Farkas Ervin, a gyülekezetek lelkésze így vélekedett a gyülekezeti nap céljáról, fontosságáról: „Ez a hat gyülekezet mindegyike kicsiny gyülekezet. Itt Bodonhelyen például mindössze harminc evangélikus lakik. Külön gyengék, de egy ilyen találkozón egymást tudják erősíteni. Ráadásul egymáshoz közeli falvak evangélikus gyülekezeteiről lévén szó, sok családban rokoni szálak is összekötik ezeket az embereket. A találkozás lehetőséget ad arra, hogy együtt örüljenek ezek a gyülekezetek a másik egyházközségben elért eredményeknek. Hiszen például a bezi gyülekezet a találkozón fellépő gyermek néptánccsoportjának műsora biztosan öröm a többi gyülekezet tagjainak is."

Az alkalom ünnepi istentisztelettel kezdődött a hetven férőhelyes bodonhelyi templomban, amelynek méretét egy, a templom mellett felállított sátorral nagyobbították meg, hogy a mintegy kétszáz hívő, ha a templomban nem is, de templomon kívül részt vehessen az istentiszteleten. Az igehirdetés szolgálatát Kiss Miklós, a Győr-Mosoni Egyházmegye esperese végezte. A liturgiában Farkas Ervin vett részt. Énekkel szolgált a templomban a Rábacsécsényi Kamarakórus. A gyülekezetek ebédről is gondoskodtak. Három bográcsban készült az étel. Pörkölt, halászlé és csülkös babgulyás közül választhattak a résztvevők. A gyülekezetek asszonyai pedig finom süteményeket hoztak. Az ebéd után Kutas Emőke textílművész munkáiból rendeztek ruhakiállítást a közeli kultúrházban, a bezi gyülekezethez kötődő gyermekek pedig néptánc műsorral kedveskedtek a vendégeknek. Az alkalom teljes ideje alatt az érdeklődő gyermekek kézműves mesterségeket is kipróbálhattak.

Kiss Sándor, a bodonhelyi gyülekezet gondnoka így értékelte a hat gyülekezet közös ünnepét: „Amikor Farkas Ervin bejelentette, hogy a második gyülekezeti napot Mérges után mi rendezzük, azonnal az ötlet mögé állt a bodonhelyi gyülekezet. De nem csak az evangélikusok, hanem a katolikusok is, sőt Kenesei Ferenc polgármester is, aki személyesen felügyelte az előkészítő munkálatokat, és minden létező segítséget megadott a rendezvény sikeres lebonyolításához. Szóval az egész község összefogott. Az asszonyok süteményt sütöttek, a fiatalabbak pedig munkájukat ajánlották fel, például a nagy rendezvénysátor felállításához. Az eredmény önmagáért beszél. Az itt lévők jól érzik magukat. Már bőven benne járunk a délutánban, de még mindig együtt van a hat gyülekezet. Sok a rokon, a közös ismerős, nehéz abbahagyni a beszélgetést. Nem kétséges számomra, hogy van létjogosultsága egy ilyen eseménynek, ezért biztos vagyok abban, hogy a jövő évben egy másik gyülekezetben folytatni fogjuk ezt a sorozatot."