A három-, illetve négy és fél éves kislányaim már szinte naponta kérik, hogy meséljem el nekik, hogyan születtek. Ilyenkor összebújunk, és felidézem a születésük napját, ők kérdezgetnek, nevetgélnek kicsit, mert van, amit nagyon viccesnek találnak benne. Csodás percek ezek. Hálás vagyok nekik érte. Mondhatni, terápia ez számomra. A valóságban a születésük nem olyan volt, amilyennek lennie kellett volna, de ezekben a meghitt beszélgetésekben minden a helyére kerül, és én is átélhetem a születésük csodáját.