Hatvan évvel ezelőtt, 1957. március 27-én rendezték Párizsban, a Nemzetek Színházának évadnyitóját. Négy évvel később, 1961-ben a Nemzetközi Színházi Intézet bécsi közgyűlése által elfogadott határozat alapján ezt a napot nevezték ki színházi világnapnak.

A Nemzetközi Színházi Intézet 1975. évi kongresszusa úgy határozott, hogy 1978-tól a világ valamennyi országában egyedi üzenettel köszöntsék e napot. A színházi világnap célja, hogy felhívja a figyelmet a színházművészet – és tágabb értelemben a kultúra – fontosságára, tisztelegjen a színészek, a színházi dolgozók előtt, kérje a közönség szeretetét és támogatását.

2017-ben Miskolcon a Miskolci Nemzeti Színház mellett, a Herman Ottó Múzeum egyik részlegeként működő Színháztörténeti és Színészmúzeum úgy döntött, hogy ezt a napot egy versmondó versennyel ünnepli, ahol az elhangzó művek a színházról a színészekről szólnak.

A város több iskolájából is jelentkeztek a megmérettetésre.

A kötelező vers Weöres Sándor: Vers a színházról című alkotása volt, amely bemutatta, miért is szeretjük a színházat, miért fontos számunkra, hogy az írók által álmodott képeket közösen éljük át a színházban.

Iskolánk tanulója, Uraky Noémi (11.A) is indult a versenyen, ahol a kötelező vers mellett, szabadon választottként Kosztolányi Dezső: Színésznő című versét adta elő.

A számos magas színvonalú és színházról mesélő vers előadója közül végül a zsűri (Péva Ibolya, Mikita Gábor, Horváth Judit) Uraky Noémit tartotta a legjobbnak, így az első miskolci színházi versmondó versenyt iskolánk diákja nyerte.