ban?

– Jeles esemény, a reformáció 500. évfordulójának megünneplésére készülünk. A reformáció után keletkezett irányzat, a protestantizmus lényege nem a valami ellen való fellépés, hanem a felismert igazság mellett való kiállás. Ezt kell párosítani Jézus úgynevezett missziós parancsával és szeretettörvényével.

– Milyen iránymutatást várnak az emberek az egyháztól a modern világban?

– Az egyház kapcsán számos ötlet és teljesíthetetlen elvárások is megfogalmazódnak. Egy ma élő hívő ember ugyanazt a jézusi iránymutatást követi, amellyel az újszövetségi időkben találkozunk, hiszen Jézus tanítása semmit sem veszített az időszerűségéből. Ezért elsősorban az üdvösséghez vezető úton való megmaradáshoz szükséges segítséget várja. Aki pedig nem Krisztus követője, nem tűri el, hogy a papok „kioktassák”, legfeljebb olyan iránymutatást fogad el, amely számára kényelmes, és nem jár komolyabb erkölcsi kötelezettségekkel. Ebből azonban létezik kiút…

Hogyan kellene megélni az adventi időszakot és a karácsonyi ünnepeket?

Önvizsgálattal, felmérve azt, hogy merre tartunk és újra és újra fel kell tenni magunknak azokat a kérdéseket, amelyekre egyszer az Úristen színe előtt kell válaszolni, akinek a kegyelméből az adventtel egy újabb kegyelmi időszakot kezdhetünk.

Vannak olyan ünnepi hagyományok, amelyek mára már feledésbe merültek?

Azoknak a hagyományoknak az eltűnését sajnálom, amelyek kidomborították az ünnep valódi jellegét. Lassan például eltűnik a mendikálás, a betlehemezés, vagy, ahogy a szülőföldemen a Bodrogközben mondják a kántálás.