A nők jogaiért harcol

Denis Mukwege a Kongói Demokratikus Köztársaságban folyó harcok során megerőszakolt kongói nők és lányok tízezreinek segített Bukavu városában alapított kórházában. Bár a polgárháború hivatalosan véget ért, továbbra is előfordulnak fegyveres konfliktusok, melyekben civilek ellen is rendszeresen elkövetnek erőszakot, mely nem ritkán szexuális természetű. Mukwege kórházban végzett munkája mellett külföldi útjai során a nők jogainak előmozdításán fáradozik.

A Lutheránus Világszövetség (LVSZ) nagygyűlésének főelőadója

Dr. Mukwege az LVSZ 12. nagygyűlésének főelőadója volt Windhoekben, Namíbiában. Előadását Felszabadítás Isten kegyelme által címmel tartotta, tartalmában szorosan kapcsolódva a nemi alapú megkülönböztetés elleni munkájához. Ezt üzente a világ lutheránusainak: „A lutheránus teológia, legfőképpen a nők társadalomban elfoglalt helyére vonatkozóan, reményteljes üzenet mindazoknak a nőknek az egész világon, akik lelki, fizikai vagy szexuális erőszak áldozataivá váltak. Rajtunk, Luther Márton örökösein múlik, hogy Isten szaván keresztül kiűzzük a világot pusztító démonokat, hogy azok a nők, akik áldozatai lettek a férfiak barbárságának, megtapasztalhassák az életükben Isten uralmát.”

Munkája során dr. Mukwege irányt mutat Afrikának és a világnak, felszólal az emberek méltóságáért és jogaiért, legfőképpen azokért a nőkért, akik háborús helyzetben éltek át szexuális erőszakot. Az LVSZ-gyűlés tagjainak elmondta, hogy a nők, akikkel munkája során találkozott, igazi hősök és példaképek. Arra szólította fel a gyülekezeteket, hogy „álljanak a gyengék, megsebzettek, menekültek és kirekesztett nők mellé. Ha valóban Krisztuséi vagyunk, fel kell szólalnunk, és meg kell vetnünk a gonoszságot.”

Gratuláltak az LVSZ vezetői

A dr. Mukwegének közösen írt levélben az LVSZ elnöke, dr. Musa Panti Filibus érsek és az LVSZ titkára, dr. Martin Junge lelkész gratulálnak a díjhoz, valamint megköszönik a szexuális erőszak fegyverként való használata ellen folytatott küzdelmet, kifejezve hálájukat a 12. gyűlésen való részvételért és a beszédért. Mint írják, dr. Mukwege szavai „nagyszerű biztatást jelentettek azok számára, akik olyan valóságon dolgoznak, ahol a nők és férfiak igazságos, az erőszakot legyőzni kívánó kapcsolatokban teljesedhetnek ki”, és kifejezik abbéli reményüket, hogy ennek a célnak az eléréséért továbbra is együtt dolgozhatnak.

Nem hallgatott megaláztatásáról

Az iraki üldözött keresztyének és a közel-keleti erőszak áldozatainak megsegítésére tartandó országos evangélikus egyházi gyűjtés kapcsán érdemes megismernünk Nadia Murad, szintén Nobel-békedíjal kitüntetett aktivista életét és sorsát. Őt húgával együtt Észak-Irakból rabolták el 2014-ben az Iszlám Állam (IS) fegyveresei, és ezt követően rendszeresen megerőszakolták, megverték, rabszolgaként tartották és megalázták. Végül sikerült megszöknie, s szakítva a térség íratlan törvényeivel nem volt hajlandó hallgatni az általa átélt szenvedésekről: részletesen beszámolt arról, hogy fogvatartói rendszeresen verték, és cigarettával égették a bőrét. Azonnal harcot kezdett hasonló sorsba kényszerített nőtársaiért, s mindezt úgy, hogy az IS fegyveresei megölték hat fiútestvérét és édesanyját, akit az iszlamisták túl idősnek tartottak ahhoz, hogy szexuális rabságba taszítsák.

2015-ben ügyét az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé vitte, cselekvésre szólítva fel a nemzetközi közösséget. Az Egyesült Államok, az Európai Parlament és az Európa Tanács ezután népirtásnak minősítette az iszlamista terrorszervezet bűncselekményeit a jazidi kisebbség ellen.

„Mindketten a saját biztonságukkal nem törődve, bátran küzdöttek a háborús bűnök ellen, és igazságot kerestek az áldozatoknak" – indokolta a döntést a Nobel-bizottság. – „Ha ezt most nézik, akkor szívből gratulálok" – hangzott el a bejelentésen, ami arra utalt, hogy előre nem tudták elérni őket.