Az Egyházak Ökumenikus Tanácsa nagygyűlésének résztvevői békeüzenetekkel fejezték ki Busanban 2013. november 2-án a koreai embereknek szolidaritásukat. Mint ismeretes a koreai háború óta (1950-1953) a Koreai-félsziget ketté van osztva. Egyre-másra történnek a két ország határán konfliktusok, hiszen a kapitalista Dél-Korea és a kommunista Észak-Korea vezetése nem tud megegyezni egymással. Gyors megoldás a probrémára egyelőre nem is várható.

Kim Young-jin a Koreai Köztársaság Presbiteriánus Egyházának lelkészeés önkéntesként dolgozik a nagygyűlésen. Családja Kaesungból származik, amely nem messze a határtól található. Amikor kitört Koreában a háború, a családja kettészakadt. Nagynénje és nagyszülei Észak-Koreában élnek. A kapcsolatuk azóta meg is szakadt egymással.

„Vannak olyan dél-koreaiak, akiket nem érdekel ez a kettészakítottság, sőt olyanok is, akikegyenesen ellene vannak annak,hogy valaha is egyesüljön a két rész, mertfélnek az anyagi problémáktól” - mondja Kim, aki azonban reménykedik abban, hogy a két rész egyszer egyesülhet. „Mi keresztények hiszünk ebben és dolgozunk ezen” - teszi hozzá.

Igen mély hatással volt rá az is, hogy az EVT nagygyűlésének résztvevői szolidaritásukat mutatták ki Koreával. „Fontos, hogy ne felejtsük el a koreai helyzetet és amennyien lehet, jöjjenek el ide, hogy saját maguk lássák és tapasztalják meg, mit jelent a kettészakítottság a koreai emberek számára.”

Imjingakban, egy órányira Szöultól egy kilátóból az érdeklődők elláthatnak Észak-Korea irányába. Jó idő esetén láthatják, amint a kommunista országban menetelnek a katonák.

A nagygyűlés résztvevői kicsi színes kendőket kötöttek össze, amelyet a határon hagytak. A kendőkön békeüzenetek, imádságok és kívánságok álltak.

A koreai metropoliszokban, így Busanban vagy Szöulban semmi sem emlékeztet arra, hogy a félsziget lakossága kettészakítva él. Imjingakban, amely csak néhány kilométerre fekszik a határtól, a katonák és a szögesdrót kerítés emlékeztet arra, hogy a konfliktus még itt van és éppoly aktuális, mint 60 évvel ezelőtt.

Garland Debner Pohl, a római-katolikus egyház részéről is meg tudja ezt erősíteni. A hölgy férje ugyanis harcolt a koreai háborúban. A háború kitörésekor épp húsz éves volt és elkezdett az Egyesült Államok egyik egyetemén tanulni. Nem kellett volna katonának mennie a tanulmányai miatt, de önként jelentkezett. „Oda akart menni, hogy megöljön egy pár kommunistát” - mondja az asszony fejét csóválva. A férjének nem kellett a harcvonalban lennie, egy amerikai támaszponton dolgozott. Az asszony maga még kisgyerek volt a háború kitörésekor, de emlékszik az újságcikkekre, például, hogy egy katonának a fagyás miatt amputálni kellett a lábát. „Amerikaiként különleges érzés ide eljönni - mondja a 75 éves asszony. - Bűnösségérzetem van, de remélem, hogy nemsokáraeljön majd a politikai fordulat és imádkozom is ezért.”