A Hetednapi Adventista Egyház budapest terézvárosi gyülekezete szervezésében létrejövő konferencia igyekezett körbejárni az elmúlt évek egyházügyi törvényével kapcsolatos változások értelmezését. A konferencia mind a jog, a vallásszociológia, mind a teológia oldaláról, előadások formájában történő gondolatmegosztásra adott lehetőséget, mindezzel biztosítva a vallásszabadság keresztény, európai, emberi jogi értelmezésének tágabban vett perspektíváját.

Erdély László, a konferencia házigazdájaként elmondta, hogy a konferencia témaválasztásánál fontos szerepet játszott az, hogy a kormányzati intézkedések meghozatalánál kevés figyelmet fordítottak az egyházakkal való egyeztetésekre. Meglátása szerint ezáltal számos olyan megfontolatlan, az egyeztetés hiányából eredő jogszabályok születtek és keletkeznek ma is, melyek nem az együtt gondolkodáson alapul.

A Hetednapi Adventista Egyház budapest-terézvárosi gyülekezetének első presbitere szerint „mintha az alapgondolat az utóbbi években megváltozott volna. A kezdeti elképzelés, azaz a bizniszegyházak kiszorítására tett intézkedés helyébe az állam és egyház kapcsolatát szabályozó intézkedés lépett volna.” Meglátása szerint az egyeztetésre a „hiábavalók lesznek a gondolatok, mikor nincs tanács; de a tanácsosok sokaságában előmennek” (Péld 15, 22) szemléletében szükség van, így a konferencia – melyet élő internetes közvetítés formájában is követni lehetett – írott változatát az egyházi vezetőkön kívül parlamenti képviselők is meg fogják kapni.

Szuhánszky Gábor metodista lelkész, az Aliansz Magyar Evangéliumi Szövetség főtitkára köszöntőjében úgy fogalmazott, hogy „a kisegyházak az elmúlt két évben hátrányt szenvedtek. A konferencia segítséget kíván nyújtani ahhoz, hogy amikor vallási kérdések megítéléséhez nyúl a politika, akkor mi legyen az ahhoz való hozzáállása annak elszenvedőinek.” Meglátása szerint „Krisztus egyháza szociológiai valóság, hiszen az egyház itt él a földön.”

Szécsi József, a Keresztény-Zsidó Társaság főtitkára szerint „nem az a probléma, hogy problémák vannak, hanem hogy nem tudjuk hol megbeszélni.” Beszédében a főtitkár figyelmeztetett arra, hogy „a politikai rendszerek változnak, a nép áll az út szélén, majd szeretteivel dolgozik tovább.”

A konferencia hallgatósága többek között megismerkedhetett Berkes Lilla, az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala, jogi főreferens előadásán keresztül a hivatal egyházügyi törvénnyel kapcsolatos állásfoglalásával. A jogi főreferens szerint „súlyos probléma, ha az egyházzá válás politikai alku tárgyává válhat. Örömteli, hogy az Alaptörvény negyedik módosításával megtörténik a jogorvoslati lehetőség.” Berkes Lilla meglátása szerint „az egyházügyi törvénnyel a vallásszabadság nem sérült.”

Klein Tamás, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Állam és Jogtudományi Kar Alkotmányjogi Tanszékének PHD ösztöndíjasa előadásában leszögezte: „a 2011-es törvény szakított a rendszerváltás idején született modellel és új intézményi modellt vezetett be.” Ennek értelmében kétszintű jogállási modellt vezetett be, megszigorította az egyházi jogálláshoz való feltételeket és az egyházi jogállásról szóló döntést parlamenti hatókörbe helyezte.

Schanda Balázs, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar dékánjaként a vallásszabadság és egyenjogúság kérdéséről tartott előadást. A dékán az új struktúra értelmezésénél kifejtette, hogy ennek értelmében „a korábbi két kategória helyett egy kategória várható, hogy bevezetésre kerüljön. A kategóriának azonban két része lesz, a bevett egyházak és a vallási tevékenységet végző szervezetek. Utóbbi azonban önmeghatározásában használhatná az egyházi szervezet megnevezést.” Az előadótól megtudtuk, hogy a tervezet értelmében autonómia tekintetében nem lenne különbség, így mind a bevett egyházak, mind a vallási tevékenységet végző szervezetek bármilyen közcélú tevékenységet folytathatnának. Az eltérés a támogatási formákban, továbbá az állam és egyház közötti együttműködésben fedezhető fel. „A jogalkotás nem érinthet lépcsőzetességet abban, hogy mindenki szabadsága egyforma szabadság kell, hogy legyen. Amennyiben valaki szabadsága csorbul, az mindenkit érint” – fogalmazott a dékán.

Szathmáry Béla, a Sárospataki Református Teológiai Akadémia egyetemi tanáraként úgy látta, hogy „az egyházügyi törvénnyel a jogállamiság sérült, ezáltal az előző szabályozáshoz képest visszalépés történt.” A kiválasztott egyházak gyakorlata meglátása szerint helytelen, helyette az egyetemi tanár az arányosság elvét látja méltányosnak. Szathmáry Béla figyelmeztetett, hogy „a vallásszabadság egyéni és kollektív jog.”

A konferencián egyházunk képviseletében Lackner Pál nyugalmazott tábori püspök tartott előadást Az evangélikus egyházak és a vallási türelem a Monarchiában a XVII-XX. század közt címmel.