„Október végén az időjárás Wittenbergben hideg és esős. Ennek ellenére a város utcái és sikátorai, templomai és terei zsúfolásig megtelnek zarándokokkal, kereskedőkkel, polgárokkal, földművesekkel és átutazókkal. Azért érkeznek, hogy lássák III. Frigyes szász választófejedelem relikviáinak bemutató szertartását, és hogy bűnbocsánatot vegyenek. A bűnbocsánat teljes megvásárlása azt ígéri a híveknek, hogy haláluk után rövidebb ideig maradnak majd a purgatóriumban. 1517-ben a nyugtalanság a levegőben volt. Johann Tetzel lelkiismeret-furdalás nélkül árusította a bűnbocsánati búcsút a jövőben elkövetett tettekért. Wittenberg lakosai megmutatták a tőle vásárolt búcsúcédulákat prédikátoruknak, az Ágoston-rendi szerzetesnek, Luther Márton doktornak a városi templomban. Feldühödve a hívek ítélőképességének hiányán és Tetzel haszonleső felfogásán, Luther felment a szószékre, és szót emelt a bűnbocsánattal való visszaéléssel szemben. Prédikációját Németország-szerte újranyomtatták a könyvnyomtatók, az emberek pedig mohón olvasták. Luthernek ez a szövege meghatározó kezdőlökést adott a reformációnak.”

Ez a szöveg fogadja a látogatót, mielőtt belépne a körpanoráma terébe. És valóban, szinte már az előtérben érezzük az eső illatát, miközben bentről sejtelmes félhomály szűrődik ki, lódobogás, pénzcsörrenés, vásári zsivaj hallatszik. Mikor pedig belépünk, hirtelen ott találjuk magunkat az ötszáz évvel ezelőtti utcákon.

A körpanoráma ugyanis valóban életnagyságú épületeket és embereket mutat, a távoli részletek pedig egyre kisebbek, mint a valóságban. Minden apró jelenet mesterien megformált: az alkotó korhű jelmezbe öltöztette a körpanoráma szereplőit, lefényképezte őket Wittenberg utcáin, majd korhű, festett háttérbe helyezte ezeket az egymásba kapcsolódó mozzanatokat. A körpanoráma tehát statikus kép: festmény és fotográfia kombinációja, ez adja sajátos, élethű, mégis kissé meseszerű hangulatát.

Ahogy haladunk körbe az alkotás előtt, a történet is kibontakozik, rengeteg olyan részlettel gazdagítva az 1517-es eseményeket, amelyet egyszerű történetmeséléssel nehezen lehetne elmondani. A búcsúcédula-árusító papok előtti kígyózó sorban például van hajlott hátú öregasszony és a járó-kelő parasztlányok után sóvárgó katona, akit viszont féltékeny úrhölgyek rosszalló tekintete követ.

Bölcs Frigyesnek kiemelten fontos volt, hogy Wittenberget a tudomány központjává emelje, ez is visszaköszön: a korabeli Wittenberg terein frissen nyomtatott könyvből felolvasó színésznőt, lefejezett koponyát boncolgató anatómia-előadót, de zenészeket, szerzeteseket, koldusokat, kutyákat és gyerekeket is láthatunk és hallhatunk. Ezek a részletek teszik nagyon élővé és hitelessé a hatalmas körképet.

Nem kell azonban sokáig figyelni, hogy feltűnjön egy meghatározó alak, egy feldúlt szerzetes, aki többször is megjelenik a ké- pen. Egyszer a búcsúcédula-árusító standoktól nem messze felháborodva veszi ki a hívek kezéből a megváltott bűnökről szóló papírt, legközelebb a vártemplom kapujánál bukkan fel – immár nem a hívek, hanem szerzetestársai és más papok, profeszszorok gyűrűjében – egy papirost lobogtatva. Azt, hogy ezen a tételek szerepelnek, avagy ez ugyanaz a búcsúcédula, amelyet az imént ragadott ki a hívei kezéből, a befogadó döntheti el. Különösen ötletes ennél a jelenetnél a Luthert hallgató klerikusok ábrázolása: az egyik mérgesen legyintve fordít neki hátat, míg a másik rajongással mutat Luther felé. Mindez azt jelzi, hogy a helyzetek csak utólag egyértelműek, a pillanatnak mindig ezerféle kifutása és értékelése lehet.

De nem csak a történettel és a pillanatokkal, az idővel is játszik az alkotó: a látogató egyetlen nap történéseit látja maga előtt a hajnali kakaskukorékolástól az éjszakai elcsendesedésig. Ahogy kel fel a nap, úgy lesz egyre világosabb, és válik láthatóvá egyre több részlet. A hangeffektek is az ébredező, majd a zsibongó város képét festik.

A kép bizonyos szereplői olykor meg is szólalnak – többek között a felháborodott Luther hangját is hallani. Naplemente után újra sötét lesz az utcákon, és felgyulladnak a fények a házakban. Felmehetünk a kiállítótérben elhelyezett kilátóra, hogy az emeleti ablakokon keresztül is bekukkanthassunk Wittenberg lakosainak életébe. Itt egy családot láthatunk, amott tudós urak vitatkoznak lelkesen, kezükben egy papirossal.

Hit, tudás, eltökéltség van a levegőben, amikor a vihar előtti csendet másnap délelőtt betölti egy szerzetes hangja, és ugyan mi már tudjuk, hogy mi fog történni ezek után, most mégis megérezhettük, milyen lehetett ott lenni, abban a pillanatban, amikor mindez elkezdődött.  

A cikk az Evangélikus Élet magazin 82. évfolyam, 1. számában jelent meg, január 8-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.