Egyre inkább nyilvánvaló, hogy túlértékeltük a rendszerváltáskor visszanyert szabadság jóvoltából újjászerveződő missziói egyesületek, szervezetek jelentőségét.

Természetesen szükség van ezeknek az elkötelezett közösségeknek az áldott szolgálatára, de semmiképpen sem vehetik át az egyes gyülekezetektől saját missziói felelősségüket és feladatukat. Mint ahogyan az is az elmúlt évek téves elképzelései közé tartozik, hogy oktatási és diakónai intézményeink majd önmagukban betöltik az egyház missziói mandátumát.

A könyv már címében is utal a gyülekezetek központi jelentőségére és felelősségére, amelyet nem lehet egyesületekkel, intézményekkel kiváltani. A könyv döntő módon a nagyvárosi misszió lehetőségeit vizsgálja, de sok tekintetben segítséget adhat vidéki gyülekezeteink útkeresésében is.

Hála Istennek, a szerző nem ígér valamiféle egyedül üdvözítő amerikai csodamódszert, hanem szigorúan biblikus alapon állva, saját gyülekezetplántáló tapasztalataiból merítve kínál új szemléletet, világos teológiai látást és prioritásokat. A New York-i, manhattani Redeemer gyülekezet lelkipásztoraként teológiai és gyakorlati éleslátással mutat rá azokra a súlypontokra, amelyek nélkül a bennünket körülvevő kultúrában a megosztott evangélium érthetetlen és befogadhatatlan marad, és egyben leleplezi a gyülekezetek tévedéseit, eleve kudarcra ítélt próbálkozásainak okait.

Egyik alapkérdése a mi kérdésünk is: miért nem növekszik a gyülekezetünk? Hogyan vonzhatjuk be posztkeresztény kortársainkat? A szerző fogódzókat ad a gyülekezeteket körülvevő kultúra eléréséhez. Az evangélium korszerű, mégis radikálisan biblikus képviseletét saját környezetünkre szabottan kell megélnünk. A mű gerincét az evangélium-központúság, a városközpontúság és a mozgalmi jelleg hármasa adja. Nem receptet kínál, hanem gondolkodásmód-váltást sürget.

A hazánkban is évtizedekig sulykolt elvárás, miszerint az evangélium maradjon a templomfalakon belül, ma is érezteti negatív hatásait. Ha nem tudjuk megszólítani kultúránkat, gyülekezeti közösségünket zárványlétbe kényszerítve tűnünk el. A szerző felismeréseit magunkévá téve visszatalálhatunk legfőbb küldetésünkhöz: az evangélium hathatós hirdetéséhez, a lélekmentéshez.

Timothy Keller felveti a kérdést, hogy a lelkész munkájában vajon a sikeresség vagy a hűség-e a döntő. Kutatásai során arra a következtetésre jutott, hogy a siker és a hűség kritériumánál biblikusabb mérték, hogy a szolgálat gyümölcsöző-e. Hiszen maga Jézus is arra választotta és rendelte tanítványait, „hogy elmenjetek, és gyümölcsöt teremjetek” (Jn 15,16).

Pál apostol is úgy beszél küldetésünkről, mint egyfajta kertészkedésről, amelyben az egyik szolga plántál, a másik öntöz, az egyik vet, a másik arat… A kertészeti metafora rámutat arra, hogy mind a siker, mind a hűség önmagában kevés ahhoz, hogy minősítse a szolgálatot. A növekedés, az áldás egyedül a szuverén Gazda, az Úr ajándéka.

Egyházunk zsinata 2016 novemberében hirdette meg gyülekezetplántálási tervét, és azóta ez a munka több helyütt el is kezdődött. Timothy Keller könyve segítséget nyújthat mindazoknak, akik ezekben a plántálási projektekben felelős szolgálatot vállaltak. A kötet ugyancsak fontos kézikönyve lehet azoknak is, akik egyházunk most újjászerveződő munkatársképzésében akár tanulóként, akár tanítóként szolgálatot vállalnak.

Bátran ajánlom ennek a könyvnek az elolvasását minden olyan testvéremnek, aki komolyan veszi, hogy keresztségünk pillanatáról kezdve mandátumot kaptunk Mesterünktől a tanítványi életre és ugyanakkor mások tanítvánnyá tételére is. 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 11–12. számában jelent meg 2019. március 24-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.