„Huszonöt év egy ember és egy közösség életében is jelentős életkor, egy nemzedékváltásnyi idő” – kezdte köszöntőjét Ásványi Ilona, az EKE elnöke. Emlékeztetett: az egyesület alapítói egy szakmai, szellemi és ökumenikus közösséget hoztak létre 1994-ben, vállalva az együttműködést, de a konfrontációt is az állam képviselőivel és az egyházi fenntartókkal. A különböző felekezetek képviselői a munka során megtalálták a közös nyelvet, a kezdeti bizalmatlanság is feloldódott. Mindnyájukat összekötötte a közös hivatás, a könyvtárosi szakma. Az egyesület tagjai az évek folyamán munkatársakká, barátokká váltak. Mindig azt keresték, ami összeköt, és nem azt, ami szétválaszt, Jézus parancsát tartva szem előtt: „Arról ismeri meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, ha szeretettel vagytok egymás iránt” (Jn 13,35). Nem véletlen választották a mai ünnepség mottójául Szent Ágoston szavait: Legyen „a szükséges dolgokban egység, a kétségesekben szabadság, de mindegyikben szeretet”. Végül Ásványi Ilona hálát adott Istennek, és megköszönte az alapítók, minden egyházi könyvtáros és az egyesületi tisztségviselők munkáját.
Sörény Edina, az Emberi Erőforrások Minisztériuma Könyvtári és Levéltári Főosztályának vezetője a résztvevőket köszöntve azt emelte ki, hogy az egyházi könyvtár az egyik legjelentősebb könyvtártípus, hiszen Európában először az egyházi intézményeknek volt könyvtáruk. Ezek mindig támogatták a tudományos kutatást és a képzést. A könyvtáraknak a múltról szóló dokumentumok gyűjtése, megőrzése, gondozása és a hozzáférés biztosítása a feladatuk, vagyis a könyvtár egy nemzet tudásának a tárháza. Ugyanakkor a jelen és a jövő műveltségének a kialakításában is fontos szerepük van. A mai nap egy eredményes szakmai szervezet ünnepe. Ma már láthatjuk, hogy az EKE tagjai komolyan vették feladatukat, küldetésüket – mondta Sörény Edina. Köszöntőjét Esterházy Péter soraival zárta: „Az embernek olyan haza kell, ahol talaj, munka, barátság, pihenés és szellemi befogadóképesség egyetlen természetes, kiegyensúlyozott és rendezett egészet, sajátos és egyéni világmindenséget alkot. A haza legjobb meghatározása: a könyvtár.”
„Mi azonban építettünk várfalat, és már az egész várfal elkészült félmagasságban, mert a nép nagy kedvvel dolgozott” – idézte Nehemiás könyvét (Neh 3,38) Barátné Hajdu Ágnes, a Magyar Könyvtárosok Egyesületének (MKE) elnöke. Kifejtette, hogy az egyesület munkájában mindig ezt az elszánást, kedvet láthatjuk. Az EKE és az MKE számtalan olyan területen dolgozott együtt, ahol a könyvtárak ügyeiben kellett eljárni.
A cikk a továbbiakban itt folytatódik.