A témát a mai világ fiataljainak egymást feleslegesen kritizáló, bántó, sértő magatartása váltotta ki belőlünk. Mert mi, akik Isten gyermekei vagyunk, nem bántani, hanem építeni, támogatni, segíteni szeretnénk egymást. Ezért az egyes napokat ölelő áhítatok az önértékelés, egymás értékelése témái mentén haladtak.

Az esti áhítatok J. S. Bach zeneműveinek teológiai megjelenítéseire épültek. Például a Luther Márton által megzenésített 130. zsoltár, a „Mélységes mélyből kiáltok hozzád…” kezdetű gyülekezeti énekünk első három hangja egy mély gödröt rajzol elénk, utalva arra, hogy milyen mélyre tudunk süllyedni elveszettségünkben. Az idézett kantátarészlet felfelé törekvő félhangos meneteivel a „gödörbe esett” ember kétségbeesett próbálkozásait illusztrálta.

Néhány este „pizsamakoncertre” is sor került, ahol a vezetők, illetve zenei tudásukban előrébb járók ajándékozták meg a táborozókat remekművek előadásával. (Mennyivel jobb élőzenét hallgatva, mint képernyőt bámulva alváshoz készülni!) 

A tábor vezetői és a táborozók mind nagyszerű, kedves emberek, akikkel nagy örömöt és boldogságot jelentett együtt lenni, kirándulni, együtt énekelni a táborozókból alakult kórusban, együtt zenélni kisebb és nagyobb csoportban. A résztvevők között már kezd kirajzolódni egy újabb segítő, táboroztató nemzedék, akik évről évre fokozatosan veszik át a „nagyoktól” a feladatokat.

A tábort a hét során tanult művekből összeállított zenés áhítat koronázta meg, amelynek során a legkisebbektől a legnagyobbakig mindenki megszólaltathatta kedvenc hangszerét. A kórus a keresztyén könnyűzenei darabok mellett reneszánsz kánonokat és egyházzenei műveket adott elő. A tábor egyik célja az, hogy az egyházi zenével, legyen az könnyűzene vagy klasszikus zene, igényesen szolgáljunk Isten dicsőségére és a gyülekezeti tagok lelki gazdagodására, épülésére.

Elhangzott egy különleges, többszólamú kórusdarab is a fent megadott címmel: You Can Do It! (kortárs japán szerzőtől), amelyben egyetlenegy énekhang sem szerepel, csak taps, csettintés és dobbantás, valamint a címbeli szöveg: Meg tudod csinálni! Képes vagy rá! 

Így jutottunk el a záró üzenethez, amelyet Szebik Károly, a tábor lelkésze Ézs 62,3 alapján szólaltatott meg: „Ékes korona leszel az Úr kezében, királyi fejdísz Istened tenyerén.”

„Korona és fejdísz. Királyi, uralkodói ékszerek. Nem csak kincs, nem csak drágakő vagy igazgyöngy, hiszen ilyen értékei bárkinek lehetnek. De koronája és királyi fejdísze csak az uralkodónak van.

Isten kezében ékes korona vagy, és királyi fejdísz. Mennyei Atyánk így tekint rád, ennyire értékel téged. Ilyen fontos vagy neki. Ékes korona és királyi fejdísz.

Lehet, hogy a világ, a többi ember nem így tekint rád. De ne hallgass rájuk. Isten kezében, Isten tenyerén csodálatos vagy, mert ő csodálatossá tesz téged. 

Ki vagyok én? Isten szeretett gyermeke, akiért a mennyei Atya mindenét odaadta. Szeretett Fiát adta értem. Ezért lehetek Isten kezében igazgyöngy, ékes korona, királyi fejdísz.”