Rendhagyó passiót adtak elő a sikátori evangélikus templomban

Rendhagyó passiót adtak elő a sikátori evangélikus templomban

Share this content.

Szöveg: Borsné Gajdacsik Krisztina, fotó: Szakosné Mihátsy Zília
Sikátor – 2018. március 25-én a sikátori evangélikus templomban Szakos Csaba evangélikus lelkész áhítata után egy egészen különleges, mozgásukban korlátozott fiatalok által előadott passiójátékot tekinthetett meg a virágvasárnapi gyülekezet.

Az előadás a Magyar Evangélikus Ifjúsági Szövetség szervezésében és előkészítésével zajlott. Egyik legfontosabb vállalásuk és tevékenységük a mozgásukban korlátozott fiatalok nyári táboroztatása. Egy másik, immár rendszeressé vált szolgálatuk Jézus szenvedésének, utolsó óráinak bemutatása egy hagyományosnak nem mondható passiójáték keretében. A rendhagyó előadásukkal hozzánk is eljutottak, hogy részeseivé váljunk Jézus szenvedéstörténetének, és megértsük, mit tett értünk. 

Egy színészi előadás akkor tud igazán mély hatást kiváltani, ha kellőképpen hiteles és átélhető a közönség számára. A vasárnap látott passiójáték ereje az a hitelesség, amely az előadók helyzetéből, sorsuk különlegességéből ered. Nem a tökéletes színészi előadásból fakad, hanem a szereplők legmélyebbről jövő érzéseit tárja fel előttünk, a lelkük legmélyebb bugyraiba vezet el minket.

Az előadás nem a nagymozgásokra épít, hanem az apró, jelképes mozdulatok, a közös ének és a szó ereje teszi mélyen átélhetővé számunkra a történetet. A beszédükben sérült szereplők is megszólalnak, nekik is fontos szerepük van a történetben, segítőik pedig tolmácsolják az elhangzott gondolatokat. Nem különül el élesen, hogy ki a segítő és ki az, akinek segítenek; mindenki egyenrangú, mindenkinek megvan a szerepe, mintha az egész csapat egy erőteljes szimbiózisban élne.

A díszletek, kellékek hiánya nem zavaró; a letisztult, egyszerű történések és a szintén jelképesnek mondható jelmezek teljesen valósághűen mutatják be a kereszténység legfontosabb személyét, Jézust, aki szenvedésével minden ember számára meghozza a feloldozást.

Húsvét ünnepe előtt különösen fontos az önmagunkba tekintés, az elmélyülés és a kérdésfeltevés: Megérdemlem-e Jézus önfeláldozását, melyet személyesen értem és mindannyiunkért megtett? Megvan-e bennem a szeretetnek, jóságnak, az alázatnak az a kis szikrája, amely az ő egész életét vezérelte?

A vasárnapi előadást nézve nem egyszerűen egy színjátékot láthattunk, hanem olyan embereket, akik a fentieket szem előtt tartva próbálják követni a krisztusi utat, igyekeznek cselekedeteikkel embertársaik napjait szebbé, örömtelibbé tenni. Úgy gondolom, aki látta ezt az előadást, jobban el tud fogadni más embereket, jobban át tudja érezni Jézus áldozatának nagyságát, vagy egész egyszerűen fogalmazva: jobb ember válik belőle.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!