Olvasd: János 12,20–26.

„Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és ha valaki nekem szolgál, megbecsüli őt az Atya.” (26. vers)

Ez az ige az örök emberi vágyat fejezi ki: látni akarjuk Jézust. Nem elég az embernek tudnia azt a történelem lapjairól, hogy Jézus volt. Még az sem elég, hogy a teológia lapjairól azt is tudjuk, hogy van; az ember látni akarja Jézust!

Nagyon érdekes, hogy nem hallani akarja, hanem látni. Örök vágy maradt a Jézus Krisztuson kívül élő emberiség életében: mutassátok meg nekünk Jézus Krisztust!

Jézus ezt megérti és segítségére siet ennek az emberi vágyakozásnak. Az emberek látni akarják, Ő pedig megmutatja magát az embereknek.

Ez a történet elénk tárja azt az igazságot, hogy vannak, akik Jézust keresik, ha nem is látják Őt. Hogy a görögök — akikről szent igénkben szó van — ilyenek lehettek, az valószínű. Nagy ünnep volt, mikor a görögök látni akarták Jézust. A nagyünnepi keresztyének között ma is sokan vannak, akik ezekhez a görögökhöz hasonlítanak abban, hogy látni akarják Jézust. Talán csak egy-egy nagy ünnepen jelennek meg a templomban. Miért nyomod el a szívedben ezt a Krisztust kereső vágyat? Miért nem mégy kérdéseiddel azokhoz, akik az Övéi? Miért engeded, hogy gyötörjenek a kérdések?

Látni akarjuk Jézust! Nem elég Róla beszélni, betanult szólamokat mondani — ez a világ Krisztust látni akarja: hát mutasd meg nekik Jézust! Hogy olyan sokan tántorodtak el a hittől, a hit Fejedelmétől, Jézus Krisztustól, annak felelősségét a keresztyéneknek kell hordozniok. Nem Krisztusban csalódott a világ, hanem tanítványaiban, mibennünk. Nem tettük könnyűvé, hogy az emberek Krisztushoz jussanak és Benne higgyenek. Csak hallottak tőlünk Krisztusról, de életünkben, rajtunk nem látták Krisztust!

Az emberek megtérésében mindig jelentős szerepe van a másik embernek. A megtéréshez két ember jelenléte és azonos érdeklődési iránya szükséges. Az egyik azé, aki nem ismeri Jézust, a másik azé, aki ismeri. Nem Krisztuson fordul meg az, hogy kapok-e Tőle, Róla kinyilatkoztatást. Jézus ezt nem tagadja meg. Vajon nem azért ismeri-e a világ kevéssé Jézus Krisztust, mert az a keresztyénség, amit rajtunk látnak, nem ébreszti fel bennük azt a vágyat: szeretnénk megismerkedni azzal a Jézus Krisztussal, aki ezekből az emberekből új embereket formált! Testvérem! Sohasem tudod, mikor találkozhatsz ezen a földön Jézus Krisztussal utoljára, mikor van az az utolsó alkalom, amikor még bizonyságot tehetsz. Keresd az Urat és mutasd meg az Őt keresőknek, amíg lehet, amíg időnk van reá.

Jézus dicsőségéről beszél az ige, az egyházi esztendő, az anyaszentegyház rendtartása. Jézus dicsőségét azonban nem az emberek által megbámult székesegyházak és csodálatos emberi szervezetek mutatják legjobban, hanem az a néhány névtelen, de megtért görög, akikről szent igénk szól.

Boldog ember az, aki a névtelen görögökkel együtt megismerte, meglátta és megtapasztalta, hogy kicsoda Jézus Krisztus.

Áldott Úr Jézus Krisztus, nemcsak megmutatod magadat igédben, hívő emberek életében, hanem most is vezetsz bennünket. Milyen nagy dolog, hogy láthatunk, és járhatunk Veled, még nagyobb dolog, hogy követhetünk Téged, járhatunk Utánad! Köszönjük Néked, hogy Te előttünk jársz és mi mehetünk Utánad, míg egyszer Veled hazaérünk! Ámen.

Bűnösöknek megváltója,
Jézus, lelkünk megtartója!
Ki szerethet úgy bennünket,
Mint szeretted te lelkünket,
És lettél vigasztalásunk,
Nyugodalmunk, boldogságunk.

lm, előtted leborulok,
Jézusom, hozzád fordulok:
Teremts bennem tiszta szívet,
Hozzád vágyót, hozzád hívet,
Hogy örömmel kövesselek,
És csak téged szeresselek. (418. ének)