Az otthon dolgozói és lakói szeretettel fogadtak minket és inkább nekünk segítettek útmutatásaikkal. A munkánkat először az otthon bejárata előtt kezdtük meg, ahol az őszi leveleket szedtük össze. Mivel gyönyörű idő volt, a lakókat az otthon szép kertjébe kísértük, ahol beszélgetés közben közelebb is megismerkedhettünk velük. A mosókonyhában is volt mit tennünk.
Nagyon sok olyan lakó van, aki már csak tolószékkel tud közlekedni, így nagy segítség voltunk, amikor az ebédlőbe kellett vinnünk őket a vacsorához. A felszolgálásban is ki tudtuk venni a részünket.
Este pedig mindenkit visszakísértünk a saját szobájába. Mindent elrendezve, rendbe rakva fejeztük be a napunkat. Fontos volt számomra, hogy közösen vacsoráztunk meg, miközben mindenki elmondhatta élményét, nehézségét. Érezhető volt, hogy mindenkinek megérintette a szívét az idősek segítése.
Hamvas Béla szava volt útmutatónk, mely erőt is adott, hogy minél többször megérezzük, hogy a világnak szükség van segítő kezekre és szívekre:
„A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle.
Mert amikor bennünket elküldtek, az útra bocsátó Hatalom így szólt:
Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit, segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra, és ne hagyd a sötétségben elmerülni. Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ a tiéd. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj neked, ha magadnak tartod. Elbocsátlak téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért, aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. Most eredj és élj, mert a világ a tiéd."