A hálón működő gyülekezet felháborodása még mindig tart, amióta Wolfgang Huber nyugalmazott berlini püspök figyelmeztetett a Twitter csapdájára. Véleménye szerint a Twitter megakadályozza az emberek személyes találkozását. Holott a templomnak olyan helynek kell lennie, ahol az emberek találkoznak egymással. Kijelentését azonban a digitális egyház iránt érdeklődő Twitter-használók hevesen cáfolják. 

„Vigyázat, Twitter-csapda: Nehogy azt gondolja az egyház, hogy meg fog újulni, ha a digitális trendekhez csatlakozik. Olyan helynek kell lennie, ahol az emberek találkoznak, és nem kerülik el egymást twitterezéssel” – utal a nyugalmazott püspök Twitterén a Brandenburg an der Havel székesegyházában január elején folytatott nyilvános vitára. Egy teológusnő így válaszolt erre egy tweetüzenetben: „Sok pompás emberrel éppen a Twitteren keresztül ismerkedtem meg, akikkel aztán később személyesen is találkoztam.”

A Twitteren történő üzenetváltás és a reakciók kapcsán óhatatlanul felvetődnek a kérdések: A keresztény közösségnek milyen formái jelennek meg a világhálón, és azok vajon – teológiai értelemben – önálló, független gyülekezetek-e?

Arra a kérdésre, hogy léteznek-e digitális gyülekezetek, Hanna Jacobs harmincéves teológus világos választ ad: „Igen.” Ez persze attól függ, hogyan definiáljuk magát a gyülekezetet. „Ha Jézusnak a Máté evangéliumában lévő kijelentését vesszük alapul: gyülekezet ott jön létre, ahol ketten vagy hárman összegyülnek Jézus nevében” – mutat rá Jacobs, aki az esseni Raumschiff.ruhr alternatív gyülekezeti projektben dolgozik.

Az internet szétfeszíti a helyi gyülekezetek klasszikus fogalmát. Lelkigondozás, igehirdetés, közösség – mind online is működhetnek. A szentségek vételét azonban már nehezebben megvalósíthatónak tartják. Birgit Mattausch teológus ezért nem tud egyértelmű igen választ adni. „Szentségeink, a keresztség és az úrvacsora tárgyi formában (Kohlenstoffform) kerülnek kiszolgáltatásra, ami online nehéz.” De a jövőben erre is biztosan adódik majd valami megoldás. 

A Huber tweetjére adott reakciókból az derül ki, hogy a hálózati közösség másképpen működik az egyházi hierarchia jelentősége szempontjából. „A digitális közösségben a nyitottság és a megosztásra és tanácsolhatóságra való készség számít. Ezen múlik, és nem az egyházban elfoglalt helyzeten” – mondja a negyvenhárom éves teológus asszony.

A közösségi médiában olyan dolgok is történnek, amelyek egy lokális gyülekezetben ritkán fordulnak elő. „Melyik helyi gyülekezetben jönnek össze naponta az emberek, hogy imádkozzanak?” – veti fel a kérdést Mattausch, a hildesheimi Protestáns Istentiszteleti és Egyházzenei Centrum referense, aki a Twomplet digitális alakulatra céloz ezzel. Ez a Twitter-közösség minden este 21 órakor áhítatot tart (latinul: komplet). Egyikőjük az előimádkozó, a többiek pedig tetszés szerint kéréseket és imádságokat terjeszthetnek elő. A Twomplet 2014 óta működik.

„Istenem, úgy érzem, gyenge a hitem ahhoz, hogy eloszlassa a kétségeimet azzal az összes rettenetes dologgal kapcsolatban, amit az emberekre mérsz. Egy belső hang mégis életben tartja irántad a bizalmamat, és nem tudok nem reménykedni.” #twomplet (@twomplet)

Kerstin Söderblom ötvenöt éves teológus-lelkésznek is jó tapasztalatai vannak e téren. „Én magam is kaptam már a Twomplet révén, a hálón keresztül vigaszt és lelkisegélyt. És a közösséggel, illetve az Istennel való interakció és párbeszéd szempontjából ez a tapasztalat nem kevésbé intenzív, mint egy »analóg« istentiszteleten.” A digitális világnak persze azért őszerinte is megvannak a maga határai. A digitális társulások mindazonáltal képesek áthidalni miliő-, hely- és időkötöttségeket, s ezáltal korlátlanok. Söderblom reméli, hogy e tekintetben mind több hivatalos egyházi elkötelezettség (landeskirchliches Engagement) születik még.

Hogy a tartományi egyházak is meghódítandó területként tekintenek a digitális egyház ügyére, azt mi sem mutatja jobban, mint a nemrégiben létrehozott, XRCS (Exercise) elnevezésű applikáció, mely már röviddel a bemutatója után rengeteg pozitív visszajelzést kapott a Twitteren (#digitaleKirche). A hannoveri tartományi egyház megbízásából kifejlesztett program a felhasználót az első harminc napban egy úgynevezett inspirációs módba tereli, naponta három kérdést kap a befelé fordulás és elmélkedés ösztönzésére: „Mi az, ami felett ma átsiklottál?” vagy „Mikor voltál utoljára boldog?” – szólnak a rövidke impulzusok, melyet a lelkigyakorlat-üzemmóddal lehet folytatni. Az app okosan lett kidolgozva – véli Mattausch. Meggyőző az egyszerű, mégis színpompás dizájn és a kérdések tartalmi mélysége. „El tudom képzelni, hogy olyan embereknek is ajánljam, akik nem nevezik magukat kereszténynek” – mondja.

Gunnar Engel célja az embereket a hit útján elkísérni és olyan emberekkel találkozni, akik az egyházzal ezidáig kevéssé álltak kapcsolatban. A harmincegy éves lelkész egy schleswig-holsteini gyülekezet vezetője, és fél éve létrehozott hobbiból egy YouTube-csatornát. Már ezerháromszáz követője van, ami egy keresztény oldal esetében egész sikeresnek mondható. Hetente megjelentetett videóiban olyan témákat dolgoz fel, mint a keresztelés vagy a bibliatanulmányok, videóblogot forgat, és „Kérdezd a lelkészt”-típusú videóiban vallási és a lelkészi hivatással kapcsolatos sztereotípiákat kísérel meg leépíteni.

Még a YouTube-lelkésznek is kétségei vannak azonban afelől, vajon létezhet-e gyülekezet a világhálón. „Azt hiszem, a közös imádság vagy bibliatanulmányozás nem probléma. Az istentisztelet során azonban már hiányolnék valamit. A közösségi háló egy adalék, de nem pótlék. A közelség és a találkozás hiányozna.”