A kortárs énekeskönyv-szerkesztők többsége egyetért abban, hogy három kiemelt fontosságú összetevő – a teológiai szempontból átgondolt tartalom, a megőrzésre érdemes zenei anyag és a költőiség, a hibátlan nyelvi forma – együttállására van szükség ahhoz, hogy olyan énekeskönyvet lehessen összeállítani, amely megbecsüli a hagyományt, ugyanakkor megfelel a tudományos minőség aktuálisan elfogadott követelményeinek.

A kétnapos észtországi konferencián számos szempontból bemutatták a megkezdett, de több kérdésben még a végleges döntések előtt álló folyamat eredményeit. Az új énekeskönyvre irányuló elvárások feltérképezésére részletes kérdőíves felmérést végeztek gyülekezeti tagok és szakértők (azaz lelkészek és kántorok) bevonásával. A szociológiai felmérés fókuszcsoportos interjúkkal egészült ki, amellett háttéranyagot gyűjtöttek a testvéregyházak énekeskönyvi munkájáról. A kitekintés része volt az a tény is, hogy a konferencia meghívott előadójaként és egyedüli külföldiként értékelhettem az elhangzottakat.

Az új énekeskönyvről, a szerkesztés, az énekválasztás kérdéseiről bővebben az Evangélikus Élet magazin november 18-i számában olvashatnak.