Két ajándék megvétele között azonban gyakran hangzik el a következő mondat: a legjobb lenne eltörölni ezt az ünnepet! Annyi rohangálás és tolongás előzi meg, ráadásul minden mindig csak drágább, mint az előző évben, így az emberek anyagi csődbe jutnak, mire minden rokonuknak megveszik a megfelelő ajándékot.

De vajon miért tudott ez az ünnep így belenőni az emberek szívébe? Mi a jelentősége a karácsonynak? Mi változtatja legnagyobb ünnepünkké? A válasz igen egyszerű: az ajándék. A tárgyi és a lelki.

A tárgyinak persze a kicsinyek örülnek a legjobban, aztán pedig az idősek, akik már sokat éltek meg, és tudják, hogy nem azért szorítják örömmel a szívükhöz a csomagot, mert hasznos, értékes, sok pénzt fizettek érte, hanem mert érzik a feléjük áradó szeretetet. Igen, mert egy árucikk akkor változik ajándékká, ha a szeretet keze nyújtja felénk.

Aztán persze van olyan is, amikor a felénk nyújtott ajándék nem tetszik és ódzkodunk elvenni azt. Nem arra számítottunk, nem szeretnénk megtartani.

És van a lelki ajándék. Mi, keresztények karácsony ünnepén Isten szeretetére emlékezünk, aki egyszülött Fiát adta nekünk. Mi, emberek kéretlenül, érdemtelenül kaptuk ezt a nagy ajándékot, de immár a miénk, és tőlünk függ, mit kezdünk vele.

Sokan visszautasítják ezt is, mert őket ilyen furcsa ajándék nem érdekli. Mások közönyösen mennek el mellette, de vannak boldog elfogadók, akik szívükhöz szorítják, mert hisznek Isten szeretetében.

Milyen jó lenne, ha sikerülne gyertya módjára karácsonyi tüzet gyújtanunk és Jézus szeretetére vezetni a világot! Sajnos a mai ember nehezen fog lángot, igazán nem gyúlékony a hit és szeretet dolgában. Sőt, sokan dicsekszenek azzal, hogy hitetlenek. A valóság mégis az, hogy a közöny, a tagadás vagy a kétely hamuja alatt ott szunnyad a hit parazsa. Karácsony gyermeke ezt a hamut akarja lefújni, ezt a parazsat akarja lángra lobbantani. Isten országa nem zárul le előttünk, a sötétség uralma sohasem végleges, a betlehemi barlang száját nem lehet befalazni... Jézus nem mondott le hozzánk jöveteléről.

A karácsony örök témája, hogy Isten jön és hívja az embert a hit és a kegyelem isteni világába. Hallgassunk rá, és induljunk Betlehembe!

Várakozás, böjtölve, békében

A november 27. és december 3. közé eső első vasárnapon kezdődik a protestáns és a katolikus egyházakban az egyházi év. A szentesti istentiszteleten pedig befejeződik az adventi időszak és kezdődik a karácsony. Adventben a liturgikus szín a lila, mint a vallásos bűnbánat jelképe.

Jézus születése óta a karácsonyhoz hozzátartozik a reménység és a kívánság is. A keresztény hit szerint Jézus második nagy eljövetele még előttünk van, a békesség és a megbékélés ígérete még nem teljesedett be. Egykoron Jézus Kirsztus életében, az emberek között végzett szolgálatában ennek már előjelei megtapasztalhatóak voltak, de a világméretű beteljesedés még hátravan. Minden adventtel azonban mindez egyre közelebb jön hozzánk.

Az óegyház idején, az egyháztörténet első évszázadaiban még nem úgy ünnepelték adventet, ahogyan mi. A hatodik század folyamán még hat hétig tartott, de aztán Nagy Gergely pápa négy vasárnapra csökkentette az időtartalmát. Akkor kisböjti időt is bevezettek, ami hasonló volt a húsvéti időszak előtti böjthöz. A XI. században aztán teljesen általánossá vált, de 1917 óta már a katolikus egyházjog szerint sem követelmény a böjtölés. Pedig a dolgokról való lemondás, az önmagunk javaktól való mentesítése segíthet az ünnepre való koncentrálásban.

Jézus születésére várni békességet is feltételez. A négyhetes időszakban az ember bűnbánatot tarthat, végigondolhatja az elmúlt egy évet és megtisztulhat szívében, megbékélhet a világgal és az emberekkel.

Számos hagyomány nőtte ki magát: a legismertebbek az adventi koszorú és az adventi kalendárium. A sötétségben egymás után gyulladnak ki a koszorún lévő gyertyák fényei, a napok múlásával pedig egyre-másra nyílnak ki a kis ablakok a kalendáriumon. Ezek azonban nem a manapság elburjánzott fogyasztásról, giccsről, pénzről kellene, hogy szóljanak.

Ahogyan a karácsonyi ajándékozás sem a pénzről szól. Egykor a béke jeleként és az egymás irán érzett szeretet kimutatásaként adtak az emberek egymásnak apró ajándékokat. Nem volt ez kötelező érvényű dolog, hanem sokkal inkább jelképes gesztus, egyfajta üzenet a másik felé.

A dolgok azonban másféle mederbe terelődtek és nmanapság már általános a vásárlási láz, az ünnep előtti bolti őrület. Jézus csodálkozva néz ilyenkor bennünket és kérdőn fordul felénk: Ki mondta nektek, hogy az én születésnapomon egymást halmozzátok el ajándékokkal? Sokkal inkább itt lenne az alkalom arra, hogy felém forduljatok és rám figyeljetek!

Jézusnak kell tehát állnia a középpontban és nem szabad, hogyelterelődjön róla a figyelem. Az adventi istentiszteletek bibliai alapigéi is Jézusra fókuszálnak: születésének örömhíréről, róla szóló jóslatokról, Keresztelő Jánosról, Jézus előfutáráról szólnak. Tekintetünk tehát az érkezésre néz, a békességre, a bűnbánatra és a reménységre figyeljünk ezekben a napokban.

Adventi gyertyák