A Barcasági Evangélikus Gyülekezetek XII. Kórustalálkozóját tartották Cantate ünnepén, a sepsiszentgyörgyi evangélikus templomban. Ez a találkozó már hagyománnyá vált, hiszen minden évben nagy élményt jelent a kórusok számára a találkozás és együtt éneklés öröme. A kórustalálkozó mindig ünnep a résztvevők számára, melyre lelkes munkával készülnek az énekkarok. Ez az együttlét jó alkalom arra, hogy önbizalmat és erőt merítsenek a további munkájukhoz.

Ebben az évben nyolc kórus vett részt a rendezvényen: Hosszúfalu – Felszegi gyülekezet kórusa (karvezető: Kovács Klára); Apácai gyülekezet kórusa (karvezető: Simon Ilona lelkésznő); Brassói gyülekezet kórusa (karvezető: Kovács Klára), Bukaresti gyülekezet kórusa (karvezető: Monica Vasiliu), Barcaújfalusi gyülekezet kórusa (karvezető: András Csilla), Halmágyi gyülekezet kórusa (karvezető: Kovács Klára), a Négyfalusi kórus (karvezető: Gyerkó  András) és a sepsiszentgyörgyi Jubilite Deo kórus (karvezető: Pál Gecse Mihály).

Különös színfoltja volt a találkozónak a bukaresti kórus jelenléte, ami jó példa arra, hogy nemesebbé, szebbé tehetjük a világot.

A találkozó áhítattal kezdődött, amit Székelyné Fehér Csilla, barcaújfalusi lelkésznő végzett. Igehírdetésében kiemelte, hogy a zene nem csupán gyönyörűséget és vigaszt jelent, hanem visszhangját is mindannak amik vagyunk és amivé válnunk kell.

A házigazda Jubilate Deo kórus szeretettel köszöntötte a vendégeket, majd Zelenák József esperes, a találkozó szervezője és a helyi gyülekezet lelkésze, köszöntő beszédében azt hangsúlyozta, hogy Isten azért teremtette a zenét, hogy szavak nélkül is tudjunk imádkozni.

A kórusok egész évi fáradozásukért és részvételükért - mint minden évben – az idén is emléklapot és faragott kopjafát kaptak.

A rendezvény végén Musát Gyula, a Népművészeti iskola igazgatója, méltatta az énekkarokat, és jó tanácsokkal látta el a karnagyokat.

A kórustalálkozó Kodály Zoltán „Szálljon örömének…” című csodálatos művének közös eléneklésével zárult, amit Gyerkó András, négyfalusi karvezető vezényelt.

A találkozónak karitatív üzenete is volt, mert a perselypénzt az egyházközségben működő fogyatékkal élők csoportjának támogatására ajánlották fel.

A közös ebéd jó alkalom volt arra, hogy a kórustagok megoszthatták egymással élményeiket, tapasztalataikat.

„… nem sokat ér, ha magunknak dalolunk, szebb he Ketten összedalolunk. Aztán mind többen, százas, ezren, míg megszólal a nagy Harmónia, amiben mind egyek lehetünk.

Akkor mondjuk csak igazán: Örvendjen az egész világ.” Kodály Zoltán