Európa tizenöt országából érkeztek a delegáltak, köztük több magyar anyanyelvű, hiszen érkeztek testvérek a Felvidékről és Erdélyből is. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem képviseletében dr. Finta Gergely látogatott Palangába, a Magyarországi Evangélikus Egyház Egyházzenei Bizottsága részéről pedig dr. Kinczler Zsuzsanna, aki 2011 óta a szervezet vezetőségének tagja, e sorok írója.

A konferencián lehetőségünk nyílt betekinteni a litvániai evangélikusok történelmébe, előadást hallottunk énekeskönyvük történetéről, liturgikus életükről, kórus- és orgonakoncerteken vettünk részt, ismerkedtünk a litván népzenével, népi hangszerekkel, és természetesen a kulináris élvezetek sem maradhattak el. A szombati nap a kirándulásé volt, ekkor Klaipėdából a világörökség részét képező legnagyobb európai dűnére kompoztunk át, ismerkedtünk a páratlan természeti adottságokkal, s meglátogattuk Thomas Mann házát is, ahol a József és tesvérei című könyvén dolgozott. A vasárnapi ünnepi istentiszteleten megtapasztalhattuk, mit is jelent az igazi kisebbségi lét, a kiüresedő templomok; hogyan szól vagy éppen nem szól az istentiszteleten az orgona és a gyülekezeti ének… A pár főből álló teljes gyülekezet nem tudja rendben tartani az egyébként még meglévő orgonáját. A pedál egyáltalán nem működik, de ha működne, az sem sokat segítene, hiszen kifejezett kántori szolgálat nem létezik, csak eseti énekkíséret. A lélekszámból adódóan sajnos már gyülekezeti éneklésről sem beszélhetnek, az énekeket csak a lelkész és a dallamokat kísérő zenész énekli, ha van éppen valaki… Így az idős asszonyok elbeszélése alapján különös élmény volt a vasárnapi istentisztelet, hiszen a mi csoportunkkal együtt közel ötven ember énekelt együtt!

A csütörtöktől vasárnapig tartó találkozón a színes programon kívül jó lehetőség kínálkozott sok személyes beszélgetésre, kapcsolatépítésre is. Az országlátogatások alkalmából plusz program és nap keretében hétfőnként nyílik lehetőség még tágabb betekintésre. Idén buszos körutat tettünk a környező gyülekezetekbe, ahol láthattunk már csak romokban megmaradt evangélikus templomot; olyan evangélikus templomot, melyet most a katolikus közösség bérel és használ, míg az evangélikus maroknyi közösség a templom melletti régi imaházat használja templomként; olyan templomot, ahol most építőanyagokat tárolnak, mivel reménység szerint lesz majd egyszer valamikor valamilyen felújítás, s a templom melletti egykori lelkészlakot jelentős európai támogatással alkohol- és drogfüggő fiatal férfiak rehabilitálására használják. A napot lezárva végül egy tökéletesen karbantartott templomban szervezett orgonafesztivál koncertjén vehettünk részt, ahol a fiatal, Ausztriában tanult tehetséges litván orgonista egy német gyülekezettől adományként kapott orgonát szólaltatott meg.

Találkozóink különös erejét az egyszerre sok nyelven megszólaló mondott és énekelt imádság adja. Nagy öröm számunkra, hogy három év múlva – közel harminc év után – újra Magyarország lehet a vendéglátó! Addig is sok feladat vár még ránk, köztük a szervezet fennállása ötvenedik évfordulójának méltó ünneplése.