Nézzünk most együtt adventi koszorúnk gyertyáinak fényébe, és megláthatjuk: lehet egy hatodik is.

Az első a várakozásé, a reményé. Ha sikerült felegyenesedni és felemelni a fejünket és a napi gondok, tennivalók, rabságok sokaságából kiszakítani napi pár csendes percet ezen az adventen, akkor felismertük: ajándék az is, hogy vannak még be nem teljesült dolgok. Amelyekért lehet imádkozni, tenni, küzdeni, amelyeket lehet tervezni, céllá tenni. És lehet hinni, hogy ami emberileg nem lehetséges, azt odaajándékozza, megcselekszi Isten. 

A remény gyertyája egész életünk egyik legfényesebb fényforrása. Akkor is ég, amikor innen távozunk majd, hiszen mennyei Atyánk vár a „túloldalon”. A Megváltó azért született és lett emberré, hogy ez: a remény fénye ne csupán pislákoljon, hanem kihunyhatatlanul égjen.

A második a szereteté. Koszorúnk kerek formája Isten teljes és végtelen szeretetét jelképezi. Se kezdete, se vége nincsen. Ebbe a szeretetbe érkezik az újszülött, majd lesz keresztelésekor Isten családjának tagja. S ebből a szeretetből nem távozunk soha. A kisded Jézus, a betlehemi gyermek – akit már születésekor meg akartak ölni – azért vállalta az emberi sorsot, és halt meg a Golgotán, hogy nekünk a halál ne a vég, ne a kárhozat, hanem az atyai házba való hazatérés pillanata legyen.

Krisztus szeretete szorongat minket, ahogy Pál mondja, ennél erősebb kötelék nincs, hiszen elszakíthatatlan. A második fény is végigvilágítja utunkat, legyen bármilyen mély is néhanap a sötétség.

A harmadik az öröm gyertyája. Isten az embert örömre, harmonikus, boldog életre teremtette. Benne, általa mindent meg is kapunk maradéktalanul. Igéje és testté lett Igéje a miénk. A teremtett világot is szeretetéből, az ember örömére alkotta, ahogy társat is azért adott Ádám mellé Évában. (Szenteste napján mi, magyarok éppen ezt a két névnapot tartjuk.) 

Az öröm fénye kihunyhat-e a keresztény ember életében? Vannak árnyak, igen, mert van veszteség, gyász, betegség, békétlenség… de Isten mindig egy és ugyanaz! Ő és ígérete nem változik. Krisztusban erősítette meg, visszavonhatatlanul megszilárdította, így Pállal mi is ezt mondjuk: „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek!” (Fil 4,4) Az Úrban való öröm fénye nem múló fény: teremtett és megváltott emberek vagyunk Isten kegyelméből.

A negyedik a békéé. „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.” (Lk 2,14) Ez a fény az isteni irgalomé, „amellyel meglátogat minket a felkelő fény a magasságból; hogy világítson azoknak, akik sötétségben s a halál árnyékában lakoznak, hogy ráigazítsa lábunkat a békesség útjára”. (Lk 1,78)

Vágyunk a békére, de nem tudjuk megteremteni: nem belőlünk fakad, amíg nem a megszületett Krisztus békéjéből merítjük. Az üdvösség forrása, Krisztus a békénk forrása. Az evangélium akkora erővel szól! „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta…” (Jn 3,16) Isten Krisztusban megbékéltette a világot önmagával – nincs már távolság, bűn, ezért halt meg a Megváltó, hogy mi új életet kapjunk, tiszta lappal induljunk. Óriási ára volt a békének, de Jézus már kifizette értünk. A jászolban fekvő kisded Jézus a békét és üdvösséget jött elhozni minden embernek. Ez a fény az örökkévalóságig megmarad.

Az ötödik Krisztusé. Ő a tisztaság, a bűntelenség. Itt az ünnep: megszületett a Megváltó, közénk jött a világ Világossága! Aki őt követi, nem jár sötétségben, övé az élet világossága. Az ajándék – amely a karácsonyhoz kapcsolódik – maga, akit Isten adott végtelen szeretetéből. A legdrágábbat, Fiát – a legkedvesebbnek, teremtményének, az embernek. 

Elfogadjuk-e? Nincs késő megtérni és elfogadni Isten legnagyobb ajándékát, Krisztust, amíg életünk ideje tart. De milyen boldogság és kegyelem, ha vele élhetjük le az életünket! Ez a fény: Krisztus fénye legyen mindig előttünk, vezessen az úton, bátorítson, vigasztaljon, sose tévesszük őt szem elől!

S végül: a hatodik legyünk mi magunk. „Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Mt 5,14–16) 

Mindenkinek hallania kell az evangéliumot, s ránk is van bízva, hogy hirdessük, mit tett Isten Krisztusban az emberrel és személyesen velünk. Elfogadtuk az ajándékot, s ez minket is ajándékozásra késztet. Akkor tudunk „világítani”, ha ő bennünk él, bennünk munkálkodik, s átárad rajtunk az igazi Fény. A remény, a szeretet, az öröm, a béke, egyetlen szóval: Krisztus.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 49–50. számában jelent meg 2019. december 15-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.