Kezdetben

Az ötnapos kirándulásunkat megelőzte egy tavalyi svájci út, valamint egy tavalyelőtti „Luther-út”. Mindkét utazás olyan jól sikerült, hogy a gyülekezeti tagok idén február óta folyamatosan kérdezgettek: Idén hova megyünk külföldre kirándulni? Több ötletem is volt, mígnem már feladni készültem mindegyiket az árak miatt. Végül, a folytonos kéréseknek engedve becsuktam a szemem, és figyeltem a belső hangokra, az íróasztalomnál ülve. Ezen a belső úton elém jött a neuschwansteini kastély képe. Felébredtem az álmomból, és már ültem is a gép elé…

A szervezői munkáról

A kastélyprogramhoz nem volt könnyű olcsó szállást találni. Végül egy rothenburgi szállás mellett döntöttem. Bár messzebb van a kastélytól, de Rothenburg meseszép – végül is beleillett az álomutazásba. Rákerestem és láttam azt is, hogy az autópályán gyorsan le lehet csorogni Rothenburgból Schwangauba. Sikerült elintézni a szállást. Röviddel utána lefoglaltam a neuschwansteini kastélybelépőt is a csoportnak.

És hogy fokozzuk a helyzetet

Mit lehet még beletenni a programba? – gondolkodtam magamban. A környéken ott van még Ulm, szintén álomszép a belvárosa, illetve a régi barátok Günzburgban lelkészkednek. Így bekerült a programba a találkozás a günzburgi evangélikusokkal is. Ezt a találkozót nagyon jól előkészítettük Friedrich Martin lelkésszel: meghívtuk rá a günzburgi magyarokat és a városi képviseletet is.

A szállásunkról

Amikor beléptünk a hétemeletes rothenburgi kastélyba, elámultunk annak gyönyörűségén. Átolvasva a történetét megtudtuk, hogy 1356-ban egy földrengés által keletkezett ott egy forrás, amely köré fürdő, a későbbi évtizedekben pedig ortopédiai központ épült. Jelenleg a Neuendettelsaui Diakóniai Központ tulajdona a kastélyszálló. Úgy éreztem, jó helyre jöttünk. Az étkezője csodaszép, a szobák igazi kastélyszobák, lent, a kastély előtt folyik a Tauber folyó. Mindannyian azt éreztük, ez tényleg egy álom…

Amikor bejártuk a tervezett helyeket

Először a rothenburgi álomvilágba csöppentünk: bejártuk a szép utcákat, boltocskákat, megnéztük a város főterén a 10 órai harangjáték során kinyíló ablakokat. Onnan az evangélikus Jakab-templom külön oltárát tekintettük meg, amelyben Jézus vérét őrzik egy hegyi kristályban, mely alatt faragott oltáron Jézus Júdásnak adja a kenyeret. Az egészen különleges oltárnál elidőztünk, énekeltünk… Megcsodáltuk a reformáció 500. évfordulójára készült hatalmas üvegablakot is. A délutáni szabadidőben bejártuk a boltokat és a nevezetességeket. A 800-1000 éves házak mesés világa mindannyiunkat elvarázsolt. (Kedd.)

A puzzle kastélynál

A Neuschwansteini kastélyt poszterekről, puzzle kirakóból már sokan látták. De amikor kiszálltunk, mindannyian éreztük, csoda, hogy itt lehetünk, és nem mint turisták, hanem mint gyülekezeti csoport. Kedves kis gyalogúton egy csoportként haladtunk fel a kastély főbejáratához. Mivel jó időben voltunk, előtte még elsiettünk a Marien-Brückéhez. Ez egy 92 m magas híd, két sziklafal között, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a kastélyra. Itt rengeteg turista volt, ki kellett várni a sorunkat, de megérte.  (Jó tudni, hogy aki jó időben beáll a turistainformációnál a sorba, jó eséllyel lovaskocsin, illetve busszal is fel tud menni a kastélyhoz. Ez körülbelül két óra várakozási időt jelentett aznap, úgyhogy mi gyalog mentünk…

A kastély főbejáratánál

Nem hittem a szememnek, amikor egy menetrendszerű tábla öt percenként jelzett az 50 fős csoportoknak, hogy bemehetnek a beléptetőrendszeren keresztül. A csoportok az idegenvezetőjük segítségével szépen egymás mögött sorakoztak fel, segítő nélkül. Akkora rend és fegyelem volt ott, hogy aki ehhez nem igazodik, az lemarad a saját belépéséről. Így mi is, mint az aznapi 469. számú csoport, felsorakoztunk, majd amikor villogott a 13:45, betoltuk kódos jegyeinket a leolvasóba. Mindenki szerencsésen bejutott.

A kastélyban

Magyar nyelvű audioguide-ot rendelve haladtunk teremről teremre. Lenyűgözött bennünket a kastély története, II. Lajos élete, a hasonlóságok a wittenbergi várral és összességében az egész hangulat. Magyar vonatkozásokat is találtunk: a trónteremben Szent István király képe két ízben is megtalálható. A Wagner zenéjének folyamatos hatása alatt álló II. Lajos bajor király által tervezett kastély megrendítő volt: próbáltuk megfejteni II. Lajos személyiségét és azt a belső erőt és lendületet, amelynek hatására ilyen mesevárat építtetett. Amikor meggyengült a hatalma, akkor álmodta meg magának ezt a kastélyt. Rejtélyes halála hirtelen érte őt, így az általa megterveztetett trónszékét már nem készítették el. A kastélyában még egy kis barlangot is csináltatott magának, mintha igazi barlangban lettünk volna – bámulatos volt a képzelőereje ennek az uralkodónak.

Az aznapi visszaút

Kemptenben megálltunk, mert günzburgi lelkész barátom felesége, Jutta Martin vezetést tartott a számunkra a Szent Mang-templomban, majd ott, a kempteni főtérnél megvacsoráztunk. A vacsorához átjött Svájcból a tavalyi utunk főszervezője, Klaus Feller lelkész. Óriási öröm volt ez nekünk, nemzetközi találkozó lett ebből a vacsorából – mint egy álom… (Szerda)

Segringen

Kirándulásunk utolsó napján, Ulm felé betértünk Segringenbe, ahol megtekintettük azt a történelmi temetőt, ahol dr. Marcus Roth helyi lelkész elmondása szerint a kereszteken, a születési dátum után az van feltüneteve, ki hány évet, hónapot és napot élt. A keresztfának a hátoldalán az elhunyt konfirmációs igéjét olvashatjuk. A temető páratlan Németországban, nem bántuk meg, hogy megtekintettük. Mi is gyorsan kiszámoltuk, ki hányadik napjánál tart az életének.

Innen továbbmentünk Ulmba, ahol vezetett városnézésünk volt, Friedrich Martin günzburgi lelkész szervezése által. Meseszép kis belvárost ismerhettünk meg: a számos kis híd mellett a „Ferde Hotel” aratta a legnagyobb sikert - a ház előtt, a szabadban, fentről, a tetőről lelógó kulccsal, amely a vízszintet jelölte. Tényleg nagyon ferde volt az a ház. Belülről állítólag az építész a ferdeséghez igazodva építette a bútorokat, speciális alátámasztásokkal.

Megtekintettük a polgármester főtérre néző páholyát, ahonnan minden évben tájékoztatást ad a város anyagi ügyeiről, és ahol minden évben megesküszik, hogy egyenlően bánik mindenkivel a városban. Láttuk Einstein szüleinek a házát és más nevezetességeket is.

Günzburg

Megérkeztünk ebédre a günzburgi evangélikus gyülekezetbe, ahol Friedrich Martin lelkész főzőtt a számunkra egytálételt.

Majd városnézés következett Mária Terézia egykori városában, így láthattuk a Mária Terézia-pénzérmét is, amellyel a távol-keleti országokban még ma is fizetnek.

Mengele születési emlékhelyénél szomorúan folyt a visszaemlékezés a koncentrációs táborok borzalmaira. Megtekintettük a város evangélikus vonatkozásait is, és a csodaszép katolikus templomba is betértünk. 

A günzburgi-gyóni gyülekezeti est

A városnézés és a kevéske szabadidő után jómagam vetítettem a gyülekezetünkről és városunkról, Dabasról, amit nagyon élveztek a günzburgiak. Kiderült közben, hogy voltak magyarok is a gyülekezetben a városból, hiszen ha véletlenül megakadtam a nyelvben (a fáradtság miatt), már segítettek is. Így a vetítés alatti mosolyok összehoztak minket, amit csak megerősített gyülekezetünk énekkara. Ki ne érzékenyült volna el, látva a szép fehér blúzba és kékfestő szoknyába öltözött hölgyeket, önfeledten, szép magyar nótákat énekelni? Amikor mindezek után már egyértelmű volt az est jó hangulata, a günzburgi városvezetés köszöntését és kedvességét is élvezve, megkezdődött a finom vacsora, mely igen jó hangulatban zárult. Reméljük, a jó Isten áldása lesz a két gyülekezet további együttműködésén is, hiszen 2019 májusában mi láthatjuk vendégül őket.

A hazaút

Persze az ember lelke lassabban jön a hazaérkező test után. Az álomutazás véget ért, de még most, a kirándulás után pár nappal is mindenkinek kerek a szeme, mosolygós az arca és ez így jó. Főleg a 76 éves Mária nénié és a szintén 76 éves Éva nénié, akik büszkén mesélhetik tovább élményeiket… Mi pedig büszkék vagyunk rájuk, hogy ekkora utat meg tudtak tenni! A Homm társasággal utaztunk – és most hadd csináljak nekik egy kis reklámot: megbízható, intelligens, kedves, jó humorú sofőrt kaptunk Tóth Tamás személyében.

Konklúzió

Csak úgy van értelme mindennek, ha belülről, őszinte szeretetből fakad. Avagy: merd az álmaidat megélni, szeretettel, még akkor is, ha olykor úgy érzed, nem fog sikerülni… De mivel az álmok erősebbek, mint a visszahúzó erők, ebben az öt napban megvalósulhatott minden terv. Nekem is óriási erőt adott, hogy a becsukott szememmel látott álomból valóság lett azokkal, akiket szívből szeretek. A nehézségeket leküzdöttük, és együtt álltunk meg az álomhelyeken. A fotók még sokáig fognak beszélni mindannyiunk számára.