„AZ ÁGOSTAI EVANGÉLIKUS HITVALLÁS TÁNTORÍTHATATLAN HÍVE

Általában az egész Kneffel család büszkén vallotta és élte evangélikus hitét, ami nem zárt ki katolikusokkal kötött házasságokat. Édesanyja is eredetileg katolikus volt, csak a házasságkötés után 15 évvel tért át az evangélikus hitre, amelynek buzgó híve lett. Érdekes viszont, hogy a címerlevelet kiérdemlő ős a 30 éves háború katolikus oldalán harcolt a kálvinista Frigyes választófejedelem ellen. Lehet, hogy a vele együtt küzdő számos lutheránus egyike volt, de az sem kizárt, hogy a wesztfáliai béke után a cuius regio eius illius religio alapján vált evangélikussá. Tudjuk, hogy Városszalonakon, illetve Ószalónakon (Altschlaining) – ahova Kneffel Pálnak Kneffel Mátyás nevű őse letelepedett – népes evangelikus gyülekezet volt. A család vallásosságának további adaléka, hogy nagybátyja haláláról éppen Koren Emil budavári evangélikus esperes emlélkezett meg az Evangélikus Élet 1990. július 8-ai számában.
-----Kneffel Pálra 17 éves korában nagy hatást gyakorolt Karácsony Sándoregyetemi tanár, aki Ittzés Mihály győri evangélikus püspökkel evangelizálni érkezett a szegedi Diákszövetséghez. Tőle tanulta azt, hogy: „égni kell annak, aki gyújtani akar.” Ő "lobbantotta fel" azt a bibliakört, amire később is szorgalmasan eljártak a lutheránus diákok. Későbbi feleségével, Orbán Gyöngyivel rendszeresen eljárt az elismerésre méltó szociális munkát is kifejtő Szegedi Egyetemi Luther Szövetség rendezvényeire is, bár a hitélet szempontjából többre értékelte a Pro Christo közösséget, amit szintén látogatott. Az azokban tanultak, valamint a már említett Kiss Ferenc anatómus professzor által sugallt bibliás életforma – mint írta – szellemi és lelki életének meghatározói lettek. Ezen szellemben vett részt a genfi tó partján az YMCA világkonferenciáján, és 1935-ben Kasselben az Európai KIE Kongresszuson.
-----Kneffel dr. hosszú évtizedekig gyülekezeti presbiter volt. (Ezzel édesapjának hagyományát folytatta, aki Szegeden ugyancsak az evangélikus egyház presbitere és gondnoka volt.) Legelőször 1940-ben, a kolozsvári evangélikus gyülekezet választotta be a presbitériumba, amit a hadi események miatt 1944. október 9-én kellett megszakítania, de Szombathelyen azonnal újból presbiternek választották, s ezt a tisztséget élete végéig betöltötte. (Felesége is már leányként akív munkát végzett a kőszegi gyülekezetben, kántortanító édesapjának már tizenéves korában vasárnaponként lábbal fújtatta az orgonasípokat megszólaltató levegőt.) Kneffelt 1946. február 24-én a gércei evangélikus gyülekezet felügyelőnek is megválasztotta, ahova május 30-án iktatták be, s ezt a tisztséget 27 évig, 1973. augusztus 27-éig töltötte be. Ez nem pusztán tiszteletbeli megbízatás volt, hanem gyakorlati tevékenység, hiszen minden alkalommal személyesen kellett kiutaznia Gércére, útiköltség-térítést sohasem fogadott el, s a hivatali teendőin kívül az egész falu ügyes-bajos dolgaiból is segítő részt vállalt. Cikkeket írt az Evangélikus Életbe, a Diakónia című, 1979–93 között létezett evangélikus értelmiségi folyóirat szerkesztőbizottságának mindvégig tagja volt. Nemcsak vallotta, hanem meg is élte a hitét. Ismerte a Bibliát, s okosan tudott hivatkozni reá. Mellette – talán éppen a piarista gimnáziumban szerzett benyomásai alapján is – meggyőződéssel pártolta az ökumenikus gondolatot. Többek közt tagként részt vett pl. az 1989-ben alakult ökumenikus Keresztény Egészségügyiek Batthyány Strattmann László Társaságának megmozdulásain, a németújvári (güssingi) püspöki misén felolvasást, később a társaság egyik rendezvényén előadást is vállalt. A Katolikus Továbbképző Intézetben (ma Martineum Felnőttképző Akadémia) többször is előadott (előadásai közül talán legérdekesebb a Kritikus helyzetek a házasságban című compilatio nevezhető), de biblikus vagy világnézeti témákkal más katolikus vagy vegyes vallású fórumokon is nagy sikerrel szerepelt. Mint vezetőnek, neki is el kellett végeznie a marxista-leninista ("foxi-maxi") esti egyetemet. Mint mindent, ő ezt is komolyan vette, s kitűnően vizsgázott. Egyik szemináriumon megrökönyödést keltett, amikor az egyetem színvonalát az általános iskoláéhoz hasonlította. Visszaemlékezéseiben érdekesen számolt be ezzel kapcsolatos élményeiről. Vele akkor folytatott magánbeszélgetésem során mondta nekem a következőket: „Tudod Kálmus, az ember meglett korában már nem változtat világnézetet, de nem árt megismerni a tőlünk eltérő felfogásokat és azoknak erős és gyenge oldalait.”
-----Érdekes, de nem véletlen, hogy a rendszertől tudottan eltérő, bár türelmet gyakorló világnézetéért senki nem bántotta, sőt a pártállami vezetés tisztában volt azzal, hogy Kneffel Pál egyenességére, együttműködésére, szakmai munkájára és hazafiúi lojalitására mindig számíthat. Talán ez az oka annak, hogy – amint egyik írásában olvasható – világnézete miatt őt soha nem érte bántódás, mindössze egyetlen közegészségügyi büntetést kapott: „vonalas” ügyfele fenyegette meg („az istenit a presbiter fajtájának, majd megmutatom én”), de ármánykodása süket fülekre talált. Pedig nem volt kockázatmentes a pályafutása. Egy jóakarója figyelmeztette, hogy „minden előadásoddal a bőrödet viszed a vásárra”. De ő nem akart másnak látszani, mint ami volt. Visszaemlékezésében megmagyarázta, hogy miként egyeztethető össze a presbiterség és a gyülekezeti felügyelőség a megyei és városi tanácstagsággal. Ehhez Dániel hat könyvét hozta okulásul. Dániel a babyloniakkal szemben sok kompromisszumra volt hajlandó, de amikor ennek már elfogadhatatlan határához érkezett, inkább a kínhalált vállalta, ám mégis sértetlen maradt az oroszlánveremben.”

(Részlet Széll Kálmán írásából)

Kneffel Pálról a következő linken olvashatnak részletes életrajzot:

vasiszemle