Ezen a nyáron két hónapot töltöttem cserediákként a távoli Argentínában. A négy argentin fogadócsalád közül háromhoz magyar cserediák került, míg az egyik családnál egy német kislány kapott helyet.
2018. június 20-án érkeztem meg Argentínába, Buenos Aires repülőterére. Itt a fogadócsaládom várt, akiket az első pillanattól kezdve meg is kedveltem. Mivel Argentína a déli félgömbön található, ezért a magyarországi forróságból egyenesen a télbe csöppentem. Persze ezt a telet inkább egy kellemes, őszies és tavaszias időjárás keverékének nevezném. Másrészről mivel ott akkor tél volt, ezért természetesen tanítás is volt, így iskolába jártam a cserediákommal együtt.
Az első héten tehát iskolába jártunk, mely nagyon különbözött az itthoni oktatási intézményektől. Az egyik legfőbb különbség az volt, hogy egyenruhát hordtunk, amelyet az iskola címere díszített. Imádtam az egyenruhát, igazán elegánsnak éreztem benne magam, és úgy vettem észre, hogy az egyenruha viselése rangot ad az iskolának. Nagyon élveztem az ottani iskolai élet minden pillanatát, hiszen mindennap új barátokat szerezhettem, és új dolgokról is hallhattam, tanulhattam.
A második héten megkezdődött a háromhetes téli szünet, melynek során mindennap csináltunk valami izgalmas és érdekes programot. Elsőként a három másik cserediák fogadócsaládjával együtt ezerkétszáz kilométert utaztunk autóval, egészen a brazil határ közeléig. Ez az utunk az Iguazú Nemzeti Parkba és a vízeséshez vezetett, amelynek az a különlegessége, hogy két dél-amerikai ország határán fekszik: nyolcvan százaléka Argentínában helyezkedik el, míg a maradék húsz Brazíliában található. A vízesés kétszázhetven különálló zuhogóból és kisebb vízesésből áll, melyek a folyón 2,7 kilométer szélességben húzódnak. A vízesést az itt élő, őslakos indiánok nevezték el – jelentése: „nagy víz”. Az elnevezés találó, mégsem tükrözi teljesen a valóságot. Ugyanis a dzsungelben a számtalan lépcsőn alázuhanó víztömeg ennél az elnevezésnél sokkal impozánsabb látképet takar. Nemcsak a látvány fantasztikus, hanem az odavezető út is lenyűgöző. A vízesést egy trópusi esőerdő veszi körül, amelyben különböző túraútvonalak találhatók. Az volt az egyik kedvenc pillantom, amikor túráztunk a dzsungelben, és éreztem a körülöttem lévő friss levegő illatát a természet lágy ölén színes madarak és virgonc majmok társaságában. A vízesés nemcsak az argentin oldalról varázslatos, hanem a brazil oldalról is lehengerlő, hiszen Argentínában nagyon közel lehet menni a vízeséshez, és túrázhattunk is a dzsungelben, míg Brazíliában egy távolabbi, de egybefüggő látvány tárul elénk. Csodálatos kirándulás volt, hiszen hihetetlen érzés a természetet és az állatvilágot ilyen közel érezni magunkhoz; nagyon boldog vagyok, hogy láthattam a világ hét természeti csodája közül az egyiket.
Másnap megálltunk egy kilátónál, amely a három dél-amerikai ország, Brazília, Argentína és Paraguay határán húzódik, így egyszerre három országban lehettünk. Ez után az út után újabb családi utazásra indultunk, ezúttal Argentína fővárosába. Buenos Aires igen sokszínű főváros, rengeteg oldalát tudta nekem megmutatni az alatt a kis idő alatt, melyet ott tölthettem. Van európai negyede gyönyörű európai stílusú épületekkel, van egy olyan része is, amelyben hasonló felhőkarcolók vannak, mint New Yorkban, viszont olyan környék is található, amelyet úgy hívnak, hogy Caminito, mely spanyolul utacskát jelent. Ez volt Buenos Airesben a kedvencem, mert ebből a kis negyedből indult a világ egyik legismertebb társastánca, a tangó. Itt színes házak tömkelege található sok-sok régi stílusú építészeti alkotással. Ekkor úgy éreztem magam, mintha visszarepültünk volna a 19. századi Argentínába.
Ez alatt a két hónap alatt rengeteg új impulzus ért, és sok hasznos tapasztalattal gazdagodtam. Gyerekkorom óta az volt a kedvenc szólásom, hogy az utazás szélesíti a látókörünket, és ez valóban beigazolódott. Életem legemlékezetesebb két hónapját hagytam magam mögött Argentínában. Elmondhatatlanul jó érzés, hogy a világ azon részén is vannak barátaim, egy másik szerető családom és egy cserediákom, Sofia, akit idén decemberben én fogok vendégül látni a családommal itt, Magyarországon, és már alig várom, hogy megmutathassam neki országunk szépséges tájait. Fantasztikusan éreztem magam Argentínában, mindennap egy kalandnak számított ott, felejthetetlen élményekkel gazdagodtam, és (nem mellesleg) rengeteg mindent tanultam. Nagyon szépen köszönöm a Rotary Nemzetközi Diákcsere Programnak és a családomnak, hogy lehetővé tették számomra ezt az utazást.