A foci nem csak sport. A világ népességének fele – vallástól, nemzetiségtől, politikai hovatartozástól függetlenül – ugyanazt az eseményt nézi. Izgul, örül, bosszankodik.
A sportnak és legnépszerűbb ágának, a labdarúgásnak is vannak árnyoldalai: az elüzletiesedés, bundaügyek, néhol a szurkolói erőszak. Ugyanakkor van valami szívszorítóan szép a népek, nemzetek ilyen széles körű találkozójában. Mozogni, sportolni, játszani jó, a teremtettség lényegéhez tartozik.
Nem volt meglepő, hogy az idei világbajnokságra is hatást gyakorolt a politika. A csapatok nemzetüket képviselik. A himnuszéneklés az egyik legszebb pillanat ilyenkor. Szeretem nézni az arcokat, a szívre tett kezeket. Még a gyakran hamisra sikeredett éneklés sem veszi el a kedvemet.
Az egyházellenes erők évek óta szeretnék megtiltani, vis - szaszorítani a labdarúgók vallási megnyilvánulásait. A mérkőzés előtti és utáni imádkozásokból, keresztvetésekből, hálaadó mozdulatokból ennek ellenére nem kevesebb van, hanem mintha gyarapodna a számuk.
A kritikusok egy része szerint labdarúgó-mérkőzés előtt nem kell imádkozni, hiszen ez nem tartozik a hit dolgai közé. Mások úgy vélekednek, hogy a Mindenható nem segíthet győzelemre egyszerre két csapatot. Ezek téves, kákán is csomót kereső vélemények. A hívő ember mindent meg tud beszélni Urával. Nélküle sehová nem akar menni. Az egyik szimpatikus csapat a vereség után is letérdelt a stadion gyepén, és hálát adott azért, hogy eljutottak egy ilyen nagy eseményre.
A kicsiny, közép-európai, nehéz történelmű horvát nép válogatottja is nagy hatást gyakorolt a nézőkre. Profizmusuk mellett sugárzó volt a hitük, a nemzetük melletti elkötelezettségük, összetartásuk. A szélsőségesek ebben az esetben is próbálkoztak ünneprontással: némelyek megvetéssel beszéltek a színes bőrű játékosokat is felvonultató franciákról, és dicsőítették a keresztyén horvátokat. Mások pedig fordítva: a horvátokat gúnyolva, lefasisztázva próbáltak belepiszkítani az emberiség egyik legnagyszerűbb ünnepébe.
A világbajnokság jól sikerült, nagyszerű találkozásokat, küzdelmeket hozott. Tanította az embereket a népi, nemzeti, vallási identitás elfogadására; az egészséges életre, a közösség megélésére, szép, izgalmas világjátékra. Jó lenne, ha a nemzetek, földrészek, ideológiák közötti küzdelem nem pusztulást, hanem elviselhető világot eredményezne, melyben az erőt, pénzt, hatalmat nem mások letiprására használnák.
Magyar történelmi könyvet, igazit. Gyenge magyarsággal írt kérést kaptam Romániából: „Tisztelettel János úr, jönnek valamikor it nállunk? Szeretnék egy magyar történelmi könyvet igazit ha lehet. Sok egészséget kívánok és egy szép napot!”
Kapcsolatunk több évtizedes. Először 1980–81-ben jártam a gyimesi és moldvai csángóknál. Vittünk gyógyszert, irodalmat, jó szót a „távoliaknak”. A diktatúra éveiben ez igazán küldetéses feladatnak bizonyult. Gyimesben, a patak partján sátoroztunk. Az egyik gazda behívott minket magukhoz éjszakára. Ez akkoriban törvényellenes cselekedetnek számított. Lázas beteg voltam, így ez a gesztus különösen is emlékezetes számomra. A család ifjú tagja katonaidejét töltötte, és éppen szabadságon volt otthon. Jót beszélgettünk.
Néhány éve naplóm adatai alapján megkerestem ezeket a családokat. Jánost (aki ma Ioan) egy román faluban találtam meg. Magyarul senki nem beszél a környezetében. Felesége, gyermekei románok. Huszonnyolc év után megismertük egymást. Idéztem neki az akkori feljegyzéseim rájuk vonatkozó részét. Néhány hete érkezett tőle a kérés egy „igazi magyar történelmi könyvre” vonatkozóan. A legutóbbi üzenet: „Nagyon szépen köszönöm a könyvet. Váradi cím küldte, de mégis fel volt nyitva. (Erdélyben adattam fel a könyvet, hogy biztosabb legyen az útja. – Sz. J.) Sok egészséget kívánok tisztelletel. Ha úgy lesz, várom Romániába. Nállam maga Budapesten lakozik. Osztán a fizetés hogy lesz kérem?” Válaszom: fogadja szeretettel a régi találkozás emlékére.
A cikk az Evangélikus Élet magazin 83. évfolyam, 31–32. számában jelent meg 2018. augusztus 12-én.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.