A találkozó fókuszában ez a kérdés állt: Miként reflektálnak az Ábrahám örökségéből, mint közös gyökérből kisarjadt vallások az emberek közötti megosztottság, az intolerancia, az előítéletekből fakadó gyűlölet és gyűlöletbeszéd jelenségeire, amelyek olykor a vallásukat gyakorlók között és a közösségeiken belül is megnyilatkoznak?

A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség konferenciaterme, ahol összegyűltünk – egymással meglehetősen szoros közelségben –, többünket Noé bárkájára és annak „belső viszonyaira” emlékeztetett. Képzeletben – és a valóságban is – ott ültünk, abban a menedékhajóban, amelynek feladata, hogy átmentse az értékeset, igazat és a reményt a következő nemzedéknek, hogy a világunk élhető maradhasson. 

A három „vallásközi párbeszédnapot” magába foglaló projekt partnerei olyan szervezetek, vallási közösségek, amelyek elkötelezetten munkálkodnak azért, hogy hazánkban a megosztottság helyett a megosztás kultúrája erősödjön, és egy elfogadóbb, nyitottabb társadalomban élhessünk. A Szim Salom Progresszív Zsidó Hitközség, a Magyarországi Muszlimok Egyháza és a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség az MTÖE-vel együttműködésben a három monoteista vallás színeit, hagyományait képviseli. Mindemellett elkötelezett az őszinte kommunikáció, a párbeszéd iránt, és nyitott az egymástól tanulás gazdagító tapasztalataira. 

A vallások és a gyűlölet kérdése napjainkban nagyon fontos és megkerülhetetlen témává, mindennapjaink részévé vált: a média különböző felületein tematizálódik, ahol gyakran meglehetősen felszínes, sematikus és manipulatív megközelítésekkel találkozunk. Ugyanakkor részévé vált ez a kérdés a kulturális identitás formálását célzó folyamatoknak és a hazai oktatási rendszernek is. 

Emiatt tartjuk nagyon fontosnak, hogy olyan fórumokat, találkozási pontokat teremtsünk, ahol nyitott párbeszéd folyhat az erőszak-jelenségekről, a gyűlöletbeszédről és ellenségképzésről, amely a vallások világában is jelen van; ám ugyanakkor a vallások közös felelőssége is küzdeni az ártalmas, megosztottságot munkáló folyamatokkal szemben.

A vasárnapi expó a szeptember 17-én, a Lágymányosi Ökumenikus Központban rendezett Vallásközi beharangozó fesztivál folyatása volt, amelyről korábban szintén hírt adtunk. Most nem elsősorban a kulturális értékek megmutatása volt a célunk, hanem az egymástól való tanulás, és a tapasztalatok megosztása. Ezt szolgálták a délelőtti előadások és a délutáni műhelyek.

A délelőtti három előadás a vallások és a gyűlölet viszonyának kérdéseit járta körül. Sulok Zoltán Szabolcs (az MME elnöke) Mindnyájan Ádám fiai vagytok című előadásában egyebek mellett arról is beszélt, hogy az iszlám a „középút vallásaként” síkra száll a teremtés, az élet, vagyon, értelem, vallás, leszármazás védelme mellett, és valódi alternatívát kínál a jó cselekvésére, mivel a gyűlölet ezeket a területeket veszélyezteti. A vallási vezető szerint az első bűn a földön, a paradicsomból való kiűzetés után, az irigység volt, ebből következett az emberek közötti gyűlölet és igazságtalanság. Mohamed próféta tanításában beszél a „kisöpört szívről”, amely az istenfélő ember irigységtől és gyűlölettől megtisztított lelkülete, amely ezt a törvényt követi: hárítsd el a rosszat azzal, ami jobb!

Balázs Gábor filozófus-vallástörténész a zsidó hagyománynak a gyűlölethez való viszonyát vizsgálta előadásában. A „szeressétek ellenségeteket” jézusi parancsából indult ki, és arról beszélt, hogy a szeretet és a gyűlölet is nagyon komplex érzelmek. A személyt és a tetteit igyekszünk különválasztani egymástól, erre tanít a zsidó hagyomány is: „Az ember tetteit kell gyűlölni, őt magát pedig meg kell inteni, hátha megtér!” (I. Abarbanel) Ám ez nem mindig lehetséges, mivel a gonosz tetteket elkövetők is komplex személyiségek. Csak akkor releváns a szétválasztás, ha a tettes megbánja vétkét. Az előadó őszintén szólt arról is, hogy szembe kell néznünk a saját hagyományunkkal, és annak gyűlöletet kifejező vagy éppen sugalló gondolataival, textusaival is! A Szentírás és a Talmud szavait is újra és újra, minden korban értelmezni kell: tehát nem elutasítjuk, hanem újraértelmezzük gondolatait.

Heves Andrea pszichológus A beleszületés fénye és árnyéka című előadásában – harmadikként – pedig azt a kérdéskört járta körül, hogy miként határozza meg a beleszületésünk egy vallás, felekezet hagyományába az emberré növekedésünk útját, és milyen buktatók várnak útközben. Arról is szólt, hogy hogyan segíthet a pszichológia a vallási aktivitásban: felelős, elkötelezett életünkben és a félelmeink legyőzésében. Gondolatait a török kávéval illusztrálta: hosszú és bonyolult az a rituálé, ahogyan a kávé elkészül, amely az első öt percben ihatatlan. Meg kell várni, hogy leülepedjen a „zacc”, és csak utána kortyolhatunk bele! A vallásba való beleszületettségünk a „zacc”, amelynek olykor fel kell kavarodnia, felszínre kell hoznia belső folyamatainkat, félelmeinket (így a gyűlöletünket is), amelyeket meg kell vizsgálnunk. Aztán pedig türelmesen várnunk, amíg mindaz, ami felkavarodott bennünk, végül leülepszik.

A délutáni műhelyek sokszínűen mutatták meg a három monoteista vallásnak a gyűlölet jelenségeivel foglalkozó és azokkal szembenéző elméleti és gyakorlati módszereit, kreatív lehetőségeit. Volt labirintus-meditáció, amely a keresztény hagyományban is gyökeret vert önismereti út a megbékéléshez önmagunkkal és a másikkal. Az erőszakmentes kommunikációval foglalkozó műhely az együttérzés által létrejövő találkozások világába vezetett. Egy másik műhely az iszlám, mint a béke vallása témáját járta körül. 

„A Biblia a világ legveszélyesebb könyve?” – ezt a kérdést feszegette a résztvevők egy másik csoportja, akik az Ószövetség erőszak-szövegekkel és azok transzformációjának lehetőségeivel foglalkoztak 1Móz 22 és Bír 11 kapcsán. Egy másik provokatív címmel – (Nem) szeretjük a kendős nőket? – muszlim nők hívogattak együttgondolkodásra a velük kapcsolatos előítéletekről. „Walk theTalk!” – Légy a valóság turistája! Ez a felszólítás pedig egy olyan műhelymunkát takart, amelyben a városi sétáról, mint az interkulturális és vallásközi párbeszéd hatékony eszközéről volt szó.

A délután utolsó részében először Iványi Gábor, a Magyar Evangéliumi Testvérközösség elnöke tartott előadást Fáradozzatok annak a városnak a békességén, ahová vittelek benneteket címmel. Gondolatait Jeremiás könyvének 29. fejezetére alapozta, és arról beszélt, hogy amikor fáradozunk egy számunkra idegen világ jólétén, ezt nevezik valójában politizálásnak. Az álmok és az álmodozás helyett Jeremiás számára fontosabb volt, hogy erre intse kortársait: próbáljuk meg „belakni” a hétköznapjainkat! A múltba és a jövőbe révedés nem segít; csak az, ha mindenhová magunkkal visszük a szabadság gondolatait és igényét, és Isten Országának eszméjét. Jeremiás azt tanácsolja a száműzötteknek: jöjjetek össze, ültessetek fákat, építsetek házakat: ezeket a tevékenységeket mind együtt, közösségben lehet végezni. Ez adhat perspektívát, és vezethet egy olyan világba, ahol az egymás iránti bizalom szabadságot, a felelősség pedig reményt munkál.

Az expónapot a Manna Kulturális Egyesület felolvasó színházi előadása: Az utolsó aleppói bohóc című darab zárta, amely a terror közepette az emberi helytállás kihívásairól szólt. Minden bennünk félelmet keltő gyűlölet- és erőszak-tapasztalatnál nagyobb erő a szeretet és az áldozatvállalás másokért – a másikért.

A következő expónapot december 10-én, 10 órától az Evangélikus Hittudományi Egyetemen rendezzük meg a tervek szerint.

Reméljük, hogy ismét megtelik majd az épület jóakaratú emberekkel. Köszönet illeti az NDI Hungaryt, amelynek támogatásával valósultak, valósulnak meg ezek a találkozásaink.