13 Íme, eredményes lesz a szolgám! Magasztos lesz és felséges, igen magasra emelkedik. 14 Sokan csak iszonyodtak tőle, annyira torz volt; nem volt már emberi a külseje, kinézete nem volt emberhez hasonló. 15 De bámulatba ejt majd sok népet, királyok is befogják előtte szájukat, mert olyan dolgot látnak, amiről senki sem beszélt nekik, olyasmit tudnak meg, amiről addig nem hallottak. 1 Ki hitte volna el, amit hallottunk, és az Úr karjának ereje ki előtt volt nyilvánvaló? 2 Mint vesszőszál sarjadt ki előttünk, mint gyökér a szikkadt földből. Nem volt neki szép alakja, amiben gyönyörködhettünk volna, sem olyan külseje, amiért kedvelhettük volna. 3 Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele. 4 Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta. 5 Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg. 6 Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az Úr őt sújtotta mindnyájunk bűnéért. 7 Amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki. Mint a bárány, ha vágóhídra viszik, vagy mint a juh, mely némán tűri, hogy nyírják, ő sem nyitotta ki száját. 8 Fogság és ítélet nélkül hurcolták el, de kortársai közül ki törődött azzal, hogy amikor kiirtják a földön élők közül, népe vétke miatt éri a büntetés?! 9 A bűnösök közt adtak sírt neki, a gazdagok közé jutott halála után, bár nem követett el gonoszságot, és nem beszélt álnokul. 10 Az Úr akarata volt az, hogy betegség törje össze. De ha fel is áldozta magát jóvátételül, mégis meglátja utódait, sokáig él. Az Úr akarata célhoz jut vele. 11 Lelki gyötrelmeitől megszabadulva, elégedetten szemléli majd őket. Igaz szolgám sokakat tesz igazzá ismeretével, és ő hordozza bűneiket. 12 Ezért a nagyok között adok neki részt, a hatalmasokkal együtt részesül zsákmányban, hiszen önként ment a halálba, hagyta, hogy a bűnösök közé sorolják, pedig sokak vétkét vállalta magára, és közbenjárt a bűnösökért. (Ézs 52,13-53,12)

A reggeli rutinomhoz hozzátartozik az, hogy végiggörgetem a híreket a telefonomon és azt tapasztalom, hogy egyre nehezebb megtenni azt a lépést, amivel kikelek az ágyból. Nem a lustaság miatt, hanem mert nincs miért. Nem akarom már látni, hogy egy újabb robbantás tette tönkre százak, ezrek életét valahol a világban. Nem akarok találkozni újabb olyan hírrel, hogy egy gyűlölet-mozgalom ismét az emberi méltóság teljes eltörlésére tett kísérletet és azt sem akarom, hogy társaimmal beszélgessek arról, szavakat keresve, hogy hogyan halhat meg tizenhat ember, nagy része fiatal egy buszbalesetben. És ezek csak a váratlan események. Nem merek szembesülni a élet halandóságának hosszú folyamatával vagy a betegségek lassú szenvedésével. Nem merek belegondolni abba mit érezhet az a család, aki heteken, hónapokon, vagy akár éveken keresztül él szerettük súlyos betegségével és nem marad más az életükben, csak a fájdalmas várakozás.

Nehéz felébrednem minden reggel és vidámnak lenni, optimistának maradni, a krisztusi szeretetet hirdetni. Ez nem gyengeségből fakad, hanem mert érezni lehet a levegőben, hogy az emberiség nagy része is így ébred, akár halljuk, akár nem. Ráadásul az egyre rosszabb, mivel gyorsabban érkeznek az információk, több tragédiával találkozunk és ez az egész feszültség, ami bennünk van csak duzzad, duzzad és duzzad és ezt képtelenek vagyunk feldolgozni. Képtelenek vagyunk ezekkel megbékélni. És ekkor görcsösen válaszokat keresünk. Válaszokat megválaszolhatatlan kérdésekre.

Tovább a KötőSzó blogra.