A Lélek lépései a rehabilitációban

A Lélek lépései a rehabilitációban

Share this content.

Szöveg: Bajuszné Orodán Krisztina, fotó: Tóth Melinda Anna
Budapest – Kórházi önkéntesek, papok, lelkészek és érdeklődők számára rendeztek konferenciát 2017. november 11-én – a kórházmissziói szolgálatunk munkatársai, Kalocsa Zsuzsanna és Kecskés Anita szervezésében – az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet kápolnájában. Így szól a tényszerű beszámoló erről a csodálatos napról, amelyen hetvenen töltötték meg a kápolna termét.

Nehéz szavakba önteni mindazt, aminek részesei lehettünk.  A csoda születésének mozzanatait élhettük át. Úgy is fogalmazhatnám: képletesen az „újjászületés csodájának” voltunk a tanúi.

Alapgondolatként Németh Zoltán, a Gyülekezeti és Missziói Osztály vezetője szólt hozzánk. Az ember lelke elviseli a szenvedést, de ha a lelke összetörik, azt el lehet-e hordozni?  Amikor  elveszítem az eddig nélkülözhetetlen szerepeimet: a személyes énemet, a magánéleti énemet  és a hivatásból eredő énemet, nagyon mélyre kerülhet az ember. Ebben a drámában megtörténhet valakinek a „teljes lecserélése” is. Nekünk ismerős ez a helyzet? Meddig jutottunk el ebben? A kórházi betegség egyszerre az összes szerepemet érinti, szimbolikusan megjártam  a halált, és ha ki tudtam jönni újra épségben, az a feltámadás. A legnagyobb segítség, amit adni tudunk: a beteg szerepének a megőrzése, illetve  visszaszerzése, ezért fontos az, ami a mai nap témája, amelyben ki-ki a maga eszközeivel ebben az intézményben is fáradozni igyekszik.

Dr. Cserháti Péter főigazgató, aki házigazdánk is volt a nap folyamán, előadásában ismertette az intézet múltját és jelenét. Az intézményben van ortopédiai, amputációs, szeptikus osztály és kómacentrum is. Baleseti mozgássérülteket, gerincvelő-sérülteket, agysérülteket és a központi idegrendszer sérültjeit fogadja be az intézet. A rehabilitáció azért szép szakma, mert megadja az „újjászületés” élményét.  A diagnosztikai és terápiás részlegek egymás mellett segítik a betegeket. Az előadó kiemelte az ergo-terápia, a hidroterápia és a sportterápia fontosságát és hasznosságát. Akadálymentes urológiai rendelő és fogászat sajnos nincs máshol az országban csak ebben az intézetben. A sok pozitívum mellett beszélt a negatívumokról is. Társadalmunk kevéssé szolidáris még manapság is, az akadálymentesítés még mindig nem megoldott sok helyen. Problémát okoz a rehabilitáció megoldatlansága! Kiváltságos helyzetben lévő betegnek mondható az, aki ebben az intézményben gyógyulhat. A társadalmi re-integrációt kellene még jobban segíteni. Fontos lenne, hogy a fiatalok érzékenyek legyenek az intézet munkáját illetően. Egy gimnáziumi tűzriadó során bent rekedt egy kerekes székes gyermek az épületben. Mi történne egy igazi tűz esetén? Sok megfontolandó tény hangzott el, ami még feladatként áll előttünk.

Dr. Révay Edit Úton az új élet felé: útjelzők és útvesztők címmel tartott előadást, amelyben tovább részletezte és elmélyítette a már elhangzottakat a rehabilitációról.

Az elméleti megalapozás után következett az intézmény bejárása Cserháti Péter vezetésével. Betekinthettünk az ergoterápiás műhelybe, a próbalakásba, ahol minden akadálymentesített a konyhától, a fürdőszobáig, és itt újra megtanulhatják az önálló élethez szükséges alapvető dolgokat a betegek, például hogy milyen egy kézzel krumplit pucolni vagy főzni. Láthattuk a hidroterápia helyszínét, az uszodát, és a kinti és benti sportpályákat, ahol éppen paralimpikonok tartottak baseball edzést.

Ebéd után Masát Orsolya terapeuta, a táncterápia lelki hatásait szemléltette filmrészletekkel az általa vezetett foglalkozásokról.  Látható volt a feloldó, megmozgató, örömteli hatás a betegeken.

A Révész Egyesület bemutatkozása is elengedhetetlen szelete a rehabilitációnak: Alpári Lászlóné, Mészáros Gabriella, Keller Sándor vallottak önkéntes munkájukról. Kerekesszékesként teljes életet élnek, és sérült társaiknak segítenek az intézmény falai között is. Heti háromszor jönnek és tanácsokat adnak sorstársaiknak, akik most vannak az út elején.

A nap megkoronázása a Paramedic Company tánccsoport produkciója volt: táncukkal megmutatták  a múltból a jövőbe vezető utat. Produkciójuk méltó záróakkordja volt a napnak.

Végül, de nem utolsó sorban bemutatkozott a kórházban működő katolikus önkéntes, a református lelkipásztor Sepsi Krisztina, és az evangélikus lelkigondozó, Kecskés Anita. Bemutatták azt a lelki szolgálatot, ami elválaszthatatlanul hozzátartozik a rehabilitáció munkájához ebben az intézményben.

Bárcsak megélhetnék más kórházakban is Magyarországon a betegek, dolgozók, lelkészek, önkéntesek egyaránt, hogy a Lélek lépéseivel könnyebb a gyógyulás, a gyógyítás, az ápolás, a gondozás és mindenféle terápia!

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!