Jónás történetét gondolták végig a konferencián részt vevő lelkészek a találkozó lelki alkalmain. Gáncs Péter püspök rámutatott, hogy a Jónás könyve egyfajta „hivatásgondozó könyv”. „Nem egyszerűen rólunk szól, a mi bátortalanságunkat jeleníti meg, hanem számunkra, lelkészek számára rendkívül erőteljes mondanivalóval bír” – mondta. – „Jónás történetében nem egyszerűen csak arról van szó, hogy az Úr nem akarja a romlott város, Ninive pusztulását, hanem azt is szeretné, hogy Jónás megtalálja a szolgálat örömét, és észrevegye azt, ha valamit elrontott... Bár Jónás megpróbál megfutamodni a küldetése elől, Isten előtt nem lehet rejtve a mulasztása. Folyamatosan értetlenkedik, miért akarja elküldeni őt az Úr, miért járatja a bolondját, vele és miért nem pusztítja el a várost. De Jónás őszinte bánata és öröme is tanulságos, élettörténete a megfáradt, elkeseredett lelkészek számára is példaértékű lehet.”

Az előadások igen vegyes és színvonalas képet mutattak. A bevezető előadást dr. Béres Tamás, az Evangélikus Hittudományi Egyetem tanára tartotta Az evangélikus közteológia sajátosságai és jelentősége címmel. Őt követte Vallás és modernitás vallásszociológiai szemszögből című referátumával dr. Rosta Gergely a Pázmány Péter Katolikus Egyetemről. Kedden a reggeli áhítat után Szenvedélyes egyoldalúság. A teológiai gondolkodás felszabadító ereje a társadalomban – Johann Baptist Metz gondolkodásáról címmel Lázár Kovács Ákos, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanszékvezetője adott elő, bemutatva a Rahner-tanítvány, Metz teológiáját, hitét és forradalmi lelkesedését. A legérdekesebb gondolat szerint, amelyet az előadó leginkább részlezett és talán a legtöbb vitát is kiváltott, a szenvedés az, amely minden embert és népet összeköt, nem pedig a boldogság vagy az üdvösség keresése.

Magvetés az aszfalton címmel dr. Gonda László, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem docensének előadása zárta a délelőttöt. Egy az 1980-as években megjelent szamizdat, Kereszt az aszfaltdzsungelben ihlette az előadás címét. Kérdésfelvetése így foglalható össze: vajon a „poszt-posztmodern” időben szükséges-e visszatéríteni a szekularizált világot a kereszténység befolyása alá, hiszen Jézus is kiküldi a tanítványait a világba. Gyülekezetplántálással kapcsolatos kérdések követték az előadást, amelyekre az előadó két folyamatban levő, de egymástól meglehetősen eltérő református példát mutatott be a hallgatóság kérésére.

Délután az eredetileg meghatározott program változott. A közélet etikája címmel dr. Borsi Attila, a Károli Gáspár Református Egyetem adjunktusa szólt. Beszámolójában azt a folyamatot mutatta be, ahogy az egyén hatással lehet a társadalomra és a társadalom az egyénre (az egyén kis dolgokban képes jobbítani a világot), mindez pedig ahogyan a politikummal összefonódik. Dr. Geréby György, a Közép-Európai Egyetem tanszékvezetője Politikai teológia és szekularizáció – Korai kereszténység a modernitásban címmel beszélt a jelenlévőknek. Az előadó nem rejtette véka alá, hogy a második századot mennyire izgalmas korszaknak tartja. A birodalmak szimbólumairól mutatott be irodalmi és műveszettörténeti példákat, egyebek mellett a Diognétoszhoz írt levelet, illetve a korai keresztény mozaikokat. A szegletkőn álló, üres trón olyan szimbólum, amely ma is az egyház felelősségére mutat: a világi hatalom az egyház hatására hagyja üresen a trónust.

Szerdán Karizmatikus közösség és egyházi hivatal címmel számolt be a hallgatóságnak dr. László Virgil, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Újszövetségi Tanszékének tanársegédje, aki az apostoli püspöki és presbiteri hivatás újszövetségi példáit ismertette, illetve a késő páli levelek kapcsán a karizma jelentését elemezte, amely nem azonosítható a Max Weber-féle 20. századi karizmatikus vezetői tulajdonságokkal. Bemutatta, hogy a korai és késői páli levelek egyházértelmezése mennyiben tér el egymástól. Az előadás egyik legérdekesebb gondolata volt a Pál apostol egyháztest-metaforájának Agrippa Menenius meséjével történő párhuzamba állítása (utóbbival Livius leírása szerint a konzul a plebs és a patríciusok közötti ellentétet simította el).

Az ismeretlen istennek (Pál apostol athéni beszéde) címmel adott elő dr. Pásztori-Kupán István, a Károli Gáspár Református Egyetem docense, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet professzora. Az együttlét úrvacsorás istentisztelettel zárult, amelyen gyónó imádságként a Jónás és Jézus rockoperából ismert jónási ima hangzott el, illetve annak befejező énekét (Zarándokének 67) együtt énekelték a konferencián részt vevő lelkészek.