Egy csütörtök estét, május 4-ét jelölték ki a nagy találkozásra. Johann Ludwig Bach: „Ja, mir hast du Arbeit gemacht”, böjt előtti utolsó vasárnapra, és Johann Sebastian Bach: „Wir müssen durch viel Trübsal in das Reich Gottes eingehen” (BWV 146) Jubilate vasárnapjára készült műveit tűzték műsorra. Mindkettő 1726-ban íródott. A zenészek autentikus, korhű hangszereken adták elő a darabokat. A négy énekes Celeng Mária, Gavodi Zoltán, Csapó József és Gradsach Zoltán volt.

A művek előadását Lesták-Bedő Eszter vezényelte. A kantáta műfajáról, funkciójáról és a liturgiában betöltött szerepéről Dinyés Soma orgonista tartott ismertetőt. A művek szövegkönyvét német és magyar nyelven a közönség tagjai számára kiosztották, így a csodálatos, matematikai precizitással megalkotott harmóniákban való elmélyülés mellett lehetőség volt a tartalmi mondandó követésére is.

„Ez csodálatos volt”, „nagyon örülök, hogy eljöttem” - ezekhez hasonló mondatokat lehetett hallani a vastapssal fogadott előadás végén a templomból távozó közönség tagjai köréből, akik még mindig a „Freu dich sehr, o meine Seele” kezdetű zárókórus felemelő harmóniáinak hatása alatt voltak. A szervezés és hirdetés hetei alatt mindvégig izguló lelkész – aki a bevezető köszöntésben meg is osztotta a jelenlévőkkel ama rémálmát, miszerint többen lesznek a zenészek a közönségnél – végül megnyugodhatott.

A templom ugyanis majdnem megtelt. Egy erős vasárnapi istentisztelet gyülekezetének megfelelő létszámú közönség foglalt helyet a padokban, melyekben ezúttal a közeli településekről és más felekezet tagjai közül is érkeztek. Valójában tényleg istentiszteleten vettek részt. Hiszen Isten Igéje hangzott, ráadásul értelmükön kívül szívük, lelkük húrjait is megpengették az avatott művészek.

A Bach-kantáták hazatalálnak program keretében a Budapesti Fesztiválzenekar Barokk Kamaraegyüttese ezúttal valóban elkönyvelheti munkája eredményeként, hogy sikerült a szó szoros értelmében hazavinniük a szent muzsikát. Előadók, hallgatók, de maguk a szerzők, a két Bach is otthon érezhette magát a templom hűvösében.

Bár az Isten országába valóban sok szorongattatás közepette kell bejutnunk, tudjuk jól, hogy Jézus szenvedett csak igazán értünk. És legyen bármennyi szorongattatásunk, szorongásunk is útközben, tudhatjuk, hogy nem bizonytalan a cél. Legnagyobb ajándék, amit Jézus szerzett meg nekünk, a mennyország, addig pedig amíg oda nem érünk, annak ilyen csodálatos előzetesei, amilyen ez a koncert is volt. Dicsőség Istennek!