Mintha az egész város felpezsdült volna június 23-án, szombaton. Érezhető a levegőben, a buszon, az embereken: valami készül. Lelkes kisgyerekek és szülők, fiatal párok tervezik útvonalukat, láthatóan minden korosztályt megmozgat a rendezvény. Természetesen vannak olyan koncertek és előadások, amelyeken mindenki ott akar lenni, ilyenkor ezek közelében feszült tolongás alakul ki. Az est kétségkívül legfontosabb segédeszköze mindig a programfüzet, amelyből valahogyan egyik évben sem lehet eleget nyomtatni.

A Deák téren, ahol péntektől vasárnapig általában a turisták és a szórakozó fiatalok veszik át az uralmat, egyre nagyobb a tömeg, hiszen ezen a napon a külső kerületekből és vidékről is sokan érkeznek. Külön buszjárat könnyíti meg a múzeumok közötti közlekedést, a programok iránti érdeklődést pedig mi sem mutatja jobban, mint hogy a megállóban kétszer annyian várakoznak, mint ahányan egy buszra felférnek.

Háborús Fasor

Az Evangélikus Országos Múzeumba megérkezve egészen másfajta hangulat fogad. Sok az ismerős arc, a gyerekek vidáman pakolgatják a kiállítás mozgatható darabjait, hallgatják az orgonát, húzogatják a fiókokat. Az állandó kiállítás úgy lett kialakítva, hogy – más múzeumoktól eltérően – bátran lehessen tapogatni a különféle elemeket.

A kezdőprogram nemhiába vonzza az ismerősöket, hiszen a fasori evangélikus gimnázium tanárainak, diákjainak és az épületnek az első világháborúban betöltött szerepét dolgozza fel az új, Iskola a korszakhatáron – A Fasor és az első világháború című kiállítás. A megnyitó adja meg a háború és béke mint tematika köré épülő múzeumi éjszaka alaphangulatát.

Megnyitóbeszédében dr. Szoleczky Emese, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum osztályvezető-helyettese megrázó arcát mutatja meg a háború valóságának, felébresztve a hallgatóság érdeklődését a tárlat iránt. A megnyitón tolongó tömeg betölti a hangulatos pincehelyiséget, majd felizzott hangulatban vonul át mindenki az oldalsó terembe, hogy megtekintse az új kiállítást.

Számunkra ma elképzelhetetlen, hogy ifjak a lövészárokban készüljenek az érettségijükre. Fiatal fiúk, mondhatjuk bátran, a mi fiaink is ott küzdöttek az arcvonalban, ünnepelték a karácsonyt és a húsvétot távol a családtól és az iskolapadtól, ahol a helyük lett volna. A fasori pedagógusok érdeklődő szemmel nézik végig a kiállított leveleket, a kitüntetéseket, a dobozzá csomagolható orgonát. Az iskolai mindennapok más értelmet nyernek, megelevenedik a múlt és annak minden terhe, a hősi halottak, a tizenéves fiúk puskával a kezükben.

Hordágy az udvaron

A ház belső udvarán ezalatt játszóház várja a kicsiket. Kötözőszer, sebesülthordozó ágy és fakard várja a bátor vagy épp sérült harcosokat. Az ágyat a Sziklakórház bocsátotta a múzeum rendelkezésére, és a lelkes önkéntesek bárkit szívesen végigcipelnek rajta az udvaron. Egy kislány is kijön megnézni a lehetőségeket, apukája lelkesen biztatja a hordágy kipróbálására, ő azonban visszakozik, fél.

Bár az udvaron kisebb, a pénztárnál annál nagyobb a tömeg, az utcán is áll a sor a jegyekért. A tárlat megtekintését pluszjátékok teszik még izgalmasabbá, hiszen a múzeum dolgozói eltévedt tárgyakat is elrejtettek a tárlókban, s ezeket a szemfüles közönségnek kell megtalálnia. Egy látogató – aki nem vesz részt a játékban – aggódva siet az igazgatóhoz: egy slusszkulcsot talált a tárlóban! De nem ez az egyetlen oda nem illő darab: az egyik polcon talán csak a nők tudják azonosítani a hajlakkos flakont. Mindenki lelkesen kutat, hogy megtalálja mind a tizenkét tárgyat, de az egyik cseles kihívás elkerüli a tömeg figyelmét. A legnehezebbnek az oltárkép helyére állított portré megtalálása bizonyult.

Mások rejtvényjáték segítségével fedezik fel az állandó kiállítást, papírral a kezükben, izgatottan kutatnak ők is.

Lankadatlan figyelem

A hangulat továbbra is remek, az érdeklődés az este előrehaladtával sem lankad, mindenki élvezettel játszik, és szívja magába az evangélikus örökség atmoszféráját, amelyet a kiállítás közvetít. Az első programok után elmondható, hogy sokkal nagyobb a látogatottság az előző évekéhez képest. Dr. Harmati Béla László, a múzeum vezetője szerint az építkezés után nem volt könnyű újraindulni, tavaly sokkal kevesebben voltak. A múzeum munkatársai feltételezik, hogy a digitális fejlesztésekért nyert tavalyi díjak és idén az Év Múzeuma különdíj elnyerése is hozzájárult ahhoz, hogy ismertebbé váljon az intézmény.

A játékok, tárlatvezetések folyamatosak, ahogyan a karszalagok eladása is, az első száz darab felnőttjegy már hat órára elfogy. Az időszaki kiállításban diák-tárlatvezetés zajlik, az érdeklődés töretlen a Fasor hősei iránt. Furcsa időutazást is átélhetünk ezalatt, hiszen a gimnáziumból több diák is önkéntesként segíti a múzeum munkáját ezen a különleges estén. Ami az akkori diákoknak valóság volt, nekik már csak történelem.

Békeidők szvingje

A pince színpadán mindeközben is zajlik az izgatott készülődés. Egészen fiatal fiúk helyezgetik a hangszereket, és öltöznek be ingbe, csokornyakkendőbe. A program szerint a Swing kvartett jazzkoncertje következik. „Nem fiatalok ezek a fiúk ehhez egy kicsit?” – suhan át a gondolat az ember fején, de erre perceken belül rácáfolnak az ifjú művészek.

Négy tizenéves fiú áll komolyan a színpadon, a nézőtér teljesen megtelt. A beharangozóból megtudhatjuk, hogy ez lesz a harmadik koncertjük aznap. A fiúk magabiztosan játszanak, a hallgatóság folyamatosan tapsol, szinte az összes láb mozog a ritmusra. A háború és béke tematikából ez a békeidőknek a hangulata, amely mindenkire üdítően hat. A Swing kvartettet Berkó Domonkos (klarinét), Pálhegyi Ármin (zongora), Kertész Mátyás (cselló) és Szőke Csaba (dob) alkotja; a formáció idén megnyerte a zeneiskolások országos jazzversenyét. Mesterük Fodor László, a Kossuth-díjas Hot Jazz Band kiváló klarinétosa. A legtöbb ilyen korú fiúnak rockbandája van, és ezek rendszerint pár év lelkesedés után kifulladnak, de ebben a formációban látható a perspektíva.

Záróakkord

A koncert után sokkal személyesebb és bensőségesebb program következik, amellyel a múzeumok éjszakájának idei „hivatalos tematikájához” kapcsolódik az evangélikus múzeum, ez pedig a család. A legfontosabb emberi kapcsolatokról Fabiny Tamás elnök-püspök beszélget az Ybl-díjas Benczúr László építésszel és lányával, a Munkácsy-díjas Benczúr Emese képzőművésszel.

Egyfajta időutazásban van része a hallgatóságnak, hiszen megelevenedik a nagyszülők, szülők öröksége, kiderül, milyen hatással voltak ezek a gyermekek álmaira és a jövőről formált képére. Apa és lánya együtt boncolgatják mindazt, ami az alkotói pályára állította őket, szólnak a családi hit jelentette örökségről, legyen az kézzelfogható, mint egy antik Biblia, vagy külső szemmel elsőre láthatatlan, mint a Szentlélek munkája. Mindkét alkotó ember az őket is életre hívó Teremtőre mutat munkásságával.

Az est utolsó programpontja szinte már hagyomány a múzeumban: a jó hangulatú borkóstolás elmaradhatatlan egy ilyen izgalmakkal teli napon. Az idei rendezvény különlegessége, hogy Ungváry Krisztián történész hozta el borait az egybegyűlteknek. Természetesen következik a kérdés, hogy mi vezérelt egy történészt a borászkodáshoz. Ungváry Krisztián a munkája során foglalkozott Tokajjal – hangzik a válasz –, innen az indíttatás, mára pedig személyes szenvedélyévé is vált a borászat. Borait nem titkoltan saját ízlése szerint és nemzetközi tapasztalatokon gazdagodva készíti. Bár magát csupán lelkes amatőrnek tartja, a közönség hamar felvásárolja az eladásra hozott nedűket. A kóstoláshoz Róka Szabolcs lantművész, énekmondó teremti meg a jó hangulatot, méltó befejezést adva ezzel a pezsgő és látnivalókban gazdag napnak az Evangélikus Országos Múzeumban.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 83. évfolyam, 27–28. számában jelent meg 2018. július 15-én.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.