– Sok mindennel foglalkozik, de a két legfontosabb titulusa: zsinati elnök és miniszteri biztos. Mit jelentenek ezek a címek és mivel járnak?

– A Magyarországi Evangélikus Egyház legfelső döntéshozó testülete a zsinat. Ez egy választott testület, aminek a lelkészi elnöke vagyok. A másik pedig a Reformáció Emlékbizottság munkáját koordináló miniszteri biztosi megbízatás. A kormány 2013 őszén hozott egy döntést, miszerint a 2017-es jubileumi év rendezvényeit megfelelően elő kell készíteni, hogy méltó módon megünnepelhessük a reformáció ötszáz éves évfordulóját. Mert ennek az egyházon kívül is, az egész társadalom számára fontos üzenete van. A feladatom az ebben közreműködő állami vezetők, egyházi vezetők, a tudományos és kulturális életet képviselők és mások munkájának összehangolása.

– Tehát most járja az országot. Szekszárdra, ahol egykor lelkész volt, szívesebben jön, mint máshova? 

– Szekszárdon egy rövid-hosszú időszakot töltöttem. Ez öt év volt csupán, de életem legintenzívebb, legtartalmasabb öt esztendeje 1989–től 1994-ig. Ide máig hazajövök. Azok az emberi kapcsolatok, az a lelki szellemi feltöltődés, amiben részem volt, a mai napig kihat a munkámra. Nehéz időszak után vettem át elődömtől ezt a gyülekezetet. Nem volt könnyű a szocializmusban egyházi életet élni. S jött ’89, a kinyílás kezdete. Lehetőségünk adódott a templom tatarozására, a csodálatos műemlék orgona rendbehozatalára, sok fát, bokrot magam ültettem ebben a kertben, sok szerelési munkát magam végeztem. Megpróbáltuk a templomot és a parókiát otthonossá varázsolni belülről, kívülről pedig méltó módon megjeleníteni az evangélikusságot. A szolgálatomat még a Felszabadulás téren kezdtem, s az akkori polgármester, Kocsis Imre Antal támogatásának is köszönhetően sikerült elérni, hogy megváltozhasson a közterület neve, így lett Luther tér.

– Az evangélikusságról Tolna megyében az egyik legrangosabb oktatási intézmény, a bonyhádi gimnázium is az emberek eszébe jut. Máshol is ilyen erősek az iskoláik?

– Egyházunk iskolarendszere szépen kibővült. Annak idején minden iskolánkat elvették. Ma tizenkilenc gimnáziumot működtetünk, és negyven fölött van az egyéb oktatási intézményeink száma, köztük az Evangélikus Hittudományi Egyetem. Fontos, hogy amit a reformáció örökségeként továbbviszünk, azt a fiataloknak is átadjuk.

– Most az egyházon kívülieknek is átadhatnak üzeneteket, hisz sokan figyelnek önökre. Hány rendezvényük van, s melyek a legfontosabbak?

– Tavaly egy jelentős eseménnyel indult az ötszáz éves jubileummal kapcsolatos rendezvénysorozat, amikor az Evangélikus Világszövetség és Ferenc pápa közösen tekintett vissza bűnbánattal a múltra, és közös célokat kitűzve tekintett a jövőbe. A négy előkészítő évben és az idei emlékévben a Reformáció Emlékbizottság több mint kétezer programot támogat a Kárpát-medencében. Alapvetően nem beruházásokról, szobrok állításáról van szó, hanem „emberekbe invesztálunk”. Találkozók, programok szervezéséhez járulunk hozzá, melyeket a múltba tekintés, a közös gyökerekhez való visszanyúlás jellemez, s reméljük, hogy ebből táplálkozva új hajtások is születhetnek. Magyarországon a nyitó nagyprogram január 6-án a Művészetek Palotájában volt, a záró központi rendezvény pedig a Papp László Sportarénában lesz október 31-én, ökumenikus istentisztelettel, miniszterelnöki beszéddel, kulturális műsorral. Számítunk tizenegyezer résztvevőre, s a televízión keresztül több százezer nézőre. Azt hiszem, a számok magukért beszélnek. Valódi programdömpingnek érünk lassan a végére. Egy, a szervezőmunkával összefüggő érdekes adat: ötszázadik évforduló, ötszázezer kilométer. A napokban vettem észre, hogy az autóm számlálója átlépte ezt a számot.

– Mi mindennek a hozadéka?

– A legfontosabb hozadék, hogy témává vált a reformáció. Az egész magyar társadalomban, azok között is, akik ezekről a dolgokról eddig semmit nem hallottak, átjött valamennyi információ. Szeretnénk megmutatni, hogy azok az értékek, amelyek a protestantizmus számára fontosak, mások számára sem közömbösek. Hatnak a családi életre, a gazdasági életre, a kulturális életre. Ezt mi tudatosítani akarjuk. S ha sikerül a múlt kincseit mai értékekkel is gazdagítani, már nem dolgoztunk hiába.

Más feladatai mellett jelenleg két egyetemen óraadó

Dr. Hafenscher Károly 1957-ben született Budapesten. Evangélikus lelkészi diplomáját 1980-ban vette át, karvezetői diplomát 1989-ben szerzett, 2010-ben doktorált.

Lelkészi pályáját Keszthelyen kezdte 1980-ban. Onnan Csengődre, majd Szekszárdra került, ahol már egyházmegyei esperesként is szolgált. 1994-től 1998-ig a Budavári Evangélikus Egyházközség lelkésze, a Luther Kollégium igazgató lelkésze, majd 2000-től 2008-ig a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodájának igazgatója volt. Ebben a minőségében az evangélikus egyház összes gyülekezetéért és összes intézményéért felelős munkát látott el.

Jelenleg a Magyarországi Evangélikus Egyház zsinatának lelkészi elnöke, az Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központ igazgatója és a Reformáció Emlékbizottság munkájáért felelős miniszteri biztos. Emellett tanít is. Óraadó tanár a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen és az Evangélikus Hittudományi Egyetemen.