Éveim alig ötöde az övé.

Nem akarom soha elfejteni,

amint ágyán kucorog, felhúzott térdekkel, 

nyitott könyv kezében. Reményik sorai.

Majd lassan, komolyan felolvassa nekem,

olykor megakad, ízleli a csodát.

Nyolcéves sincsen, de ő a bölcsebb. 

Szíve befogadja, amit ott írva lát.

Lopva figyelem szemében a fényt, 

mint aki csöndes titkokat ért meg.

Bárcsak elvihetném túl az időn

gyermeki arcát, amely meglátta a szépet.