Az előadása olyan, mintha csak interjút készített volna Neammal, melyet aztán gyönyörű stílusban ültetett a saját nyelvezetébe, és adta tovább. Megjelenik az Iszlám Állam elől elmenekült édesanya mély hite is:

„Az Isten nem megy sehová, jön velem, sír velem, aggódik velem, hűséges, fedelet ad a fejem fölé vagy legalább sátorponyvát, idegen embereket küld, akik semmivel sem tartoznak nekem, mégis etetik a gyerekeimet, mintha sajátjaik lennének.” 

A megrázó szöveg döbbenetes képekkel lett lefedve, melyek segítségével még jobban megérezhetjük, micsoda drámák vannak körülöttünk alig néhány órányi repülőútra. Az Ökumenikus Segélyszervezet iraki misszióját erre a linkre kattintva segítheti.

Neam mondja

Egy anya sohasem hagyja el gyerekeit, de még ha egy anya elhagyná is gyerekeit,
Isten akkor sem hagyja el azokat, akik szeretik.

A férfi jön-megy, kétségbeesik, haragra lobban, fejébe vesz valamit, amit Isten se tud kiverni a kemény koponyájából, és összedőlhet felőle a világ.
Azt se tudom, hogy miféle földet tapos a lába, hol izzik a cigarettája, hol kergetőzik a sok őrült gondolata.

Majd küld pénzt, majd visszajön fekete telivér paripán, harckocsi fülkéjében, örökké enyém lesz, lábam elé teríti Kelet és Nyugat minden kincsét, de most mennie kell. 
És megy.

Az Isten nem megy sehová, jön velem, sír velem, aggódik velem, hűséges, fedelet ad a fejem fölé vagy legalább sátorponyvát, idegen embereket küld, akik semmivel sem tartoznak nekem,
mégis etetik a gyerekeimet, mintha sajátjaik lennének. 

Fekszem a sötétben, hallgatom a kincseim szuszogását, és már nem találgatom, hol járhat az az átkozott férfi, az az áldott férfi, Isten itt szuszog a kicsikben, akikkel harmadik éve élünk a menekülttáborban.

Ha osztanak valamit, nagy a dulakodás, a tülekedés, a többiek letaposnak, hogy előbb jussanak hozzá a mindennapi betevőhöz, de marad mindenkinek, ragadozó lesz az emberből, ha kikezdi az éhség.

Aztán ha jóllaktak, lesz nevetés, a párok összebújnak, a férfiak ostábláznak, valaki furulyálni kezd, valaki dohányt szerzett, elfüstöli.

Ha eső esik, a kölkök kimennek, ugrálnak az áldás alatt, ömlik, ömlik, aztán az a játék, hogy botokkal piszkálják a ponyvamennyezetet, amelyben meggyűlik az esővíz, tekintélyes pocakot ereszt.

Óvatosan kell bökdösni, különben kiszakad, és minden a nyakunkba zuhog. 
A ponyva nagy púpja szétoszlik kicsi púpokká, majd megint összeszalad egyetlen tóvá, megunhatatlan játék,  a gyerekek visítoznak, és elfelejtenek mindent, ami volt.

Ebben a játékban élnek, én meg irigylem őket érte, nézem a jókedvüket, és egy kicsit megkönnyebbül a lelkem.
Nem tudom, visszatérhetünk-e még egy napon Sinjarba, áll-e még a házunk, miénk-e még, ha áll, ki van ott egyáltalán a régiek közül.
Attól félek, nem ismerek már senki ott, engem sem ismer meg senki.
Idegen vagyok itt, idegen lettem talán ott is. 

Frissítés: További videók

Megdöbbentő erővel hatnak azok a videók, melyekben Lackfi János saját tolmácsolásában meséli el hazatérő iraki menekült családok történeteit. A népszerű költő az Ökumenikus Segélyszervezet munkatársai által gyűjtött történeteket írta meg és adja elő, hogy ezzel hívjon minél többeket a háború után hazatérő iraki családok megsegítésére. Az első videót – melyben egy menekülttáborban a visszatérést váró, négygyerekes édesanya hangján szólal meg a költő – már az első napokban több tízezer ember nézte meg a Facebookon.  A segélyszervezet bízik benne, hogy a lájkokon és megosztásokon túl sokan fognak adományozni is a 1353-as adományvonalon és a www.segelyszervezet.hu oldalon. 

Az Iszlám Állam 2014-es térnyerése után négy évvel, ma a legtöbb iraki településen már újra béke van. Több mint 3 millió belső menekült már visszatért, de ami fogadta őket, nem sok okot adott a reményre és a maradásra: lebombázott házak, lerombolt iskolák és templomok...

Az Ökumenikus Segélyszervezet helyszínen dolgozó munkatársai naponta találkoznak azokkal a személyes sorsokkal, melyek egy-egy híradós riportból nem látszanak: a mindenüket elvesztett családok, a vallásuk miatt üldözött keresztények, a legszörnyűbb háborús borzalmakat átélt gyermekek történeteivel. A helyszínen lejegyzett történeteket feldolgozva Lackfi János József Attila-díjas költő segít közelebb hozni az irodalom eszközeivel, mit éltek át a családok, és milyen dilemmákkal küzdenek most, egykori életük romjai közé visszatérve. A költő történeteivel és az azokból készült videókkal a segélyszervezet 1353-as adományvonalon indított adománygyűjtését segíti.  

„Mikor éveken keresztül szinte naponta halljuk a háborús híreket a veszteségeket leíró, óriási számokkal, akkor ritkán gondolunk bele, mit is jelenthet ez az egyes emberek, családok szintjén. A felszabadított településeken dolgozva azonban nem nagy számokat, statisztikákat, hanem egyes embereket látunk. Mindenkinek megvan a saját története a menekülésről, a harcokról, a veszteségekről és a visszatérésről. Lackfi János történeteiben ezek a sorsok elevenednek meg, és segítenek megérteni, miért kell nekünk, magyaroknak is ott, helyben segítenünk, hogyan adhatunk esélyt a maradásra” – hangsúlyozta az akció kapcsán Gáncs Kristóf, a segélyszervezet kommunikációs igazgatója.

A most beérkező adományokból az Ökumenikus Segélyszervezet visszatérő családok házait teszi újra lakhatóvá, iskolákat működővé, minden eszközzel segítve a családokat az újrakezdésben, a helyben boldogulásban. A következő időszak kulcsfontosságú a visszatérő családok életében. Amennyiben megkapják a megfelelő segítséget az újrakezdéshez, készek maradni és újjáépíteni életüket, közösségeiket. Amennyiben azonban nem érkezik segítség, a reménytelenség okán nagyon sokan dönthetnek úgy, hogy újra – ezúttal talán végleg – elindulnak Európa irányába. A magyar segélyprogram következő szakaszában az újjáépítés mellett a munkahelyteremtésre fog koncentrálni, hiszen munka nélkül a visszatérő családok hosszú távon nem tudnak boldogulni.