Amikor 1987 júniusában beiktattak a kőbányai lelkészi szolgálatba, személyes hangú levelet kaptam Antall Józseftől, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum akkori főigazgatójától, a későbbi miniszterelnöktől.

„El akartam menni, és személyesen akartalak köszönteni atyáddal együtt, kihez nemcsak a személyes és szakmai kapcsolatok fűznek, hanem a közös Alma Mater és osztályfőnök” – írta. Majd a szélesebb közvélemény által később megismert tanáros módon kifejtette, hogy az evangélikusok milyen nagy mértékben járultak hozzá az egyetemes kultúrához. Olyan híres evangélikus orvosokra utalt, mint Balassa János, Markusovszky Lajos és Lumnitzer Sándor, majd hangsúlyozta: „Volt idő, amikor a magyar gyógyszerészek negyven százaléka evangélikus volt a 19. században.”

Néhány évvel később – immár a rendszerváltás sodrában – Várszegi Asztrik és Bogárdi Szabó István mellett néhány biblikus gondolatot osztottam meg a frissen végzett orvostanhallgatókkal a pesti egyetemi templomban.

Igehirdetésemben az irgalmas samaritánus példázatára utaltam, azon belül is „a menj el, és te is hasonlóképpen cselekedj” mondatra (Lk 10,37). Egyebek mellett ezt mondtam: „Szeretnétek az irgalmas samaritánus nyomában járni, ám amikor olajat és bort akartok a sebre önteni, akkor azt tapasztaljátok, hogy üres a korsó, és zavaros a bor. Bekötnétek a sebeket, ám nem steril a kötszer. Feltennétek a sérültet a szamár hátára, de ez a szegény pára összeesik a teher alatt. Aztán a végén még az is kiderülhet, hogy egyáltalán nincs vendégfogadó, ahová a beteget vihetnétek...”

Feladatom persze nem az egészségügy örökké forráshiányos helyzetének ábrázolása, hanem a jézusi magatartás bemutatása volt. Ezért így próbáltam őket biztatni: „Annak a Jézusnak a tanítványai lehettek, aki fáradhatatlanul gyógyította a betegeket: leprásokat, sorvadt kezűeket, vakokat, siketnémákat, eszelősöket, depressziósokat, vérfolyásosokat, megszállottakat. Közelében a legkülönbözőbb osztályokat be lehetett volna rendezni. Mégsem állt kórház a rendelkezésére: útszélen és kicsi házban, zsinagógában és tóparton egyaránt gyógyított. Amerre járt, kórházat alapított. Ő maga volt a kórház.”

Négy évtizedes diktatúra után először lehetett áldással kibocsátani az ezt kérő végzett orvosokat. Emlékeim szerint Cserháti Péter barátom szervezte ezt az alkalmat. Éppen ő volt az, aki baleseti sebészként aztán élére állt annak a tervnek, hogy létesüljön egy evangélikus egészségügyi központ. A Duna Tv-ben másfél évtizede bemutatott film is megörökíti azt az alkalmat, amelyet ebben az összefüggésben tartottak Budapesten, a Deák téren. Ott számos adat elhangzott arra vonatkozóan, hogy a középkortól kezdve miként vették ki részüket az egyházak a gyógyítás feladatából, példának okáért a johanniták által működtetett ispotályokkal. A második világháborút követően előbb Raffay püspöknek voltak olyan tervei, hogy a Mandák család ötvenkét kataszteri holdas hagyatékát kórház céljára fordítsák, majd Ordass püspök bízta meg a Fébé-diakonisszákat, hogy egy budai ingatlan, a Belvedere megvásárlásával egy kis evangélikus kórházban gondolkodjanak. Mindkét tervet keresztülhúzta az erőszakos államosítás.

Visszanézve a filmet (megtekinthető egyházunk központi honlapján, az Evangélikus.hu-n megjelent, már 2003­-ban tervben volt egy Evangélikus Egészségügyi Központ létrehozása című anyagban), szívszorító, hogy számos akkor megszólaló – Brooser Gábor, Fabiny Tibor, Frenkl Róbert, Manninger Jenő, csupa professzor – már nem él.

Ma már látjuk, hogy az akkor tervezett helyszín és koncepció sem aktuális. Cserháti Péter az évek során egymást váltó miniszterek és államtitkárok sokaságával tárgyalt, ám úgy látszott, hogy elhal a remény. Rajta kívül talán már mindenki feladta... Az elmúlt hónapokban aztán pozitív fordulatot vett az ügy, és immár kormányhatározat is született arról, hogy elindulhat az evangélikus kórház tervezése – ez persze még nem feltétlenül jelenti a biztos megvalósulást.

Reményeink szerint a jelenleg a Péterfy-kórház részét képező, Szövetség és Hársfa utcai épületegyüttesben evangélikus egyházunk fenntartásában megindul majd az a munka, amelynek a fókuszában a rehabilitáció, az időskori demencia kezelése, valamint hospice-ellátás és hajléktalanok gyógyítása lesz.

Felelősségteljes tervezési munka kezdődött most meg. Orvosszakmai, pénzügyi, jogi és építészeti feladatokat kell megoldani. Igazán kitűnő stáb áll össze. Híveinktől elsősorban az imádságos háttér biztosítását kérjük. Persze örülnénk annak, ha mind több evangélikus orvos és ápoló tervezné már most, hogy egy majdani új egyházi kórházban vállaljon munkát.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 83. évfolyam, 29–30. számában jelent meg 2018. július 29-én.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.