„Világunknak azok a rendszerei, melyek a peremre szorítják a szegényt, a más bőrszínű embert, az értelmi fogyatékost vagy éppen a mozgássérültet – ezek a rendszerek a mi naponkénti közönyünk és önzésünk által maradnak fenn. Bátran megszólaltathatjuk hát magunk felé az ige felelősséget és szolidaritást ébresztgető üzenetét.” (Andorka Eszter)

Az Andorka Eszter evangélikus lelkész kezdeményezésére tizenöt éve indított, és azóta a Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség (MEVISZ) szervezésében évről évre bemutatott Passiójáték mozgássérült és ép testű fiatalok részvételével című előadások a megszokotthoz képest más szemszögből világítanak rá a szenvedéstörténetre. Az előadók éreztetik, elevenné teszik, szemünk elé helyezik az ige valódi megközelítési pontját. A szép szakállú, jól fésült Jézus-kép helyére a szenvedő, a testi kínokat megélő, emberré vált Megváltót helyezik. A valódi drámát élhetjük át, azt, ahogy Krisztus értünk és testvéreinkért beteljesíti az Írást.

A MEVISZ passió-előadásai ugyanakkor rámutatnak: keresztényként nem csak magunkért, hanem környezetünkért is felelősek vagyunk. Szükséges tehát észrevennünk, hogy az értünk hozott golgotai áldozat nem csak bűneink terhéből szabadít fel, nem csak a szeretet legnagyobb ajándékát adja számunkra, hanem el is hív a szolgálatnak, a szenvedők megsegítésének, a másokért történő kiállásnak az útjára. A közöny szürkeségéből kiléphetünk a cselekvő életbe!

A magára maradt, kitaszított ember egy keresztény közösség felelőssége. Ugyanakkor Andorka Eszter is figyelmeztet, hogy ha egy gyülekezet nem áll teljes mértékben a szenvedő mellé, attól ő még nincs egyedül: „Ha te, testvérem, úgy érzed, hogy semmid, igazán semmid nincsen, hangod nem hallatszik sehol, szenvedésed látatlan marad, akkor tudd meg: az Isten szemében minden üdvösség, jó kezdete a te felemeltetésed és megelégíttetésed, a te jogaidnak helyreállítása. Isten előtt nincs rejtve, sem elfeledve a te ínséged.”