Vajon hányan tudják, hogy ki volt a „magyar Luther”, aki új hite mellett tanúságot téve rá mert ülni egy puskaporos hordóra is, míg katolikus pap vitapartnere elszaladt a szokatlan istenítélet elől? Vagy azt, hogy ki mikor és hogyan szervezte meg a „Pallas magyar ivadékai” nevű első hazai irodalmi társaságot? És ki volt „Magyarország tanítója”, az első magyar nyelvű – sok generáción át mesze a legolvasottabb – történelemtankönyvünk szerzője? Ki a magyar verstan megújításának ma már ismeretlen főszereplője, akit Kazinczytól Csokonaiig a magyar felvilágosodás legnagyobb költői a mesterüknek tartottak, de akinek verseit halála után a fia tűzbe dobta? Vagy az a protestáns lelkész, aki forradalmi módon korszerűsítette az Alföldön a mezőgazdaságot és megalapította-irányította az első hazai gazdasági- és ipariskolát? S azt hányan tudják, hogy mi a közös a Lúdas Matyi szerzőjében, „a madarak atyjának” nevezett, Kossuth-kultuszt építő polihisztorban és a marosvásárhelyi magányában világboldogító tanán dolgozó, legnagyobb magyar matematikusban – azon kívül, hogy mindhárman protestánsok voltak? Többek között ezekre a találós kérdésekre is választ kaphatnak könyvünk olvasói. A Protestáns hősök portrégyűjtemény második kötetében ismét az elmúlt öt évszázadban „hazájuk hasznára s ékesítésére és Isten dicsőségére” élt ötven jeles protestáns honfitársunk – költők, írók, lelkészek, pedagógusok, tudósok, politikusok – emlékezete elevenedik meg kiváló irodalmárok, történészek, egyetemi oktatók élvezetes, olvasmányos, egyszersmind tanulságos írásaiban.

Üdvözlet az Olvasónak!

Megint s megint – szünetlen

(Széchenyi István: Stadium)

„Szándékoztam ezen Irásom által fő képpen a’ mi előttünk, Hazájoknak hasznokra ’s ékesítésekre és Isten Ditsősége terjesztésére élt jó Embereknek a ’feledékenység által el-temettetett Emlékezeteket a’ mennyire lehetett megujjítani.” E szavakkal fogalmazta meg Bod Péter székely-magyar református lelkész, tudós, író az első magyar irodalomtörténeti lexikon (Magyar Athenas, 1766) szerzője a célját. Az ő példáját követve készítettük el a múlt évben a Protestáns hősök című portrégyűjtemény első kötetét, amelyben az elmúlt fél évezredben élt félszáz protestáns honfitársunk alakját, életét és munkásságát mutattuk be dióhéjban, a közérthető és élményt szerző tudományos ismeretterjesztés műfajában. Mint akkor jeleztem, a félszáz portré meg sem közelíti Bod Péter több mint ötszáz lexikoncikkét, de nem is elégszünk meg ezzel a számmal – csupán technikai, terjedelmi okokból álltunk meg ötvennél –, mert ha csak vázlatosan, jelzésszerűen átfogó tablót szeretnénk készíteni az elmúlt öt évszázad magyar szellem- és kultúrtörténetéről és kiváló alakítóiról, akkor is legalább százötven–kétszáz személyiség életpályáját volna érdemes az olvasóközönség elé tárni. Persze még ennél is jóval tágabb a nagy magyar protestáns szellemek és jellemek közössége, amelynek mindegyik tagja megérdemelné, hogy – a kétszáz éve született Arany János szavaival – „a jelesebb honfiak pantheonjában mint buzdító példa állandó helyet foglaljon el”. S akiknek emlékezetét azért fontos feleleveníteni, megőrizni és ápolni, mert az ősök – legyenek akár köz- és elismert, akár ismeretlen, hétköznapi hősök – tetteinek emlékezete köti össze a ma élő generációt az előzőekkel, s – Kölcseyt idézve – „e kötelék az egymásra következő nemzetségeket szellemi kapcsolatban tartja öszve. Firól fira száll a hagyomány; s nem egy unokának keblében lángot gyújt. De mindnyájok előtt tiszteletben marad a dicső; s annak tudása, hogy mindnyájan véréből származtak, szíveiket egymástól elválni nem hagyja; s nemzetségi fényök közös fenntartására ingerli”.

A második kötet szerkesztési elve hasonló az elsőéhez: megint ötven személyt mutatunk be, akik a keresztyén hit által, a hit erejével éltek, küzdöttek, használtak a közösségi élet különböző területein. A kötetünkben szereplő lelkészek, költők, írók, újságírók, festők, tudósok, politikusok (szinte kivétel nélkül) a hit hősei, a közösséget szolgáló, maradandó értéket létrehozó alkotók. A róluk szóló életrajzi portrék és a munkásságukból összeállított rövid szemelvények bepillantást engednek életükbe és életművükbe, egyúttal annak a kornak a szellemébe, viszonyaiba, melyben éltek és munkálkodtak; hatottak, alkottak, gyarapítottak. Könyvünk olyan személyes hangú portrégyűjtemény, amelyet régi protestáns magyarokról készítettek mai protestáns magyarok: jeles irodalmárok, történészek, egyetemi oktatók. Szándékunk, és az eddigi számos pozitív visszajelzés szerint is a Protestáns hősök nem száraz lexikon, hanem sokszínű, élménydús olvasmányt kínáló kézikönyv, amely minden igényes érdeklődő, s különösen a magyar iskolarendszer egész vertikuma, tanárok és tanulók számára hiánypótló művelődéstörténeti olvasó- és segédkönyvként, szöveggyűjteményként is jól használható.

Márai Sándor szerint „minden könyv ad valamit a gáthoz, mely felépül egyszer a szenvedély, az önzés, a butaság, az erőszak, a tájékozatlanság és a bűntudat óceánjának partjain. Építsük ezt a gátat: talán ennyi az emberi élet értelme.” A kiváló irodalomtörténész, műkritikus Bertha Zoltán összegzésképpen azt írta első kötetünkről: „igazságra és magyarságra vezérlő kalauz”. Abban a hitben és reményben, szeretettel ajánlom a Kedves Olvasó figyelmébe a Protestáns hősök második kötetét, hogy a „szorongó tájékozatlanság” óceánján hajótörötteket révkalauzként segíti partra szállni és (megint) felfedezni az igaz magyarság kincsekben gazdag földjét. 

Faggyas Sándor

Protestáns hősök 

Akik szerepelnek a 2. kötetben

(időrendben)

• Dévai Mátyás (1500 k.-1545) ev. 
• Szegedi Kis István (1505-1572) ref. 
• Skaricza Máté (1544-1591) ref. 
• Rimay János (1570 k-1631) ev. 
• Czeglédi István (1619-1671) ref. 
• Thököly Imre (1657-1705) ev. 
• Losontzi István (1709–1780) ref. 
• Ráday Gedeon (1713-1792) ref. 
• Tessedik Sámuel (1742-1820) ev.
• Bessenyei György (1747-1811) ref. 
• Fazekas Mihály (1766-1828) ref. 
• Dukai Takács Judit (1795-1836) ev. 
• Bolyai János (1802-1860) ref. 
• Bajza József (1804-1858) ev. 
• Veres Pálné (1815-1895) ev. 
• Tompa Mihály (1817-1868) ref. 
• Csengery Antal (1822-1880) ref. 
• Lónyay Menyhért (1822-1884) ref. 
• Podmaniczky Frigyes (1824-1907) ev. 
• Kánya Emília (1828-1905) ev. 
• Szász Károly (1829-1905) ref. 
• Orbán Balázs (1829-1890) unit. 
• Madarász Viktor (1830-1917) ev. 
• Tisza Kálmán (1830-1902) ref. 
• Herman Ottó (1835-1914) ev. 
• Szilágyi Dezső (1840-1901) ref. 
• Benczúr Gyula (1844-1920) ev. 
• Benedek Elek (1859-1929) ref. 
• Horthy Miklós (1868-1957) ref. 
• Hegedüs Lóránt (1872-1943) ref. 
• Bánffy Miklós (1873-1950) ref. 
• Rudnay Gyula (1878-1957) ev. 
• Szabó Dezső (1879-1945) ref. 
• Nagy Vilmos (1884-1976) ref. 
• Bajcsy-Zsilinszky Endre (1886-1944) ev. 
• Áprily Lajos (1887-1967) ref.
• Reményik Sándor (1890-1941) ev. 
• Kodolányi János (1899-1969) kat. 
• Szabó Lőrinc (1900-1957) ref. 
• Nagy Ferenc (1903-1979) ref.
• Wass Albert (1908-1998) ref. 
• Sztehlo Gábor (1909-1974) ev. 
• Ignácz Rózsa (1909-1979) ref. 
• Weöres Sándor (1913-1989) ev. 
• Szabó Magda (1917-2007) ref. 
• Csanádi Imre (1920-1991) ref. 
• Fabiny Tibor (1924-2007) ev. 
• Sütő András (1927-2006) ref. 
• Csoóri Sándor (1930-2016) ref. 
• Lázár Ervin (1936-2006) ev.