Még valamikor az ötvenes években ébredt fel az érdeklődés Szikora Andrásban a rádiók iránt. „Véletlenül levertem a rádiónkat otthon, mire a családom azt mondta, akkor javítsam is meg. Összekötöttem a szétszakadt drótokat, de amikor bekapcsoltam a készüléket, még Tiszalökön is elment az áram – meséli mosolyogva a sikertelen szerelési próbálkozást. – Volt azonban az utcánkban egy villanyszerelő-mester, hozzá vittem el a készüléket, majd ezután rendszeres látogatója lettem a bácsinak. Ő megjavította, ami elromlott, én meg csak ücsörögtem mellette, és figyeltem. A szívemhez nőttek a rádiók. Érettségi után elmentem rádió- és televízióműszerész-tanulónak, utána pedig a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskolára.”

A Magyar Rádió nyíregyházi stúdiójába kerülve aztán elkezdte foglalkoztatni, milyen sok ember hallgathatja a készülékek mellett ülve az adást, és hogy men - nyi és milyen sokfajta készülék lehet a háztartásokban. Először a család régebbi rádióit gyűjtötte össze, majd a munkahelyén, a stúdióban is híre ment, hogy gyűjteni kezdett. „Rájöttem, milyen nagyszerű dolog ez: hogy egy szakma becsületét úgy lehet megőrizni, ha az ember összegyűjti azokat a dolgokat, amelyekkel régebben foglalkoztak.

Ma már nem készülnek fakávás készülékek vagy olyanok, amelyeket kézzel szereltek össze egyenként. Bár a mai modern rádiók hangjára nem lehet panasz, még sincsen bennük az a melegség, lágyság, mint az emberkéz alkotta rádiókéban” – teszi hozzá.

Az összegyűjtött kincseket kiállításokra is elvitte, és ráeszmélt, hogy ezáltal is közelebb tudja hozni az embereket egymáshoz. „Az embereket alig lehetett a záráskor kitessékelni a kiállítóteremből, mert mindenkinek volt a készülékekhez valami története. Vagy nekik maguknak volt a családban hasonló, vagy valamelyik rokonuknak, ismerősüknek. Pár óra múlva pedig már nem is a rádiókról beszélgettek egymással, hanem a családról és minden egyébről. Jó volt megtapasztalni, hogy utána már egyre több kiállításra vihettem el, itt, a megyében húszhuszonöt alkalommal mutathattam be a gyűjtemény egyes darabjait.”

Arra, hogy melyik volt az első rádiója, Szikora András már nem emlékszik, annyi készülék fordult már meg a keze között. A legkülönlegesebb és talán legrégibb darabot azonban megmutatja: ez egy 1913 körül készült Pathefon – rádió és gramofonkészülék egyben –, amelyet Kárpátalján gyűjtött be a rokonságtól, egy tyúkól tetejéről. Még bontatlan lemezek is voltak hozzá. Elámult, amikor meglátta a különleges darabot. A harmincas–negyvenes évek készülékei is ott vannak a gyűjteményben, így kialakult egy olyan sorozat, amelyet ma már színházaknak, kiállításoknak, illetve reprezentációs célra is kölcsön tud adni.

Egykor a Magyar Rádió nyíregyházi stúdiójában az összegyűjtött rádiók ki voltak állítva, évjárat szerint elrendezve a polcokon. Bejelentkezés után lehetett a gyűjteményt látogatni, az általános és középiskolák még fizikaórát is tartottak ott. Miután a közszolgálati rádió vidéki stúdiói megszűntek, költözni kellett, de nem volt hová tenni a gyűjteményt. Múzeumok, kultúrházak nem tudták megoldani az állandó őrzést. Ekkor jutott Szikora András eszébe jó ismerőse, Laborczi Géza evangélikus lelkész, aki végül is helyet adott a gyűjteménynek. Jelenleg még mostoha körülmények között vannak a készülékek, de ha a nyíregyháza-kertvárosi evangélikus gyülekezet közösségi háza teljesen elkészül, akkor a tervek szerint ott kiemelt helye lesz a kiállításnak.

A kertvárosi helyszín azért is különleges, mert ettől az épülettől körülbelül száz méterre volt az első adótorony Nyíregyházán. 1928-ban indult a rádiózás az országban, Nyíregyháza pedig elsőként kért – és kapott – az akkori kormánytól ilyen állomást; 1933-ban avatták fel. Az első tanyasi tirpák iskola 1933-ban már rádiót vett, mert rájöttek arra, hogy jó dolog az, ha a fiatalok értesülhetnek a világ híreiről.

Jelenleg Szikora Andrásnak összesen mintegy négyszáz elektroakusztikai készüléke van: körülbelül kétszáz rádió, száz lemezjátszó, illetve magnetofon, negyven stúdióberendezés és többtucatnyi rádiócső. Hangmérnökként – szakmájából adódóan – sok hangfelvételt is készített. Egy idő után elkezdte tudatosan gyűjteni a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei ismert és elismert emberek – művészek, tudósok, politikusok – hangját. Mintegy százötven ilyen szabolcsi nevet írt össze nekünk, de országosan ismert, sőt erdélyi személyiségek hangját is őrzi. A hangokat cserélte is rádióskollégákkal, még külföldiekkel is. Mások mellett Asztalos István, Babits Mihály, Horthy Miklós, Kemény János, Kós Károly, Kossuth Lajos, Lenin, Móricz Zsigmond, Andersen Nexø, Nyírő József, Ratkó Anna, Szentimrei Jenő, Tamási Áron és Teleki Pál hangját is őrzi. Mindez a tervek szerint a kiállítás része lesz.

„Befogadtuk a gyűjteményt a Bolyai téri épületünkbe. Egyelőre még raktározzuk a készülékeket, de reméljük, hogy egyszer méltó helyükre kerülhetnek egy interaktív állandó kiállítás keretében – mondta a gyülekezet lelkésze, Laborczi Géza. – Miután a gyülekezetünk elég nyitott közösség, nagy örömmel fogadtuk András felajánlását. Bár ez nem szokványos ajándék egy gyülekezet számára, mégis jól tette a közösség, hogy nem hátrált ki a kérés mögül, sőt segítjük, felkaroljuk. Volt már olyan bemutató a gyülekezetben, amelyen érdekes történeteket hallgattunk meg Andrástól az egyes készülékekről, de hangfelvételeket is megmutatott már, és a tirpákok életét bemutató történeti gyűjtemény is jelentős érdeklődésre tartott számot.”

A felajánlással kapcsolatban Szikora András elmondta: „A gyűjtemény nagyon sokat jelent számomra, kötődöm hozzá. Abban, hogy a gyülekezetnek ajándékoztam, nagy szerepe volt a tirpák gyökereimnek. Pár évvel ezelőtt, amikor édesanyám százkét évesen elhunyt, papírjainak a rendezésekor régi időket idéző iratokat – keresztlevelet, képeket, Tranoscius-énekeskönyvet – találtam. Akkor gondoltam rá, hogy elkezdek mélyebben is foglalkozni a tirpákság történetével, az ehhez kapcsolódó anyagok gyűjtésével.”

A cikk az Evangélikus Élet magazin 83. évfolyam, 47–48. számában jelent meg 2018. december 2-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.