Meghívó házigazdámmal, Schenkengel Miklóssal folytatott beszélgetéseink során kiderült, hogy mérnöki és egyetemi oktatói tevékenységem mellett már régóta orgonákkal is foglalkozom, így ő már az első hétvégére anyagiakkal megerősítve útnak bocsátott Hamburg, Stade és Buxtehude történeti múltú orgonáinak tanulmányozására úgy, hogy a hamburgit ő maga készítette elő.

Schenkengel úr azonban másban is jeleskedett. Magyar létére katolikus meggyőződéssel már évekkel korábban hamburgi és más katolikus berkekben gyűjtést szervezett a második világháborúban lebombázott drezdai Frauenkirche újjáépítésének támogatására. Bár a Frauenkirche lesújtó látványú romjait diákkoromban és egyetemi éveimet követően többször is láttam a talpra állított Luther-szobor mögött, szinte jelképszerűen megtestesítve a reformáció szilárd munkálkodását és türelmesen várva a fekete kőtömeg ismét templommá válását, de akkor – a hetvenes évek végén – ezt még képtelenség volt elhinni.

Ilyen elszántságot azonban, amelyet házigazdám az ügy érdekében tanúsított, ritkán tapasztal az ember.

Féltett kincs

Egyik esti beszélgetésünkkor aztán elővette féltett kincsét, s a mellére szorítva hozta magával Matthias Gretzschel Die Dresdner Frauenkirche (A drezdai Miasszonyunk-templom) című könyvét, amely már a Frauenkirche újjáépítési előkészületi munkálatairól számol be. Belelapoztam, s csakhamar megakadt a szemem a templom egykori Silbermann-orgonájának rokokó díszben pompázó homlokzatán. Erre az oldalra még vissza-visszalapoztam, mert bár tudtam, hogy ezt a hangszert annak idején többször is átépítették, a templom monumentális belső tere és az orgona egyedi homlokzata mégis mélyen megkapó volt. Megkérdeztem házigazdámat, hogy kapható-e még valahol ez a könyv. Ő arról tájékoztatott, hogy mind elfogyott, s akik megvették, bizonyára szívügyüknek tekintik a templom újjáépítését, így sajnos aligha valószínű, hogy antikváriumban fellelhető lenne a kötet.

Néhány hetes ott-tartózkodásom után elkövetkezett a visszautazás pillanata. Mielőtt házigazdám kivitt volna repülőtérre, a kezembe nyomta a féltett könyvet, valahogy így: „Fogadd el, légy szíves, ezt a könyvet, mert úgy érzem, te még tovább szőheted ezt a fonalat!” Ismervén erős érzelmi kötődését a Frauenkirche újjáépítési ügyéhez, először szabadkoztam: nem fogadhatom el. Aztán mégis megadtam magam. Akkor még nem is gondoltam, hogy egyszer valóban valóra válik a jóslata.

Ez a kis magocska aztán közel emberöltőnyit várt arra, hogy kisarjadjon…

Templom a romok helyén

Úgy hozta az élet, hogy 2000-ben részt vehettem a Gesellschaft der Orgelfreunde (Orgonabarátok Társasága) freibergi központtal megrendezett nemzetközi orgonahetén, és ott Gottfried Silbermann legtöbb orgonáját tanulmányozhattam. Sőt sikerült felkeresni azokat a Silbermann-hangszereket is, amelyeket a rendezvényen nem volt lehetőségem megtekinteni. Nagy örömünkre az egyik bemutató hangverseny előtt frissen nyomtatott könyv jellegzetes illata töltötte be hirtelen a templomot: az aznap megjelent, Silbermann összes orgonáját bemutató kötetet hozták meg, amelyet kedvezményesen megvehettünk.

A visszaút Drezdán keresztül vezetett, s betérve a Frauenkirche már elkészült altemplomába, ahol az újjáépítés kérdéseit és nehézségeit bemutató előadást hallgathattuk végig, mi is adakoztunk az újjáépítésre. Akkor már az egykori orgonára szinte nem is gondolva, mégis egyfajta megnyugvás töltött el, hogy egy morzsaszem töredékével hozzájárulhattunk az építkezéshez.

Tizenöt év elteltével, azóta mindkét könyvbe többször is beleolvasva éppen aktuálissá vált újbóli alaposabb tanulmányozásuk, hiszen 2015-ben a nemzetközi orgonahét kiinduló állomása Drezda volt. Ekkor a romok helyén a már tíz éve álló Frauenkirche uralta a teret, Luther Márton sziklaszilárdan álló szobrával. Bár a templom rekonstruált homlokzatú, teljesen új orgonáját lehetőségem volt az orgonistával külön egyeztetett alkalommal megnézni, ám még ekkor sem gondoltam volna, hogy egyszer valóra válhat Schenkengel Miklós megérzése…

Köszönet odaátra

Ősszel a budavári evangélikus gyülekezet vezetősége felkért a tervezett új orgonájukkal kapcsolatos szakértői teendők ellátására. Bár jobbára csak történeti értékű orgonák restaurálási teendőivel foglalkozom, mégis elvállaltam a feladatot, mert egy stílhangszer felépíttetése volt a feladat. A tervezés során pár hét után egy már sokkal jobban körbehatárolt orgona, egy Silbermann kései stílusát idéző hangszer megvalósítása rajzolódott ki. De milyen legyen az orgona homlokzata? Hiszen a templom belsőépítészeti kialakítása a világháborús károk újjáépítését követően tovább egyszerűsödött, ahová talán csak egy modern homlokzat illett volna, de egy túldíszített, barokk külsejű hangszer semmiképp sem. Egy stílhangszer esetében azonban elvárt követelmény, hogy ne csak hangjában, hanem külső megjelenésében is idézze a követendő stílus jellemzőit. S ekkor „ugrott be” Schenkengel Miklós húsz évvel korábbi megérzése. Igen, a Frauenkirche! Ezt a fonalat valahogy tovább kell szőnöm! De hogyan? Építészek, egyháztagok, orgonaépítők modern vagy túlságosan leegyszerűsített elgondolásaival szemben ez nem tűnt egyszerű feladatnak. Silbermann teljesen egyedi, különleges homlokzatát – különösen díszítéseit leegyszerűsítve – ötvözni más hangszereinek megjelenésével úgy, hogy még illeszkedjen is a templom miliőjébe, s hogy ránézésre mégis egyértelműen felismerhető legyen Silbermann stílusa?! Kilátástalannak tűnő vállalkozás… Hosszas töprengés eredményeként azonban – Homolya Dávid szakértő kollégámmal többször megvitatva, átgondolva a helyi kötöttségeket, s az elérendő célt is szem előtt tartva – végül megszületett az új orgona homlokzata.

Miklós bátyám! Szerettem volna személyesen is megköszönni mindannyiunk nevében a húsz évvel ezelőtt elültetett gondolatodat, de földi elérhetőségeiden keresztül ez már nekem nem sikerült. De hiszem, s ebben a minap a fiad is megerősített: meg fogod hallani odaát, s örülni fogsz a jó hírnek!

A cikk az Evangélikus Élet magazin 82. évfolyam, 37-38. számában jelent meg, 2017. szeptember 24-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.