Ünnepi istentiszteletet tartottak a nyáregyházi református-evangélikus közös templom építésének 125. évfordulóján

Ünnepi istentiszteletet tartottak a nyáregyházi református-evangélikus közös templom építésének 125. évfordulóján

Share this content.

Szöveg: Veszteg Istvánné
Nyáregyháza – Mózes 5. könyvében olvashatjuk: „Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az Úr…” Isten már akkor felhívta az emberek figyelmét az emlékezésre. Nem azért, hogy merengjünk a múlton, és legyen még egy ünnepnapunk, hanem hogy hálát adjunk Istennek őseink kitartó, felelősséget vállaló, példamutató hitéért. A két gyülekezet így készült erre a napra.

Meghívott vendégeik voltak püspökök, esperesek, a még élő, valaha itt szolgáló lelkészek, elhunyt lelkészek gyermekei, a katolikus gyülekezet diakónusa, Nyáregyháza polgármestere, önkormányzati és iskolai elöljárói.

Az ünnepi istentisztelet délután 4 órakor kezdődött. A harang ütemes kongására vonultak be a palástba és Luther-kabátba öltözött lelkészek, a népes gyülekezet pedig felállva, zenekari kísérettel énekelte: „Erős vár a mi Istenünk”.

Takaró András református esperes hálaadó imádsággal, igeolvasással, majd ismét imádsággal nyitotta meg az emlékező ünnepet, ezt követően Győri Péter Benjámin evangélikus esperes tartotta meg igehirdetését. A 133. zsoltárt: a zarándokok, avagy „grádicsok énekét” olvasta fel. A templomba menő Isten népének éneke a zarándokének, a zarándokok Istent dicsérik, körülöttük harmatos, hűs levegő árad, mely kívánatos a kívülállók számára. Isten közösséggé akarja formálni népét, és azt akarja, hogy az ő népe legyünk a mindennapokban is. 

Az igehirdetést követően Sánta József, az evangélikusok új beosztott lelkésze köszönetet mondott az igeszolgálatért, és köszöntötte a meghívott vendégeket, majd tolmácsolta a távollétében köszöntését küldő két kerületi püspök: dr. Bogárdi Szabó István református és dr. Fabiny Tamás evangélikus püspökök gondolatait. 

Takaró András református esperes a két presbitérium közös ünnepi közgyűlését jelentette be. A közgyűlés után Kelemen Norbert helyi református lelkész a közös templom építésének történetével ismertette meg a gyülekezetet. A múltat idéző tartalmas megemlékezés után Takaró Tamás esperes, egykori nyáregyházi református lelkész köszöntötte az ünneplőket. Pál apostolnak a korinthusbeliekhez írt leveléből olvasott fel egy részletet, melyet így magyarázott: Pál apostol idejében is voltak széthúzások a gyülekezetekben. Pál gyülekezetében így pártoskodtak az emberek: én Kéfásé, én Apollósé, én Pálé vagyok. Pál rávilágított: a gyülekezet Jézusé, mert ő halt meg érte. Ebben a templomba 125 éve hangzik az ige, mindkét gyülekezet akkor is, ma is Jézusé. 

Az ünnep további részében Adámi László egykori nyáregyházi, ma nyíregyházi lelkész mondta köszöntőjét. A 25. zsoltár 10. versét olvasta fel: „Az Úrnak minden útja kegyelem és hűség azoknak, akik szövetségét, bizonyságait megtartják.”, majd elődjére, Lupták Gyula lelkészre emlékezett, aki több mint harminc évig szolgált ebben a gyülekezetben. A múlt emlékezetében örömökről és nehéz küzdelmekről beszélt. Beszédének középpontjába ezt a mondatot helyezte: „Miközben Jézust prédikáljuk, Isten munkálkodik!” 

Végezetül Mészáros Sándor polgármester mondta el köszöntő beszédét. Rámutatott, hogy a templom nélkülözhetetlen egy helység életében. Építése teremtő folyamat, mely Isten áldása nélkül csak egy különleges építmény. Az épület anyag, lelkiséggel kell megtölteni. A templom épülete az állandóságot jelenti, mivel Isten is állandó. Felszólított, de saját maga számára is nyomatékosította: „Őrizzük és erősítsük a gyülekezeteket!”. Megköszönte mindazoknak, akik segítették a templom megmaradását, mert – mint mondta – keresztyénnek és magyarnak lenni alapérték.

A köszöntések után Takaró András református esperes kezét áldásra emelte, Isten áldását hirdette, majd a gyönyörű alkalom a nemzeti Himnusz eléneklésével ért véget.

Az ünneplő gyülekezetet az iskola aulájában meleg vacsora várta. 

Szükséges, hogy legyen, ki elmondja fiainknak, hogy Istenbe vessék bizalmukat (Zsolt 78,7).

Pecznyik Pál: Emlékezünk

Hála Ég-Föld szent Urának,
Aki minket áldott, védett,
ős templomunk megérhette
az egyszázhuszonöt évet!
Falai közt azóta szól
élő Ige, ima, ének,
s mindig voltak hallgatói
lélekmentő szent Igének.
Nemzedékek jönnek-mennek,
ám templomunk szilárdan áll,
karcsú tornya égre mutat,
Atyánk minket honába vár!
Templomfalba épült kövek
Ím, szavak nélkül hirdetik,
lelki áldást kap az Úrtól,
aki ide megérkezik.
Háborúkban, viharokban,
áll, mint szikla a tengerben,
szószéken, Szentlelke által,
Jézus munkál a szívekben.

Urunk, áldd meg templomunkat,
álljon, mint Sionnak vára!
Térjen ide még sok lélek
Megváltónk hívó szavára!
Szóljon benne hétről hétre
Ige, ima, hálaének,
szolgáljon szent otthonául,
még sok újabb nemzedéknek!

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!