– 2011-ben lett egyházunk fenntartója a Sztehlo Gábor iskolának. Milyen volt akkor az iskola?

– A 18. kerületben – amely közel százezer lakosával Budapest egyik legnagyobb kerülete – 2011 előtt nem volt evangélikus iskola. Számos helyen az evangélikus egyház visszavett intézményeket, itt az egyházi iskolává válás abból a kényszerből fakadt, amit több önkormányzat is átélt, azaz, hogy nem tudja fenntartani intézményét. A pestszentlőrinci gyülekezetnek volt egy régi álma, hogy szeretne egy óvodát létrehozni. Az óvoda helyett a megkeresés által azonban a templom mellett lévő hatszáz fős gimnázium lett egyházi fenntartású. Az iskola korábban egy nagy múltú gimnázium volt, majd – közvetlenül az átvétel előtt – jött egy korszak, amikor másfajta mentalitás érvényesült. Ezt az intézményt adta át az önkormányzat.
A gimnázium átvétele mellett a gyülekezet álma az óvodáról megmaradt, de ez csak úgy volt elképzelhető, ha egy általános iskola is beindul, amely „összekapcsolja” a leendő óvodát a gimnáziummal. Az országos egyház úgy állapodott meg a kerülettel, hogy egy, a gimnáziumtól öt kilométerre lévő általános iskolát is átad az egyháznak. 2011 szeptemberében így indult el a Sztehlo Gábor Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium, aminek akkor még csak nevében szerepelt az óvoda. De egy év múlva elindult egy egycsoportos óvoda is. 2013 szeptemberében egy hetvenöt fős, uniós támogatással épülő óvoda is megnyílik, így teljes lesz a korábban tervezett nevelési – oktatási szolgálatunk.
Az oktatási intézmény szerepét nagyon fontosnak tartjuk, hiszen ezáltal Dél-Pesten kialakulhat egy erős oktatási központ. Mindez azért is lényeges, mert ez a gimnázium lehet lelki otthona a környékben levő gyülekezeteknek. A jó közlekedési lehetőségek miatt könnyen elérhetnek minket a környező – nagyszámú és élő – evangélikus gyülekezetekből: Kispestről, Pesterzsébetről, Rákoskeresztúrról, de egyre többen jelentkeznek Pilisről, Monorról, Albertiből vagy az Irsáról is.

– Az átalakulás, az egyházi iskolává válás milyen változást hozott az intézmény életében?

– Kezdetben az egyház hiába próbált önmagáról kommunikálni, az emberek tele voltak félelmekkel. Ez a tartózkodás sokszor az ismeret hiányából adódott, hiszen nem tudták, hogy mit jelent az, hogy az eddigi önkormányzati működtetésű iskola egyházi lesz. Ez legfőképpen a tanári karban, de a diákok között is érzékelhető volt. A tanári kar az összevonásnak köszönhetően egyébként is megosztott volt, hiszen két intézményből jött létre a munkatársi kör, amihez hozzá kellett szokni.

– Hogy sikerült közösséget alkotni a tanári karban és a diákok között?

– Ez egy nagyon lassú munka, melynek még most is a sűrűjében vagyunk. Egy kellemes élményünk a legelső tanévkezdő pedagógus csendesnap volt. Ezen jó hangulatú beszélgetéseket, előadásokat és istentiszteletet tartottunk. Ez alatt kicsit megismerték a leendő munkatársaink a mi szellemiségünket. Az iskola lelki vezetőjeként azt hirdetem, hogy senkinek ne kelljen félnie és ne kelljen óvakodásból kereszténynek lennie, hanem mi mutassuk meg, hogy milyenek vagyunk.
A diákoknak szokatlan volt, hogy a tanévnyitó és tanévzáró a gimnazistáknak és az általános iskolásoknak – sőt ebben a tanévben már a kis óvodásokkal is – együtt van. Voltak olyan pillanatok, amik ezt nagyon bensőségessé tették. Amikor a tizenharmadikosok a leendő elsősöket kézen fogva vezették be az évnyitóra, akkor sokan megértették és megérezték a céljainkat. Két év után már sok minden gyakorlatban is bejáratódott. Most még úton vagyunk ahhoz, hogy minél gördülékenyebben tudjunk egy közel ezer fős intézményrendszerben közösséget alkotni. Viszont egy ekkora intézménynél a jövőben is nagyon figyelni kell az igényes szakmaiságra éppúgy, mint az intézmény szeretetteljes lelkiségére. A szakmaiságra megvan a garancia az intézmény vezetőinek személyében, a lelki rész erősítése pedig továbbra is az én feladatom lesz.

– Sztehlo Gábor nevét viseli az intézmény. Hogy jelenik meg az ő szellemisége a mindennapokban?

– Az egykori általános iskola már eleve integrált nevelést nyújtott a diákoknak, ami azt jelentette, hogy az önkormányzat anyagilag segítette, hogy az intézmény akadálymentes lehessen. Így eddig is fogadtak mozgássérült gyermekeket vagy más sajátos nevelési igényű gyerekeket. Ezt az integrált nevelést mi kiterjesztettük az óvodára és a gimnáziumra egyaránt. Megerősítettük a speciális neveléshez szükséges munkatársi kört is, így gyógypedagógusok, fejlesztőpedagógusok mozgásterápiás foglalkozástól kezdve számos területen végeznek kezelést és megelőzést egyaránt.
Mi Sztehlo Gábor lelkiségére támaszkodva semmiképpen sem elitiskolát szeretnénk megvalósítani, hanem egy olyan polgári iskolát álmodunk, ahol a gyermekek nyitottan fordulnak a másik felé. A gyermekek lelki érzékenységének fejlesztésére külön figyelmet és alkalmakat szánunk. Így tanulóink nemrég megismerkedhettek a váci börtön elítélteinek egy – megtért rabokból álló – csoportjával, akik tanúságot tettek, vagy roma integrációs kérdésekkel találkozhattak. Ugyanígy vendégünk volt a Sarepta otthon fogyatékosokból álló énekkara is. Igyekszünk minél több példát és életutat megismertetni a gyermekekkel.
Terveink között szerepel, hogy szeptembertől a diakóniát önálló tantárgyként szeretnénk elindítani. Ez azért nehézség, mert eddig ilyen egy református és egy protestáns iskolában működött csupán, viszont mindkettőtől visszavonták azt a lehetőséget, hogy a diakónia érettségi tantárgy lehessen. Mi úgy indítjuk ezt el, hogy a két év anyaga megfeleljen az OKJ-s diakóniai képzésnek, így aki ezt elvégzi annak csak vizsgáznia kell, nem pedig plusz két évet, az érettségit követően ennek elsajátításával töltenie.

– Egy tanulmány alapján az egyházi iskolába járó diákok nagy része a későbbiekben nem gyakorolja vallását.

– A kilencvenes évek elejétől több mint tizenegyezer diák érettségizett iskoláinkban. Amennyiben ennek a tíz százaléka ma ott lenne a gyülekezeteinkben, akkor ők a huszonöt-negyven év közötti értelmiségi rétegét jelenthetnék egyházunknak... Nagyon fontosnak tartom, hogy levonjuk az elmúlt húsz év tapasztalatait, hiszen a fiatalokat – ezt természetesen nem mindenkire értem ezt – nem mindig sikerült a megfelelő módon megszólítanunk.
Komolyan kéne vennünk, hogy a mai fiatalok nagyon vágyódnak az őszinte szóra. Amennyiben valaki erőszakosan, vagy felsőbbrendűen jelent ki dolgokat, akkor a diákok bezárkóznak. Azonban – amikor úgy cselekszünk mint Jézus a samáriai asszonnyal vagy az emmausi tanítványokkal – akkor pozitív fogadtatást kaphatunk. Az áhítatoknak úgy kell felépülniük, hogy azok a diákok életéről szóljanak.

– Heti áhítatokat tartotok. Az egyházi ünnepek megjelennek az iskola életében. Milyen fogadtatása van ennek egy olyan iskolában, ahova sokan úgy jelentkeztek, hogy akkor még nem volt evangélikus az intézmény?

– Nálunk a hétfő reggeli áhítatok kötelező alkalmak. Két év alatt sikerült elérni, hogy a diákok szájhúzás nélkül érkeznek ezekre az együttlétekre. Itt a modern eszközöket is használjuk, így számos esetben kisfilmeket is vetítünk. Ezen kívül öt, az egyházi ünnepekhez tartozó istentiszteleten szintén kötelező részt venniük a gyermekeknek. Jövőre mindez egy szeptemberi, a teremtés ünnepéhez kapcsolódó istentisztelettel fog bővülni, melyet rendhagyó liturgiával, az iskola melletti parkban fogunk megtartani. Fontosnak tartom ezen kívül a személyes beszélgetéseket. Erre igyekszünk külön hangsúlyt fektetni.
Érdekesség, hogy az első tanévnél, az akkori hunyadis diákok alig jelentkeztek felekezeti hittanra, szinte mindenki az etikát választotta. A diákokat elvittük Balatonakalira egy három napos táborba, ahol keresztény ifjúsági énekek, áhítatok, beszélgetések voltak. Ezt követően harmincan átjelentkeztek a felekezeti hitoktatásra. Azt szoktam mondani, hogy abban az istenben, akiben nem hisztek, abban én sem hiszek. Sokszor ítélő, vagy haragos istent képzelnek el a fiatalok. Én azt szeretném, hogy tapasztalják meg, hogy milyen az Isten szeretete. Mindehhez a tanári karon túl eddig is voltak segítőim – elsősorban Győri Gábor esperes úr –, viszont az iskola növekedése szükségessé tette azt is, hogy ne egyedül végezzem ezt a szolgálatot. Szeptembertől félállásban Győri Dávid fog mellettem dolgozni, aki elsősorban az általános iskola és az óvoda életében fog segíteni.

– Az óvodaépület megnyitásával milyen jövő áll ez előtt a komplex intézmény előtt?

– Az iskolánk tovább fejlődik és az óvodásokkal együtt közel ezren kezdjük meg a 2013-2014-es tanévet. Egy, az Európai Uniótól elnyert pályázat segítségével korszerűen felszerelt, hetvenöt gyermek befogadására alkalmas óvodát tudunk elindítani. A célunk az, hogy már az óvodában megszólíthassuk a fiatalokat és terveink szerint egészen az érettségiig kísérhessük őket. Ezen kívül az óvoda az a hely, ahol a fiatal szülőket is el tudjuk érni, így a gyülekezetépítés is elképzelhető. Nem titkoljuk, hogy szeretnénk Istenről bizonyságot tenni a gyermekeknek, másrészt pedig azt sem, hogy tevékenységünkkel a környező evangélikus gyülekezeteket is szeretnénk erősíteni.