A Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) Kántorképző Intézete 2001-ben bővítette a tevékenységi körét: azóta továbbképző tanfolyamot is kínálunk a szolgálatban álló kántorok számára. Eddig többnyire orgonával kapcsolatos témát választottunk az alapképzés mellé; az idei, tizenkilencedik, augusztus 25– 28. között rendezett tanfolyam viszont karvezetői kurzussal gazdagodott.

Sokoldalú előadóval, összeszokott csapattal

Az elmúlt években azt tapasztaltuk, hogy karvezetőink és kórusaink egy része kissé megfáradt. Ezért a fóti kántortovábbképző tanfolyamra és karvezetői kurzusra olyan előadót kerestünk, akitől szakmai tapasztalatokat és továbblendítést egyaránt várhattunk. Kocsis-Holper Zoltán – a Kórus Spontánusz alapítója és vezetője, a Nemzeti Énekkar másodkarnagya, a Vass Lajos kamarakórus művészeti vezetője – nagyszerű választásnak bizonyult. Már a címek megmutatták vendégünk sokoldalúságát: Darabválasztás: mit, miért és honnan? – Repertoárfrissítés, internetes lehetőségek, kórusra szabott művek; énekKARbantartás – Kórushangképzés, utánpótlás szervezése, az énekkar mint közösség; A kórus és ami mögötte van – Kórusmenedzsment, aktív kórusélet, szervezők, feladatleosztás.

A résztvevők a kurzus legnagyobb erényének azt tartották, hogy nem elsősorban a vezénylés ütéstechnikájával foglalkozott (mint ahogy többnyire ez a helyzet). A beszélgetések során világossá vált: rengeteg feltételnek kell teljesülnie, hogy a karnagy beinthesse az első ütemet. A karvezetői tevékenység nagyjából öt százaléka kapcsolódik közvetlenül az előadott zenéhez, a többi szervezés, pedagógia, pszichológia, konfliktuskezelés és sok egyéb.

Külön öröm számomra, hogy jól ös - szeszokott csapattal dolgozhattam együtt: Bence Gábor, Ecsedi Klára, Mekis Péter és Pócs Miklós évek óta tanít a téli tanfolyamokon is. Kertész Eszternek a napzárások lelki ajándékait köszönöm.

A hang kibontásának iskolájában

Vezetőjének, Kendeh Gusztávnak a kezdeményezésére az MEE Egyházzenei Bizottsága 2011 óta szervez zenei konferenciát gyülekezeti karvezetők és evangélikus iskolában tanító énektanárok részére. Az idei, kilencedik konferencia Az egyházzenész szolgálatának szellemi és fizikai alapjai címmel szeptember 12–14. között zajlott a gyenesdiási Kapernaum Szeretetotthonban.

Ebben az esetben is egy évek óta tapasztalt jelenség tette szükségessé az egyik fő témát: a kollégák arról panaszkodtak, hogy már szeptember végére elmegy a hangjuk, és egész tanévben ezzel küszködnek. Nagy szerencsémre tudomást szereztem egy olyan módszerről, amelynek már az elnevezése – A hang kibontásának iskolája (Valborg Werbeck-Svärdström művének címe) – mutatja, hogy itt jóval többről van szó, mint csupán hangképzésről. A svéd énekesnő, hangtanár, antropozófus könyve alapján kidolgozott módszer ismertetésére Kajzinger Ildikó szombathelyi magánénektanárt hívtam meg, aki több Werbeck-kurzuson részt vett már. Két éve az énektanításban is használja a gyakorlatokat. Azt vallja, hogy mindaz, amire szükségünk van a természetes és erőlködés nélküli hangadáshoz, rendelkezésre áll, csak le kell porolni.

Örömmel tapasztaltam, milyen sokrétűen segített a módszer megismerése és használata: a test feszültségeinek oldódása alkalmassá tette a résztvevőket az éneklésre (stresszkezelés); a jól végzett gyakorlatok hihetetlenül egységes zengést eredményeztek (valódi kórushangzás). Bizonyos gyakorlatok a kezdődő gégegyulladást gyógyíthatják, mások akár életünk nehézségeinek feltárásában is segíthetnek.

Hangverseny belső indíttatásból

A gyenesdiási konferencia másik fő témájának az adta az aktualitást, hogy tavaly elkészült az egyházzenei tartalombővítés az evangélikus iskolák ének-zene tantervei számára. Idén ősszel pedig az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) gyakorlatközpontú továbbképzést indít az egyházzenei ismeretekkel nem rendelkező énektanároknak. Kutyejné Ablonczy Katalin tantárgygondozó elkötelezettségének köszönhetően sokan valóban érdeklődnek is a képzés iránt.

A konferencia résztvevői most e továbbképzés anyagából kaphattak ízelítőt a kurzus leendő előadóinak segítségével. Hafenscher Károly, az EHE Gyakorlati Teológiai Tanszékének vezetője a teológia és a szövegelemzés oldaláról, Finta Gergely, az egyetem egyházzenei tanszékének vezetője a himnológia és a dallamelemzés irányából közelítette meg az Én lelkem, áldva áldjad (EÉ 45) és a Paradicsomnak te szép élő fája (EÉ 365) énekeket. Bence Gábor, a kántorképző igazgatója pedig pedagógiai tanácsokat adott, a megvalósítás módszertanáról, az élményadásról beszélt (például arról, hogyan lehet koráldallamainkból kánont létrehozni).

A gyenesdiási konferencia mindenkori kihívása, hogy csütörtökön kora délután érkezünk meg, és péntek este már hangversenyt kell adnunk a konferencia énekkarával a keszthelyi evangélikus templomban – ez persze nem kötelezettség, hanem belső indíttatás. Idén hatan vezényeltünk: Bence Gábor, Borsos Beatrix, Kutyejné Ablonczy Katalin, Szebik Attila, Szebik Ildikó és jómagam. Énekkel közreműködött Szluka Lídia, Pap Kinga Marjatta és Szebik Attila, furulyán pedig Ecsedi Klára és Lovászné Balázs Magdolna. A nagyon különböző stílusú kórusműveket Németh Zsuzsa és Németh Sándor gazdagította néhány orgonadarabbal. Számomra kiteljesítette az estét, hogy Kajzinger Ildikóval még egy Bach-áriát is előadtunk, felidézve szombathelyi kántorságom időszakát, amikor sokat muzsikáltunk együtt.

Köszönöm Gáncs Péter nyugalmazott püspök úrnak, hogy végigkísért bennünket a konferencia lelki alkalmain. A tematikát a Szentháromság tagolta: csütörtökön, érkezéskor a Szentlélek, szombaton, az úrvacsorás záráskor a Fiú, pénteken pedig az Atya tevékenységére irányítva a figyelmet.

Országos kórustalálkozó lesz Győrben

Az Evangélikus Élet magazin 35–36. számában jelent meg az egyházzenei bizottság felhívása országos kórustalálkozó rendezésére. Ennek nyomán az egyházkerületek 2020-ban megvalósíthatják a maguk kórustalálkozóját, és 2021-ben újból létrejöhet egy országos rendezvény. Tudom persze, hogy ez rengeteg szellemi muníciót és szervezést igényel. Emlékszem, mennyit törtem a fejem, amikor 2016-ban rám bízták az Északi Egyházkerület aszódi kórustalálkozójának szervezését. És arra is, mennyire hálás voltam az énekkarok lelkes hozzáállásáért, a lebonyolításban részt vevők szeretetteljes fáradhatatlanságáért és az épp aznap gyönyörű őszi időért (az 56- os forradalom ünnepe előtti szombaton).

2017 tavaszán pedig nagy tett részese lehettem: ősbemutatón énekeltük Kecskés Balázs Tarts meg, Urunk, szent igédben című kórusművét az országos kórustalálkozón, a szarvasi Ótemplomban. Ez a nap – a Papp László Budapest Sportarénában tartott reformációs emlékünnep mellett – még most is kiemelkedik a jubileumi év számtalan emléke közül. Kívánom, hogy a tervezett programok hasonlóan emlékezetesek legyenek sokak számára.

Énekeskönyv-revízió

Mindenkinek jut legalább egyvalami az életében, ami bizonyosan rá van bízva, és ha menekülne is tőle, mint Jónás Ninive elől, a dolog nem ereszti. Az elmúlt negyedszázad alatt bizonyossá vált, hogy számomra az énekeskönyv ügye ilyen feladat. Ez komoly hitpróba is. Mert ha elkezdek azon gondolkodni, milyen sokrétű ez a feladat, és mennyire biztos, hogy a munka végén senki sem lesz elégedett a végeredménnyel, akkor valóban messzire menekülök.

De én inkább abban bízom, hogy társakat és támogatást is találok ehhez a gyönyörű vállalkozáshoz. 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 39–40. számában jelent meg 2019. október 6-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.